135.rész leirása

Mahidevran: "Hurrem volt a legértékesebb Szulejmán szultán számára. Mindenki és minden más felett állt. Olyan tél kezdődött szívében és lelkében, aminek soha nem lesz vége. Nurbanu: "Végre Szelim herceg korszaka - az én korszakom elkezdődik. Selim: Hamarosan mindenki mellém fog állni. Isten adja, hogy ezen a napon ne legyél elkésve.. Defne: "Öt fiad van Beyazid. Ha megadod magad, a fejük céltáblává válik. Jósnő: Egy oroszlánt látok. Oroszlánt, sas szárnyakkal Nurbanu: Amiről beszélsz, az Velence szimbóluma.. Jósnő: 'A dinasztiánk az oroszlán és sas leszármazottjával fog folytatódni Defne: Ne feledd, ugyanarról a földről jöttem, mint te! Nurbanu: "Defne is velencei..,

2 elözetes:

Selim: "A gyásznak vége lesz és Nagyurunk az én pártomat fogja majd. Ha ez megtörténik, a korszakom kezdetét veszi! Gracia: "Shehzade Selimnek birtokában van a láda, amit Beyazid herceg küldött neki. Azt mondják, ha ezt Szulejmán Szultán meglátja, Beyazidot senki nem mentheti meg tőle... Selim: "Bár Beyazid Herceg oldalán állsz, ez lényegtelenEv Nem akadályozhatod meg a győzelmemet! Felajánlom, hogy állj mellém, a jövő Padisah-ja áll előtted! Mihrimah: "Anyám vajon mit tenne ebben a helyzetben? Sumbul: "Biztosra veszem, hogy semmi kegyelmet nem mutatna ellenségei felé. Selim: "Beyazid egy nő ruháját küldte nekem..." Suleyman: "Beyazid!!!!! KI VAGY TE?? EGY HERCEG, VAGY EGY BANDITA?? Beyazid: "Nem fogom a*végzetem Szulejmán Szultán kezébe adni Atmaca: "Shehzade, ez egy felkelés kezdetét jelenti.. Beyazid: "Ha ez felkelés, akkor felkelés! Nincs már visszaút!

1.rész

135. rész

Süleyman a teraszán elvesztett feleségét gyászolja. Isztambult betakarította a téli hótakaró. Süleyman nagyon-nagyon szenved. Ferhat Aga érkezik: „Nagyuram, eljött az idő.” Erre Süleyman visszazökken a valóságba, és látja, hogy nincs is tél…

Mindenki sír Hürrem elvesztése miatt. A Háremben is összeülnek imádkozni a hölgyek. Nurbanu Defnének: „Mindenkinek nagy veszteség. Főleg neked és Hercegednek. De végre elkezdődhet Selim Herceg és az én időszakom!” Defne: „El sem hiszem, mit mondasz! Hürrem Szultána csak most hunyt el!” Nurbanu: „Én csak arról beszélek, mi fog történni. Ezek még kellemes napok számodra. A te Herceged egyetlen támogatója a Szultána volt.” Canfeda lép be a helyiségbe, bólint egyet úrnőjének, aki elégedett mosolyt vesz magára.

Sümbül: „Mindennel elkészültetek? Nem akarom, hogy bármi is hiányozzon!” Fahriye: „Nem kell aggódnod. Hürrem Szultánához méltó temetési szertartás lesz.” Lokman: „Utolsó feladatunkat hiba nélkül oldjuk meg.” Sümbül: „Hogy mondhatod ezt?! Szultánánk megbízott minket néhány dologgal! Teljesítenünk kell kívánságait!” Gülfem érkezik hozzájuk: „Mihrimah Szultána még mindig a Szultána szobájában van?” Sümbül bólint.Gülfem belép Hürrem szobájába: „Szultánám, Allah adjon neked türelmet! De ne feledd, szíved alatt egy másik életért vagy felelős. Erősnek kell lenned a kisbabád kedvéért. Meglátod, új életet, friss levegőt fog neked adni.” Mihrimah: „Nagyon örült, mikor meghallotta a hírt. Csak sajnos, nem láthatja unokáját.”

Beyazit felidézi, amit Hürrem utoljára mondott neki, hogy maradjon életben: „Egy ember nem választhat a gyerekei közül. De ha Allah megadná a választás lehetőségét, akkor olyan gyereket választanék, mint te, egy erős, bátor Herceg. Félek, fiam. Mert ez a világ nem a bátraké, hanem a zsarnokoké. Ha nem úgy gondolkodsz, mint ők, vagy nem válsz magad is zsarnokká, akkor nem fognak életben hagyni.” Beyazit elsírja magát…

Selim is az utolsó beszélgetésükre gondol: „Mikor eljön az ideje, légy bátor.” Selim: „A jogaimra gondolsz, anyám?” Hürrem: „Mindenki olyan életet él, amilyen életre jogosult. Légy biztos abban, hogy bármi is jön a jövőben, az azért lesz, mert megérdemled. Allahtól már csak egyetlen kívánságom van, akárcsak Beyazitnál, hogy lelkiismeretetek békében legyen. Mert, ha vérzik a lelkiismereted, akkor lehetsz a világ ura, de mindez haszontalan.” Selim is elsiratja anyukáját…

Beyazit és Selim is végigmegy a folyosón a palota két különböző szárnyából, egyenesen anyukájuk szobájába. Az ajtó előtt találkoznak. „Részvétem.” „Részvétem.” Belépnek, ahol Mihrimah már várja őket. Átölelik nővérüket.

Süleyman a szobájában: „Óh, szerelmesek! Próbáljátok eldobni testetek súlyát, mert mikor lelketek elhagyja testeteket, szívetek felszabadul a tehertől, és felrepül az égbe!” Hürrem koporsóját végigviszik a Háremen. Süleyman hangja: „A bölcsesség vizével kellene megmosnod a szíved, hogy megszabadulj a mocsoktól, hogy szemed többé ne láthassa ezt a piszkos világot. Helyette nézd az eget inkább! Hát nem szerelmeskedik a világ minden élőlénye? Minden más, ami a szerelmen kívül van, csak ideiglenes. Minden meghal és távozik e világból. Csak egyetlen dolog marad a világban, az az el nem múló szerelem.” Mihrimah megérinti a koporsót, hogy utolsó búcsút vegyen édesanyjától. Gülfem segíti fájdalmában.Süleyman kilép szobájából: „Óh, Ádám fia! Hiányod a Kelet-Nyugat kapcsolatára hasonlít. A Kelet és Nyugat különböző égbolt alatt található. Az az ég, amit keresel, átmeneti. Minden, még ez is elmúlik. Az égboltok útja benned van.”Látjuk, ahogy a koporsót kiviszik a palotából. Süleyman is viszi, mögötte Nagy Vezírei, másik oldalon fiai. „A szerelem szárnyai egyre erősebbek. Addig csapkodnak, míg végül elrepülnek. Ne nézd a világot kívülről. Mert a te szemedben más világ létezik, amiről nem is tudtál. Csukd be szemed e látható világ elől és próbáld megtalálni azt a világot, amit lelki szemeid mutatnak. Tudd meg azt is, hogy ha mindkét szemed becsukod, nem marad semmi ebből a világból, amit láthatnál. A szíved olyan, mint a tető. Az érzelmeid a szíved tetejének a barázdáira hasonlítanak. Amikor nem marad több barázda, a tetőn lévő vízből kell, táplálkozz. Ne figyelj a szavaimra, mert mikor eljön az idő, a szavak elszállnak. Az ember teste az íj, a szavai és lélegzete pedig a nyílvessző. Amikor a nyílvesszőt kilövik, az íjnak nincs további haszna.” Süleyman elbúcsúzik szeretett feleségétől. Elkezdődik a temetési ceremónia. Süleymannak eszébe jut, hogy a mecset megnyitásakor a következőket mondta Hürremnek: „A Süleyman Mecset a szívemet szimbolizálja. Ha én már nem leszek, itt tovább él.” Hürrem: „Ha úgy van, ahogy mondod, és ez a hely a szíved, akkor kérlek, fogadd el utolsó kívánságom, Süleyman. Temessetek ide, a szívedbe.” A mecset mellett, a komplexumon belül temetik el Hürremet.

Sümbül Fahriyének: „Mint a végítélet napja! Mindenki tiszteletét tette, a kicsi gyerektől az öregig és nem csak a fővárosból. A környező településekről is odazarándokoltak az emberek. Egytől egyig mindenki sírt! Egyértelmű, hogy Szultánánk visszakapta a sok imában mindazt a jót, amit életében tett! Azért néhány áruló is megjelent, hogy megbizonyosodjanak, hogy valóban meghalt.” Fahriye: „Az ő szemszögükből nézve, igazuk is van. Nehéz elhinni, hogy a Szultánánk meghalt, és itt hagyott bennünket.” Sümbül: „Mi a helyzet a Háremben? Elkészítették már a helvát?” Fahriye: „Mindenki végzi a munkáját, ne aggódj.” Sümbül: „Senki sem mondta, hogy Szultánánkat nem temethetjük el a gyűrűjével, ugye?” Fahriye: „Bementem abba a helyiségbe, ahol mosdatták a testét. De nem láttam, hogy rajta lett volna a gyűrűje.” Sümbül: „Oh, Allahra! Ez kifejezetten kérte! Remélem, egyik asszony sem próbálta meg ellopni!”

Nurbanu Hürrem gyűrűjét tartja kezében: „Szóval, ezt a gyűrűt készítette Süleyman Szultán Hürrem Szultánának! Nem megszerettette magát Hürrem Szultánával, hanem elbűvölte.” Canfeda: „Ha ez nem akkora szerelem lett volna, akkor Hürrem Szultánából nem lett volna Valide Szultána, és nem érte volna az a megtiszteltetés, hogy a Süleyman Mecset területére temessék.” Nurbanu: „Ne a szerelmet nézd, hanem inkább azt a személyt, aki megszerettette magát a másikkal. Én ugyanazon az úton haladok, mint a néhai Valide Szultána. Mostantól utunk tisztán látszik… ez a gyűrű és ez a pozíció most már az enyém.” Canfeda: „Hürrem Szultána nem adta neked a gyűrűt. Allah bocsássa meg bűneimet! Magam vettem le a kezéről. Az Isten szerelmére, könyörgöm, rejtsd el! Ha valaki meglátja, mindkettőnk fejét lecsapják!” Nurbanu: „Egy ilyen gyűrűt, mint ez, amúgy sem lehet továbbajándékozni. Az, aki megérdemli, el kell, hogy vegye!”

Fahriye és Sümbül az egyik szolgálólányt kérdezik: „Ki vitte el a gyűrűt?” Szolgáló: „Fogalmam sincs, hol lehet a gyűrű. Én csak annyit tudok, hogy nem lett volna szabad gyűrűvel eltemetni Hürrem Szultánát. Ha láttam volna a gyűrűt, akkor Fahriye Kalfához kellett volna vinnem.” Sümbül: „Hürrem Szultána utolsó kívánsága volt. Hogy tagadhatjuk meg?! Nem te vitted el?!” Szolga: „Nem én vittem el! Már akkor is gyanúsítottnak érezném magam, ha csak rágondolok!” Sümbül: „Az nyilvánvaló, hogy valaki ellopta. De ki?” Fahriye: „Rajtad kívül volt ott még két másik asszony is.” Szolga: „Teljes mértékben megbízom bennük. Egyiküket sem vádolom… Nem akarnám bajba keverni, de Canfeda asszony jött be egy rövid időre. Azt mondta, csak el akar búcsúzni a Szultánától.”

Canfedát faggatják: „Milyen gyűrű?” Sümbül: „Azt hiszed, bolonddá tudsz tenni azzal a borsószem nagyságú agyaddal?! Azzal mentél a mosdó helyiségbe, hogy elmondasz egy imát, de e helyett, elloptad az ujjáról a gyűrűjét! Megfogadta, hogy soha nem veszi le! És így is tett!” Canfeda: „Itt száradjon ki a két szemem, ha én voltam!” Sümbül: „Legalább Allahtól félhetnél!” Nurbanu ekkor lép be a szobába: „Hogy merészelitek faggatni a szolgámat?” Sümbül: „Ellopta Hürrem Szultána gyűrűjét. Tudom, hogy te adtad ki rá a parancsot.” Nurbanu: „Előtted Selim Herceg kedvence áll, Murad Herceg édesanyja. Hogy merészelsz megvádolni?!” Sümbül: „Nagyon kényes az ügy, mert ez része volt Hürrem Szultána végakaratának.” Nurbanu: „Ebben az esetben keressétek meg! Ha most nem gyászolna mindenki, jól ellátnám a bajodat!” Fahriyéhez fordulva: „Hürrem Szultána már nem él, hogy támogasson téged.”

Mihrimah belép Rüstem irodájába: „Az anyám nem láthatja újszülött gyermekemet.” Rüstem: „És Valide Szultána sem lehet belőle. Elment anélkül, hogy hatalma legfenségesebb időszakát élvezhette volna. Az élet és a végzet már csak ilyen.” Mihrimah: „Mostantól nagy felelősség van rajtunk. Nem tudjuk, mennyi ideig tart Nagyurunk gyásza. Az anyám kívánsága az volt, hogy Beyazit kerüljön a trónra. Most, hogy már nincs velünk, Beyazit soha nem érezheti azt, hogy egyedül van. Mindkettőnknek mindent, mi hatalmunkban áll meg kell tennünk, hogy segítsük.” Rüstem: „Természetesen segíteni Beyazit Herceget. De nem miattad, hanem mert Hürrem Szultánának megígértem.”

Gracia üdvözli unokaöccsét, Yessif Nessiht: „Milyen rég is volt!” Yessif: „Azonnal indultam, mikor Selim Herceghez megérkezett a hír. Sajnos, csak a temetésre értem ide, nem korábban.” Gracia: „Távozása mindenkire hatással lesz. Nagy veszteség. Olyan, mintha a palotában megállt volna az élet. Mindenki gyászol.” Yessif: „Láttam Selim Herceget a temetésen. A gyász teljesen tönkretette.” Gracia: „Nagyon büszke vagyok, hogy Selim Herceg barátjának mondhatod magad. Ha ő nem segített volna, a Topkapi kapui nem nyíltak volna meg oly könnyen, hiszen, neki köszönhetem, hogy Konstantinápolyba jöhettem!” Yessif: „Milyen a kapcsolatod Rüstem Pasával?” Gracia: „Allah adjon Rüstem Pasának hosszú életet! Nagyon segítőkész.” Yessif: „Légy óvatos! Rüstem Pasa Beyazit Herceg oldalán áll, míg mi Selim Hercegén. Hamarosan vihar lesz, ahol minden bemocskolódik.” Gracia: „Mire gondolsz? Tudsz valamit?”

Lokman Beyazithoz: „Hercegem, Hürrem Szultána egy ládát készíttetett elő számodra, melyet halála után kell átadnunk neked.” Fahriye ugyanezt mondja Selimnek. Kinyitják a ládákat. Egy harci öltözetet tartalmaz egy levél kíséretében. „Szemem fényei! Szívem csücskei! Én drága Hercegeim! Én, anyátok, Hürrem Szultána hagytam ezt az üzenetet. Már nem vagyok veletek. Nem a haláltól féltem, hanem attól, hogy elveszítelek benneteket. Attól féltem, hogy imáim, minden egyes levegővételem, erőm elhagyja életeteket. De távollétem nem szabad, hogy kétségekben hagyjon bennetek. Amikor én már a föld alatt leszek, a nekem tett ígéreteitek még mindig állnak. Ha nevemet kimondjátok, és érzitek jelenlétem, akkor mindig veletek leszek. Ti Hürrem Szultána gyerekei vagytok. Mindketten az én részem vagytok. Ugyanaz a vér csörgedezik ereitekben. Süleyman Szultán vére. Méltóságos Urunk a megmondhatója, a szívemben különböző helyet foglaltok el, de egyikőtök sem áll a másik előtt! Utolsó ajándékom egy szövetség. Nem kardot vagy tőrt hagyok rátok, hanem egy páncélt, melyet a könnyeim erősítenek. Életemben mindig benneteket védelmeztelek. Most ez védjen bennetek. Bárcsak sose jönne el az ideje, de el fog, mikor fel kell, ezt vegyétek. Egyet kérek Allahtól, hogy azon a napon, egy oldalon álljatok. Ez a páncél fog megvédeni bennetek ugyanattól az ellenségtől. Ha egymás ellen harcoltok, tudnotok kell, csontjaim sisteregni fognak koporsómban, és lelkem fájdalomtól fog égni. A ti utatok nem a háború… a béke az egyetlen járható út. Drága Egyetleneim! Selim és Beyazit! Allah segítsen benneteket! Aki a saját lelkénél is jobban szeret benneteket, a ti Valide Szultánátok, Hürrem Szultán”

2-rész

Süleyman a Koránt olvassa, mikor Ferhat belép szobájába. Süleyman: „Nem akarok többé selymet látni, vagy olyat, ami úgy csillog, mint az arany és ezüst. És enni is csak annyit akarok, amennyi éppen elégséges.” Ferhat: „Ahogy kívánod, Nagyuram.”Mirhimah az ajtó előtt várakozik. Mikor Ferhat kilép a szobából: „Szultána, a Szultán most nem kíván látni senkit sem.” Mihrimah: „Menj az utamból.” Belép a szobába: „Apa…” Süleyman mérgesen néz, de csendben marad. Mihrimah: „Kérlek, nézz rám! Csak mi vigasztalhatjuk meg egymást. Annyira nehéz… Fogalmam sincs, hogy mehet tovább az élet anya nélkül… Hiánya mindannyiunkat feléget…. üresség költözött szívünkbe… Könyörgöm, ne hagyd, hogy bennragadj ebben az ürességben! Elvesztettem az anyámat. Téged nem veszíthetlek el! A gyerekeid, az ország, a néped, mindannyiunknak szüksége van rád. Én mindig itt leszek veled, és vigaszt nyújtok neked. Úgy nézz rám és a testvéreimre, mint akik az anyánkra emlékeztetnek. Az ő kedvéért nézz ránk.” Süleyman ezek után is mellőzi lányát, aki tehetetlenül hagyja el a szobát. Süleyman Hürrem hangját hallja, majd nevetést és beszélgetést. Dühösen kirohan szobájából, és Gülfemet látja: „Ettől a perctől kezdve, nem akarok zajt hallani a palotában! Küldj el mindenkit!” Hürrem szobájába siet, hogy emlékezzen rá…

Fahriye: „Nem lesz ez nehéz? Néma embereket találni, és még értsenek is meg bennünket?” Gülfem: „Némák, nem süketek. Megértik, amit mondasz, csak beszélni nem tudnak. Nagyurunk a legkisebb suttogást sem képes most elviselni.” Ferhat Aga lép oda hozzájuk, és egy irományt ad át Gülfemnek: „Ezt a Szultán küldi. Értesíts mindenkit a döntéséről. Az előkészületeket azonnal hajtsátok végre.” Gülfem az egész Hárem előtt hangosan felolvassa a papíron foglaltakat: „Ez a Szultán döntése. Mostantól nem lehet semmiféle pompa és ragyogás a palotában. Minden hangszert félre kell tenni. Ünnepségek nem engedélyezettek. Mostantól egyszerű életmódot folytatunk, selyem, arany és ezüst nélkül. Aki nem követi ezeket az instrukciókat, a legkeményebb módon fogjuk megbüntetni.” A Szultán szobáját látjuk, ahol az egyszerű asztalán egy tál leves és kenyér a vacsora.

Selim: „Hallottál valamit a Szultánról?” Sokullu: „Mély betegség gyötri. Egy pillanatra sincs nyugta, az apró hangok is zavarják.” Selim: „Minden bizonnyal nem egyszerű kijönni a gyászból egy ilyen hatalmas szerelem után… De egyszer csak véget ér, és végre elkezd támogatni, és akkor elkezdődhet az én időszakom.” Sokullu: „Van valami, amiről tudnom kéne?” Selim: „Nagyon jól tudod, a fivérem mire készül. Te voltál az, aki megsemmisítette levelét, melyet Nagyurunknak írt, hogy megtámad engem.” Sokullu: „Rákényszerültem, érted csináltam.” Selim: „Tudom… Mindegy is. Az anyám mindent, ami hatalmában állt megtett, hogy megvédje. De ennek vége. Most már nincs akadálya, hogy a Szultán elé álljak, és a testvérem összes ténykedéséről beszámoljak.” Sokullu: „Nem javasolnám, hogy ezt tedd, mivel téged is negatív színben tünthet fel. Kémet küldtél oda. Rátörtél az életére. Ezt nem lehet megbocsátani. És nagyon valószínű, hogy vannak rá szemtanúi is, hogy bizonyítsa állítását. Téged fog vádolni.” Selim: „Szemtanúk? Ki fog tanúskodni Beyazit mellett?” Sokullu: „Lala Mustafa mindent el fog mondani.” Selim: „Lala Mustafa? Agák!” Kinyílik az ajtó, és bejön Lala. Selim: „Ő a testvérem legnagyobb tanúja… Lala Mustafa az én szolgálatomban áll. Hűséges hozzám, és Beyazitnak erről fogalma sincs.”

Mihrimah a szolgájához: „Mindent pakolj be. Hol a lányom?” Hatice Hatun: „Éppen készülődik… Nem gondolnád át még egyszer, Szultánám?” Mihrimah: „Foglalkozz csak a magad dolgával! Pakolj mindent össze, és szólj az agáknak!” Rüstem érkezik: „Mi folyik itt?” Mihrimah: „Egy időre a palotába költözöm. Rám úgy sincs szükséged.” Miután a szolgák távoznak, Rüstem: „Maradj. Nehéz időszakon megyünk keresztül. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Bajt hozhat ránk, ha most elköltözöl. Nem kellene ok nélkül bajt hoznod ránk.” Mihrimah: „Ez az egyetlen ok, amiért azt akarod, hogy maradjak?” Rüstem: „Én…” Nem tudja elmondani, mert Beyazit érkezik. Beyazit: „Rosszkor jöttem?” Rüstem: „Nem.” Mihrimah: „Rüstem különben is menni akart már.” Beyazit észreveszi, hogy valami nincs rendben, de nem foglalkozik vele, és helyet foglal.

Lala: „Minden rosszban van valami jó. Hürrem Szultána fájdalmas elvesztésével Beyazit Herceg nagy hatalmat vesztett. Azonban Rüstem Pasa még mindig az ő oldalán áll.” Sokullu: „Rüstem Pasa hatalma nagyrészt Hürrem Szultánának köszönhető. De most a jó hírnevét is elveszítheti.” Selim: „Ne vedd könnyedén Rüstemet, mivel elég nagy befolyással bír a Szultánra. Mivel Mihrimah a felesége, hű akar maradni az anyám emlékére. Viszont ő is intelligens ember. Ő is megérti majd, hogy Beyazit a vesztes oldalt képviseli. Így hamar menekülőre fogja majd. Épp mint ti ketten.”

Beyazit: „Miért utazol akkor, mikor bármelyik pillanatban megszülhetsz?” Mihrimah: „Szeretnék közelebb lenni apánkhoz, mivel szüksége van rám.” Beyazit: „De ezért nem kell az összes cuccodat összepakolni. Mondd el, mi bánt! Látom, hogy valami nagyon aggaszt téged. Rüstem az, aki elszomorított?” Mihrimah hálásan megfogja bátyja kezét. Beyazit: „Ne feledd, ez a te palotád, Rüstem pedig a alattvalód. Sosem fogom hagyni, hogy bárki is elszomorítsa az én gyönyörű nővéremet.” Mihrimah: „Bárcsak mindig mellettem lennél! Anyánk halála óta annyira egyedül érzem magam!”

Beyazit: „Láttam, hogy a nővéremnek gondjai vannak. Tartsd Rüstemen a szemed.” Atmaca: „Erről már akartam veled beszélni. Már napok óta zavar valami. Nem bízom Rüstem Pasában. És… annak idején, te akadályoztad meg, hogy megöljem. Rüstem Pasa hűséges volt édesanyádhoz. Az irántad mutatott hűsége csak az édesanyád miatt volt. De ha a helyzet változik, az emberek is változnak.” Beyazit: „Rüstem Pasa a mai napig hűséges volt. És remélem, ez így is folytatódik. Viszont ha úgy van, ahogy mondod, hogy a helyzettel együtt ő is változik, akkor élete a te kezedben van.”

Nurbanu: „Láttam a csillagokban. Mindennek két jelentése van. Nem tudom, hogy ez most jót vagy rosszat jelent, de emiatt elment a kedvem.” Canfeda: „Azt beszélik erről a jósnőről, hogy minden egyes jóslata megvalósult.” Nurbanu: „Hürrem Szultána tudta, mit tesz.” Jósnő: „Bocsáss meg Szultánám, hogy megvárattalak.” Nurbanu: „Ha jó dolgokat jósolsz, megbocsátok. Csak vicceltem. Hürrem Szultána elismerően beszélt rólad.” A jósnő elkezd Hürremért imádkozni. Nurbanu: „Azon gondolkodom, vajon mi volt az utolsó dolog, amit Hürrem Szultánának mondál?” Jósnő: „Az igazság… Szerencsétlenséget látok. Szultánám halála a vihar közeledtét jelenti.” Nurbanu: „Mondd, ki éli túl a vihart? Mit látsz?” Jósnő: „Egy oroszlánt látok sas szárnyakkal. És a fején egy koronát.” Nurbanu: „Amit most leírtál, az Velence címerállata. Ez annak a földnek a jele, ahonnan én származom.” Jósnő: „Dinasztiánk jövője az oroszlán és a sas méhéből fog származni. Az a Szultána már rég megajándékozta trónörökössel ezt a Herceget.”

Rüstem levelet akar diktálni, de nem tud figyelni. Íródeák: „Pasám, akartál levelet íratni?” Rüstem: „Gyere később, aga.” Selim érkezik: „A temetés óta nem találkoztunk.” Rüstem: „Próbálok hozzászokni a gondolathoz, hogy Hürrem Szultána már nincs velünk. Allah legyen könyörületes lelkével.” Selim: „Nehéz, ez természetes. Nyugtalanság költözött az emberekbe. Anyám korai halála mindenki jövőjét megváltoztatja.” Rüstem: „Persze, így van. De csak a magasságos Allah ismerheti a jövőnket.” Selim: „Te is tudod, hogy új világra fogunk ébredni. Te a világ melyik részét választod?” Rüstem: „A helyem világos – Süleyman Szultán világában van.” Selim: „Semmi kétségem… Nagyon fontos a szereped az állam számára, de míg Beyazithoz vagy hűséges, veszítesz.” Rüstem: „Mit akarsz tőlem?” Selim: „Hamarosan mindenki az én oldalamon fog állni. És mikor ez a nap eljön, remélhetőleg nem lesz késő számodra.” Beyazit Rüstemmel akar beszélni. Zal: „Értesítem a Pasát.” Beyazit: „Nem szükséges.” Belép a szobába, és meglátja Selimet. Selim: „Beszélgetésünknek vége. Ti ketten csak dolgozzatok.” Beyazit: „Ennek meg mi dolga volt itt?!” Rüstem: „Nem fogok semmit sem eltitkolni előled. Hercegünk új szövetségeseket keres. Azt mondta, hogy jobban járok, ha az ő oldalára állok.” Beyazit: „Mit feleltél neki?” Rüstem: „Mit kérdezel, Hercegem? Mintha nem tudnád a válaszom! Vagy nem bízol meg bennem?” Beyazit: „Benned megbízom Rüstem Pasa, csak Selimben nem. Ő még a Sátán bőrébe is belebújna!” Rüstem: „Csak megpróbálja felkavarni az állóvizet. De ne higgy neki. Én mindig a te oldaladon fogok állni.” Beyazit: „Jó. Azt hallottam, nem mennek a dolgok jól közted és Mihrimah között. Nem ismerem a részleteket. Nem áll szándékomban közétek állni, de Mihrimah fontos nekem. Meggyőztem, hogy maradjon a palotában. Maradj mellette ezekben a nehéz napokban. Ne hanyagold el.” Rüstem bólint.

Nurbanu: „Hallottad, mit mondott a jövendőmondó! Hogy Selimé a jövő, és az én csillagom fog ragyogni!” Canfeda: „Reméljük.” Nurbanu: „Igen… Defne is velencei! Hogy felejthettem el? Hogy? És ha a jósnő rá gondolt?”

Beyazit karjában újszülöttjével: „Az én gyönyörű kisoroszlánom alszik. Gyermekeim ártatlan arca az egyetlen, mi vigaszt nyújt a halál okozta fájdalomban.” Defne: „Az elmúlt napokban nagyon kifárasztottad magad. Ha tudnál egy keveset aludni…” Beyazit átadja a babát a szolgának: „Az alvás most tiltott számomra… Selim nem áll meg. Ocsmány szövetségesek után kutat.” Defne: „Nurbanu ugyan ilyen. Ha hallottad volna, hogy miket mondott a temetésen! Azt mondta, hogy Hürrem Szultána meghalt, így a Herceged egyedül maradt.” Beyazit: „Az ágyas, aki pont hozzá illik! Attól tartok, hogy Selim az első adandó lehetőségnél támadni fog. Nem fogom tudni állni a szavam, mit anyámnak tettem.” Defne: „Ha az ember gyerekeiről van szó, akkor mi állíthat meg? Öt fiad van, Beyazit. Ha hezitálsz és beleesel könyörületességed csapdájába, mindegyikük célponttá válik! Ezt ne felejtsd el! Ez legyen a mérvadó. Bármikor bajban találod magad, erre gondolj!”

Nurbanu: „Jósnőnél jártam. Azt mondta…” Selim: „Ne higgy a csalóknak.” Nurbanu: „Nem gondolom annak, mert akkor Hürrem Szultána nem fordult volna hozzá annyiszor, és nem bízott volna meg benne. Eddig minden valóra vált, amit jósolt. Tudott Hürrem Szultána betegségéről, sőt még a haláláról is. Olyan fontos dolgokról beszélt, mint…” Selim: „Elég.” Nurbanu: „Azt monda, hogy mikor a következő Herceg átveszi a hatalmat, a másik már rég sírban fekszik. Azt is mondta, hogy a Dinasztia jövője átszáll egy velencei nőre.” Selim: „Akkor te…” Nurbanu: „Én is erre gondoltam, viszont Defne Hatun is Velencéből jött. És ő is szült már egy Herceget. Amikor ez a lehetőség eszembe jutott, összetörtem belül. Azt a nőt én küldtem oda! Most már nem futamodhatunk meg. Ha maradt is benned könyörület Beyazit iránt, azt most azonnal dobd el! Mikor Nagyurunk a gyászba burkolózik, és maga mögött hagyja páncélját, akkor kell tájékoztatni a ládáról, amit kaptál.”

Az asztal megterítve. Mihrimah: „Rüstem Pasa megérkezett már?” Szolga: „Még nem, Szultánám.” Sümbül: „Miért vagy ennyire boldogtalan, Szultánám?” Mihrimah: „Nem fontos.” Sümbül: „Ha nem fontos, akkor nem kellene ilyen szomorúnak lenned, főleg nem a te állapotodban. Miután én voltam Hürrem Szultána bizalmasa, készen állok, hogy meghallgassam a te titkaidat is. Rüstem Pasáról van szó?” Mihrimah: „Nem tudom, hogy mondjam el… Rüstem viszonyt folytat Signora Mendezzel.” Sümbül: „Ez lehetetlen! Mindenki tudja, mennyire szerelmes beléd, és hűséges hozzád!” Mihrimah: „Nőként érzem. És napról napra egyre biztosabb vagyok benne.” Sümbül: „Nem mehet el túl messzire…” Mihrimahra rájöttek a szülési fájdalmak: „Túl korai! Orvost!”

Közben Rüstem Gracia karjaiban tölti szabadidejét. Gracia: „Jó étvágyat! És? Mi újság a palotában?” Rüstem: „Még mindig gyászolnak. Nem könnyű.” Gracia: „Azt hallottam, hogy ennek egy vihar fog hamarosan véget vetni. A Hercegek harca olyan pontra érkezik, ahonnan nem tudnak visszafordulni. Egyértelmű, hogy Selim Herceg nem fog megállni.” Rüstem: „Ki mondta ez? Az unokaöcséd? Selim Hercegtől tudja?” Gracia: „Nem az számít, ki mondta. Bíznod kéne bennem.” Rüstem: „Beszélj.” Gracia: „Selim Hercegnek van egy ládája, amit Beyazit Hercegtől kapott. Ha a Szultán meglátja, senki sem mentheti meg Beyazit Herceget. Selim Herceg csak a megfelelő alkalomra vár.”

Süleyman kopogásra ébred. Hirtelen nem tudja, hol van, de a következő másodpercben felismeri, hogy Hürrem ágyán aludt el. Gülfem jött értesíteni a csodálatos hírről: „Mihrimah Szultána Hercegnek adott életet ma reggel.” Beyazit már nővére mellett van: „Allah adjon neki hosszú életet!” Mihrimah: „Bárcsak anya is itt lenne mellettünk, és láthatná kisfiamat! A szája és az orra pont olyan, mint az övé volt!” Beyazit: „Hol van Rüstem Pasa?” Mihrimah. „Csak Allah tudja…” Selim is csatlakozik jókívánságaival: „Hosszú életet kívánok!” Mihrimah: „Ne higgyétek, hogy saját gondjaim elfeledtették velem a ti dolgotokat! Az az ígéret, melyet anyánknak tettem, még mindig áll! Én is békét akarok, mint ő. Remélem, nem felejtettétek el tanácsát!”

Gracia: „Maradj még egy kicsit!” Rüstem. „Mostantól nem találkozhatunk olyan gyakran. Hercegeink még nem tértek vissza tartományaikba, és a Szultán még mindig gyászol. Mihrimah és te…” Gracia: „Mit jelent ez? Nem jössz többé hozzám?” Rüstem: „Egy időre…” Kopognak. Szolgáló: „Mahmud Aga érkezett. Azt mondja, sürgős híreket hozott.” Rüstem kimegy emberéhez: „Pasám, gratulálok, fiad született.”

Beyazit: „Próbálkozásod, hogy Rüstem álljon a te oldaladra, hasztalan. Mert Rüstem pontosan tudja, a Dinasztiának melyikünk lenne a legjobb.” Selim: „Akkor hamarosan ellened fog fordulni. Kíváncsi vagyok, mikor fogod végre megérteni, hogy veszíteni fogsz. Anyánk szoros ölelése nem véd többé.” Beyazit: „Valóban védett valakit, de az nem én voltam, hanem te! Milyen gyorsan elfelejtetted, mikor a Sharuhan tartományodban reszkettél! Ha anyánk akkor nem lép közbe, végeztem volna veled!

3.rész

Nessih meglátogatja Graciát: „Látom, közel kerültél Rüstem Pasához. De ennyire! Még engem is megbotránkoztat!” Gracia: „Tudom, mit csinálok, Nessih.” Nessih: „Hogy célpontot csinálsz magadból! Miért bújtál a Pasával ágyba? Már így is gazdag vagy és hatalmad van!” Gracia megüti: „Én a nénéd vagyok! Gracia Mendez! Királyok barátja! Amikor így beszélsz velem, ne feledd, ki vagyok!” Nessih: „Én csak figyelmeztetlek. Elfogadhatatlan, hogy az Oszmán Állam Nagy Vezírével van viszonyod. Főleg, ha ez a Nagy Vezír Süleyman Szultán lányának a férje!”

Süleyman meglátogatja lányát és újszülött unokáját: „Jól vagy? Vannak fájdalmaid?” Mihrimah: „Miután látom áldott arcodat, fájdalmaim eltűntek... de az örömöm is… Bárcsak anya is itt lehetne!” Süleyman kezébe veszi a babát, imát mormol a fülébe, és Osmannak nevezi el. Aztán imádkoznak a babáért, hogy legyen szerencsés, hosszú életű és Istenfélő. Rüstem is végre megérkezik. Süleyman int neki, menjen családjához. Rüstem: „Szultánám, milyen korán jött a gyermek, hiszen még sok idő volt hátra!”Később szeretettel nézegeti Rüstem kisfiát: „Osman. Végre most már fiam van!” Mihrimah érkezik: „Amíg megszültem gyermekedet, magamra hagytál, Rüstem. Soha nem felejtem el. Vele voltál, nem igaz?” Rüstem: „Nem tudom, miről beszélsz? Bízz bennem!” Mihrimah: „Mindennel tisztában vagyok. Ne nézz bolondnak. Az a nő többször is meglátogatott. És amikor ide jött, egyértelműen látszott, mennyire érdeklődik irántad. Pontosan tudom, hogy mikor éjszakánként nem jöttél haza, vele voltál.” Rüstem: „Ezt még magad sem gondolod komolyan! Mi sodort minket ebbe a helyzetbe? Tulajdonképpen, te vagy ennek az oka, Mihrimah. Éveken keresztül szerelmet kértem tőled. Mindig úgy kezeltél, mintha nem is léteznék. És most, mit kérsz számon rajtam?” Kopognak, Beyazit érkezett. Mirhimah. „Mi történt, hogy ide jött?” Rüstem: „Én hívtam ide.”

Beyazit: „Végre a palotádban tartózkodsz! Láttad a fiadat?” Rüstem: „Láttam, Hercegem. Elöntött a sok államügy.” Beyazit: „A gyerekeid, a családod is fontos, Rüstem Pasa. Mondtam, ne hanyagold el őket.” Rüstem: „Van még ennél is fontosabb. Azt hallottam, hogy küldtél egy ládát Selim Hercegnek. Ez a láda a Szultán előtt még nagy gondokat fog nektek okozni. Igaz ez?” Beyazit: „Honnan tudod?” Rüstem: „Bocsáss meg, de igaz vagy nem?” Beyazit: „Igaz, de csak a felét tudod… Ha Selim Herceg megvádol, saját magát hozza bajba.” Rüstem: „Én mindenről tudomást szerzek, Hercegem. Engedelmeddel… Agák!” Bejön az egyik aga. Rüstem: „Azonnal hívjátok ide Lala Mustafát!”

Selim a szobájában tartózkodik, ahol vele van a láda is. Nurbanu: „Mire várunk még? A Szultánnak meg kell tudnia!” Selim: „A temetés óta először hagyta el a Szultán a palotát. Nem mondhatjuk ki határozottan, hogy a gyászának vége. Biztos vagyok abban, hogy élete hátralévő részében a szívében fogja hordani anyám elvesztése okozta bánatot. Várjunk még néhány napot.” Nurbanu: „Ha így gondolod!” Selim: „Nincs okunk sietni. A szél az én kedvem szerint fúj.” Nurbanu: „Fontos államférfiak állnak melletted. Azonban Rüstem Pasa… még mindig Beyazit legfontosabb embere.” Selim: „Ki tudja? Talán ő is hamarosan meggondolja magát.”

Beyazit éppen a történtek végét meséli Rüstemnek: „Épp, mikor már el akartam venni életét, Selim elkezdett könyörögni életéért… Cihangir és Mustafa nevét használta fel. És én megígértem az anyámnak… szóval, nem tudtam megtenni.” Rüstem: „Visszatértél a végítélettől.” Lala érkezik. Beyazit: „Egy ládában küldtem Selimnek egy női ruhát. Feltételezem, magával hozta a fővárosba. Így volt?” Lala: „Ezt most hallom tőled először.” Rüstem leszidja: „Hát nem azért küldtünk oda, hogy szemünk és fülünk légy? És hogy jelents Selim Hercegről?” Lala: „Selim Herceg azóta nem bízik bennem, hogy megakadályoztam, hogy levele elérje Nagyurunkat. Ezért mindenből kihagynak.” Beyazit: „Nem kell aggódni! Ha Selim megmutatja a ládát a Szultánnak, akkor saját magát is bajba sodorja. Hiszen Lala a szemtanúja annak, mi történt Manisában. Ha megfenyeget, a Szultán nekem fog hinni.” Lala: „Efelől egy percet se kételkedj.”

Humashah: „Végre most már élvezhetem, hogy nővér vagyok!” Mihrimah: „Így van. Allah adjon mindkettőtöknek hosszú életet!” Sümbül: „Rüstem Pasa meg ne hallja, de a kisbaba teljesen rád emlékeztet, Szultánám! Nem kellene annyit aggódnod, Szultánám, mert az kihathat a tejedre!” Mihrimah: „Rüstem Signora Mendezzel van. Most már semmi kétségem sincs.” Sümbül: „Nyugodj meg, Szultánám. Ne hagyd, hogy ez az erkölcstelen asszony megzavarjon. Édesanyád, Hürrem Szultána is azt akarta, hogy maradj Rüstem Pasa felesége.” Mihrimah: „Az anyám vajon mit tenne most az én helyemben?” Sümbül: „Olyan nyelven figyelmeztetné az asszonyt, amiből ért.”Másnap reggel Gracia felébred, és szolgáját halva találja.

Mihrimah a kertben sétál, közben szolgája az orvos üzenetét továbbítja: „A Herceg jól van, teljesen egészséges, Szultánám.” Sümbül lép oda hozzájuk: „Átadták a Signorának üzeneted, Szultánám.” Mihrimah: „Remélem, most már megérti, hogy maradjon távol Rüstemtől.” Sümbül: „Reméljük, Szultánám, mert különben ha ezt így folytatja, olyan helyet sem fog találni, ahol békében nyugodhat!”

Gracia az unokaöccsével próbálják kitalálni, ki a gyilkos: „De ki tehetett ilyet? És hogy jött be a szobámba így észrevétlenül?” Nessih: „Mégis mit vártál? Mégis Süleyman Szultán vejével kezdtél ki!” Gracia: „Lehet így akartak figyelmeztetni? Hallottam, hogy Mihrimah Szultána gyanakszik. Lehet, hogy ő volt?” Nessih. „Bárki is tette, figyelmeztetni akartak. Most azonnal szakíts a Pasával, különben a szolgád után te is így végzed!” Gracia: „Kapcsolatunk nem csak üzleti. Még ha én akarnám is a végét, talán ő nem.” Nessih: „Te is a szolgád sorsára akarsz jutni?” Gracia rémülten: „Hogy tehettek ilyet! Van megoldás erre az egészre?”

Nurbanu. „Ne ess kétségek közé! Most kell kihasználnunk a lehetőséget! Ha nem lépünk, veszíteni fogunk! Emlékezz csak a jósnő szavaira!” Selim bezárja a ládát.

Rüstem: „V. Károly állapota rosszabbodott. Nem maradt semmi remény. Most már bármelyik pillanatban meghalhat.” Selim ekkor érkezik a ládával, melyet Gazanfer cipel. Selim: „Egy két dolgot el kell mondanom neked. Engedelmeddel, Rüstem Pasának is maradnia kellene, Nagyuram. Amiről szólni szeretnék, az őt is érinti, mivel államügyről van szó.” Süleyman beleegyezik. Selim: „A temetés miatt hallgattam, és anyánk emléke miatt… de miután Beyazit folyamatosan fenyeget engem, nem volt más választásom.” Kinyitja a ládát, és felmutatja a női ruhát. Selim: „Beyazit küldte. És ezt a levelet.” Átadja apjának.Közben Beyazit a fiaival játszik. Ferhat Aga érkezik hozzájuk: „Hercegem, Nagyurunk akar beszélni veled.” Beyazit: „Rendben.” Atmacához: „Selim biztos akcióba lendült. Szólj Lokannak, hogy hívja Lalát. Lehet, hogy szükségünk lesz rá.”Selim: „Nem akartalak terhelni ilyen ügyekkel, de aggódom, mert Beyazit a testvérem. Szeretem és tisztelem őt, és nem akarok ártani neki, és azt sem akarom, hogy ő ártson nekem.” Beyazit ekkor érkezik. Apja nem engedi, hogy kezet csókoljon neki. Süleyman: „Ezeket te küldted Selimnek?” Beyazit bólint: „Igen, én küldtem. Gondolom, ennek okát már el is mondta neked.” Süleyman: „Tőled akarom hallani.” Beyazit: „Ebben az esetben, kezdem az elejéről. Jó ideje, pénzügyi segítséget kértem Mihrimahtól. Selim Herceg az őrök útját állta és elvette az aranyat. Mikor ezt megtudtam, elkaptam Selim banditáit. Hogy figyelmeztessem, elküldtem neki a banditák vezérének a fejét. Csak sajnos, ebből sem tanult. A saját asztalomnál próbált meg megmérgezni! Majdnem meghaltam! Hogy elégtételt vegyek, a palotájába masíroztam katonáim kíséretében. Anyánk lépett közbe. Az ő kedvéért nem szóltam semmit, és felejtettem el az ügyet. Ezek után, Selim Herceg megszegte ígéretét, és ide akart jönni hozzád panaszkodni. Ekkor küldtem neki ezt a ládát, hogy figyelmeztessem, hogy ne áskálódjon a hátam mögött, mint egy nő, hanem nézzen velem szembe, mint egy igazi férfi! Elém állt, és csapdát állított, de sikerült megakadályoznunk tervét. Aztán összecsaptunk, mint igazi harcosok. Én győztem. Elvehettem volna az életét, de nem tettem. Utolsó alakalommal figyelmeztettem, majd elkergettem! Allah a tanúm rá, Nagyuram. Ha nem elegendőek az én szavaim, van még valaki, aki megerősítheti állításom. Lala Mustafa személyesen látott mindent. Ha nekem nem hiszel, hallgasd meg őt. Kinn áll az ajtó előtt.” Ferhat behívja Lalát. Süleyman. „Igaz az, amit Beyazit az imént Selimről mondott?” Lala: „Beyazit Herceg kényszerített, hogy hamisan tanúskodjak. De nem teszem meg. Nem fogom elárulni a Szultánt.” Beyazit teljesen ledöbben: „Hogy teheted ezt velem?!” Süleyman ordít: „Ki vagy te???!!!! Hogy merészeled???!!!” Beyazit: „Hazudik, Nagyuram! Összefogtak ellenem és most rágalmaznak!” Süleyman: „Arcátlan!!! Nem te akartad, hogy Lala tanúskodjon?!” Beyazit: „Megvásárolták! Megmérgezték!” Selim: „Úgy volt, ahogy mondtam, Nagyuram.” Süleyman: „Hallgass! Milyen szomorú! Szégyen, mi lett belőletek! Hogy tudtok egymás szemébe nézni?! Én még soha nem néztem így ellenségemre! Tűnjetek a szemem elől! Mielőtt saját kézzel csinálok veletek valamit! Kifelé!!!!”Kint a folyosón Beyazit Lalával kezd üvölteni: „Miféle ördög vagy te! Minap még mosolyogtál rám, de csak kijátszottál!” Selim: „Elég, Beyazit! Menj utadra!” Beyazit: „Azon a napon, mikor kardon alá kerültél, meg kellett volna ölnöm téged, Selim!” Rüstem: „Menjünk, mielőtt még rosszabbra fordul a helyzet.”

Késő este Süleyman a teraszán tartózkodik. Mihrimah érkezik hozzá, hellyel kínálja. Mihrimah: „Hallottam, mi történt… Természetesen, nem akarom védeni Beyazitot, de nem hinném, hogy egyedül ő a hibás. Jól meg kéne gondolnod. Beyazit nem támadta volna meg ok nélkül Selimet. Nyilvánvaló, hogy mindketten felelősek.” Süleyman: „Te ne foglalkozz ilyen ügyekkel. Térj vissza palotádba, pihenj, és foglalkozz a gyerekeiddel.” Mihrimah: „Amíg Beyazitot támadás éri, hogyan lehetnék nyugodt? Könyörgöm, bocsáss meg neki! Mióta anya elment, a világ is nyugtalan. Én sem tudok most mással foglalkozni.” Süleyman: „Mindenkinek meg kell fizetnie az árát azokért a hibákért, amiket elkövetett. Máskülönben a hibák csak nőnek, ahogyan a büntetés is.” Mihrimah: „Természetes, büntesd meg! De mint mindig, most is várom az igazságszolgáltatást, mert ahogy Beyazit, úgy Selim is bűnös.” Süleyman: „Most menj.”

Rüstem Beyazittal beszélget: „Remélem, Mihrimah el tud érni valamit.” Beyazit: „Nem hinném. Az apám sosem bízott meg bennem, akkor most miért tenné?” Egy szolga érkezik: „A kisbaba nincs jól, és a Szultánát pedig nem találjuk!” Rüstem távozik. Azonban Zal megállítja a folyosón. Rüstem: „Most nem alkalmas.” Zal: „Én kértem, hogy hazudjon a gyermekedről. Kisfiad jól van. Signora Mendez ezt küldte.” Rüstem elolvassa az üzenetet: „Méltóságos Pasám! Nem akartalak ilyen időben zavarni, de az ügy, sürgős. Azonnal ide kell jönnöd a villámba.” Mikor megérkezik, Rüstem csapdába kerül: Selim és Sokullu várja. Selim: „Gyere közelebb, Pasa! Mekkora hatással van rád Signora Mendez, hogy egy szava elég volt, és azonnal jöttél! Nem elfogadható, hogy Süleyman Szultán veje, Mihrimah Szultána férje egy másik asszonnyal tart szerelmi viszonyt, nem igaz, Sokullu?” Sokullu: „Így igaz. Akárki is tesz ilyet, nem csak a pozícióját, hanem még a fejétől is meg kell válnia.” Rüstem: „A törvények egyértelműek… De valami megütötte a fejem. Ha fel akarjátok fedni titkomat, miért jöttetek ide?” Selm: „Okos ember vagy. Emlékezz, tettem neked egy ajánlatot. Feltételezem, gondolkodtál rajta… a helyzet is nyilvánvaló. Láttad Rüstem Pasa. Te vagy a szemtanúja annak, mi történt minap. Beyazit szövetségesei napról napra hagyják el azt az oldalt. Most te jössz. De nem elég kimondanod, tetteiddel bizonyítsd, hogy mellettem állsz.” Rüstem: „Mit akarsz tőlem?” Selim: „Előbb vagy utóbb, Süleyman Szultán bejelenti döntését.” Rüstem: „Ha azt hiszed, hogy kivégzi, tévedsz.” Selim: „Ha Beyazit így folytatja, ez lesz a vége. De most a száműzés is elég. Azt akarom, hogy egy jó messzi tartományba száműzze… de a te személyes ajánlásoddal.”

A következő jelenetben Rüstem bejelentkezik a Szultánhoz: „Jelents be Nagyurunkhoz.” Közben eszébe jut, hogy megesküdött Hürremnek, hogy távol tartja a fiúkat egymástól és a Szultán haragjától.Süleyman felidézi Hürrem szavait: „Selim és Beyazit mindketten a te fiad. A te részed – a te véred és lelked. Azzal, ha választasz közülük azt jelenti, hogy a másiknak hátat fordítasz. Ezzel csak féltékenységet és sértődöttséget okozol.”Ferhat: „Nagyuram, Hercegeid bebocsátásra várnak.” Várakozás közben Beyazit: „Milyen hitszegő és hazug bátyám vagy! De nem is vagyok meglepve! Egy olyan ember, mint Lala úgysem hozzám illik, hanem hozzád, Selim!” Selim: „Ha Lala engem választott, az csak azért van, mert látja, ki lesz jobb az országnak.” Ferhat: „A Szultán vár benneteket.” Süleyman: „Mindketten becsaptatok. Főleg Beyazit. Semmi helyeselni való nem volt abban, amit tettél. Ezért úgy határoztam, hogy kinevezlek Amasya tartomány helytartójának.” Beyazit: „Nem érdemlem ezt, Nagyuram! Tudd meg, hogy én nem érdemlem ezt!” Süleyman: „Még mindig beszélni merészelsz! Selim, téged Konyába nevezlek ki. Legyen így a legjobb, mindenki számára.” Selim: „Fejet hajtok akaratod előtt.” Süleyman: „Térjetek vissza tartományaitokba, pakoljatok össze, és költözzetek át az újakba, amelyekbe imént kineveztelek benneteket.”

Zal: „A Szultán Beyazit Herceget Amasyába küldte.” Mihrimah: „Az összes tartomány közül, miért éppen Amasyába? Ah! Ez volt Mustafa bátyám tartománya is!” Visszajátszást látunk, melyben Rüstem: „Azt javaslom, Nagyuram, Amasya legyen a tartomány, melyet kijelölsz számára. Ezzel a jelentőségteljes tartománnyal is jeleznéd, hogy Herceghez méltón kell viselkednie.”Közben Nurbanu: „Nehogy új kinevezésed Konyába elszomorítson! Sokkal közelebb van a fővároshoz, mint Amasya! Ez egy nagy győzelem!” Selim: „Igen, de fontos volt számomra Manisa.” Nurbanu: „Miután üresen fog állni, semmi hatása nem lesz ránk nézve.” Mihrimah érkezik hozzájuk: „Hogy tehetted ezt?” Selim: „Ne avatkozz bele! Ez csak rám és Beyazitra tartozik!” Mihrimah: „Én is az egyik oldalon állok! Én akartam, hogy Konyába kerülj! Ezek után légy nagy óvatos, mert még egy hiba, és nagyon megkeserülöd!” Selim: „Térj észhez! Nem vagy az anyám! Bármennyire is próbálsz úgy viselkedni, mint ő, és Beyazit oldalát fogni, haszontalan! Úgysem akadályozod meg győzelmemet! Ha van egy kis eszed, jól viselkedsz velem, mert a jövő uralkodója áll előtted!”

Beyazit a kertben sétál: „Az apám száműzött engem, Atmaca. És tudod, hová? Amasyába! Ennek csak egy jelentése van… hogy Nagyurunk ugyanúgy ki fog végezni, mint Mustafa bátyámat. De Nagyurunk elfelejt valamit. Én nem olyan vagyok, mint a bátyám! Nem szolgáltatom Süleyman Szultán kezébe a sorsomat!” Atmaca: „Mit forgatsz a fejedben?” Beyazit: „Visszatérünk tartományomba, Kütahyába. És nem teljesítem a Szultán parancsát. Nem megyek Amasyába.” Atmaca: Hercegem, ez nyílt lázadás.” Beyazit: „Ha lázadás, akkor lázadás. A nyíl már úgyis elhagyta az íjat. Már nem lehet visszafordulni.”

Ferhat Aga és Gülfem Hatun kísérik el a Szultánt felesége sírjához. Ápolgatja a virágokat, melyeket saját kezével ültette be a sírba. Gülfem: „A magnólia volt Hürrem Szultána kedvenc színe. Nagyuram, nem tesz neked jót, ha ide jössz.” Süleyman: „Hová mehetnék, Gülfem? Hürrem nélkül nincs életem.” Gülfem: „Mindketten megkóstoltuk a legrosszabbat. Tudjuk milyen elveszíteni egy gyermeket. Könnyeink vérré váltak.” Süleyman. „Igen. Semmivel sem hasonlítható össze egy gyermek elvesztése… de ez a fájdalom egészen más.” Gülfem. „Nem tudhatom, min mentél keresztül. Kérlek, mondd el. Ha elénekelnél egy dalt, vagy elmondanál egy mesét. Milyen érzés elveszíteni az igaz szerelmed, a lelki társad?” Süleyman: „Színeket láttunk. Hangokat, dalokat hallottunk. Néha olyan perceket éltünk meg, mikor minden szikrázott körülöttünk. Még a csillagokat is láttam a szemében. Az egész világ összeért, és egy szívvé változott és ereinkben futott tovább… Most már nincsenek színek.”

134.rész leirása

Hurrem: 'Suleyman, a mai nap az utolsó napom. A Nap utoljára kelt fel nekem. Suleyman: 'Semmi mást nem tehetünk, minthogy imádkozunk édesanyádért, Mihrimah." Rustem: 'Hurrem Sultan után már semmi nem lesz olyan, mint ezelőtt Hurrem: A legfontosabb az Beyazid, hogy élj. Nem számít más, csak hogy élj. Hurrem: Mostantól rádbízom Nagyurunkat és az öcséidet. Hurrem: 'Szeretnék egy nagy közös étkezést. Szeretteim legyenek mind együtt. Elmegyek.. Ne vedd le szemed szememről. (Henni:Ne engedd el kezem. Eddigi legnehezebb fordításom.)

Hurrem: "Azt akarom, hogy találd meg nekem Ibrahim Pasa sírját." Suleyman: "Félek Hürrem, életemben először félek..És azt hiszem félelmeim is reménytelenek Gulfem: "Az a Hürrem Szultán, akit én ismerek, azok után, hogy sok évig azért harcolt, hogy egyik fia trónörökös legyen, élni fog, amíg ez meg nem történik. Hurrem: "Azért harcoltam ebben a háborúban, hogy gyermekeimet védjem, nem azért, hogy az egyik fiam a trónra kerüljön" Hurrem: "Tehát Ibrahim itt van? Rustem: "Hürrem Szultán távozása az egész világ végzetét átírja. Ő egy olyan Szultán, aki magában hordozza ezeket a jellemeket. A szívével és elméjével is cselekszik. Egyszerre könyörületes és kegyelmes. Semmi nem lesz ugyanolyan Hürrem Szultán után! Hurrem: "Évekkel ezelőtt írtál nekem egy verset.. Újra hallani akarom.. Suleyman: "Én rózsám, oh én mosolygós rózsám.."

1.rész

Hürremet látjuk, ahogy a szultán teraszára lép, és halljuk a hangját: Életem minden évében tűzkarikákon ugráltam keresztül. Meghaltam és megmenekültem minden alkalommal- meg is erősödtem. Sokkal erősebb lettem. Magasra emeltem fejem és én lettem maga a tűz. Hatalmas az az ár, amivel az erőért fizetek, megtanultam. Tőr, méreg és árulás és az évek súlya betegséggé fordultak át és legyőzi testemet. Én, a legyőzhetetlen Hürrem Szultán. Én vagyok a Zümrüd-ü Anka (Főnix). Utolsó alkalommal halok meg.. A Főnixet látjuk szemeiben. Hurrem Suleymannal utazik a hajón, Istanbul felé. Ugyanúgy néz a tájra még egyszer, mint évekkel ezelőtt, mikor rabszolgaként érkezett ide. Suleyman arcára mindenhol fájdalom van írva.. Mihrimah és lánya Rüstemhez és Gülfemhez csatlakozik, köszönteni a Szultánt és anyját. Mih: Hol voltál egész éjjel Rüstem? Rüs: Volt egy kis gond az idén Egyiptomból érkezett tőkével. Egész későig dolgoztam a kincstárnokokkal, majd a palotában aludtam. Mihrimah szarkasztikusan bólint, majd így szól: Feltételezem, hogy anyám felépült, azt gondoltam tovább maradnak Bursában, de hamar hazatérnek. Rüst: "Isten akaratából Mihrimah." Hurremhez csatlakozik Suleyman és együtt nézik szeretett városukat.  Hurrem: Évekkel ezelőtt, mikor először jöttem ide, azt kérdeztem hogy az Oszmán pokolba jöttem-e, de ez a palota, ez a város az otthonom lett. Ez a földi mennyország! Te vagy a mennyországom! A kocsi megérkezik, Suleyman és Hurrem kiszállnak. Mihrimah köszönti apját, aki így szól: Mihrimah, én Holdam, én Napom. Mihrimah: "Hogy érzed magad anyám?" Hurrem: "Most, hogy látlak, sokkal jobban, Sultanim. Megragadja Suleyman kezét. Suleyman: Édesanyád elfáradt az út alatt, hagyjuk pihenni, később beszélsz majd vele. Belépnek a palotába és Hürrem erősen tartja magát, mivel mindenki nézi. Ahogy beér szobájába, mrgviselten és fájdalommal ül le.. Az ajtó mögül Sümbült halljuk: Megérkezett a Szultánánk? Nyissátok ki az ajtót! Hürrem mosolyogva üdvözli, majd így szól: Sümbül, olyan jó, hogy újra itt vagy, öszetörtem a szíved, igaz? Minden szavam sajnálom, amit mondtam. Sümbül: Milyen suavak Sultanim, esküszöm semmi nem rémlik. Nem tisztem hogy dühös legyek miattad. Mint minden szolgáló szíve, az enyém is érted dobog Sultanim. Elég, ha arra koncentrálsz, hogy jobban legyél, és örömmel vállalom, jogy akár az egész világ rám omoljon. Hurrem: Többé nem gyógyulok meg, Sümbül." Mihrimah a Sultannal van. Mihrimah: "Hunkarim, mi történik? Nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben. Vagy anyám.. Suleyman: Semmi más nem segíthet, csak ha imádkozunk édesanyád gyógyulásáért. Mih: Apa, miért beszélsz így? Kell, hogy legyen valami megoldás.. Mihrimah sír.. Sul: Kislányom, Mihrimah.. Természetes, hogy eljön majd az idő, mi,or édesanyádat kell gyászolnunk és sírni érte, mégha nem is akarjuk, de édesanyád sok fájdalmon ment keresztül. Azt akarom, hogy boldogan és békében éljen mostantól. Mindenki erejéhez mérten megteszi, hogy ezt elérjük, veled kezdve. Érted ezt, gyönyörű kislányom? Mihrimám, ragyogó napom. Édesanyád kedvéért erősnek kell maradnod! Rustem a doktorhoz érkezik, aki köszönti őt. Rus: Hogy van Hürrem Szultána? Remélem nem titkolsz semmit előlem! Doc: "Semmi titkolni való nincs, pasa. Nemsokára mindenki megtudja. Szultánánk állapota csak kicsit javult. A helyzet rossz.. Rust: "Hogyan? Nincs a betegségre gyógymód? Is there no treatment for this illness?" Doc: "Sajnos Pasám, szomorú napra kell felkészülnünk." Sokollu kívül van, Rustem így szól: Úgy mondják, a hiénák érzik először a vér szagát. Sok: Mit mondott az orvos, fel fog épülni? Rus: Nem, Sokollu. Szultánánk állapota súlyos. Bármelyik pillanatban meghalhat. Egy galamb repül Hürrem feje felé, aki megijed. Sumbul: Elrendeltem, hogy tisztítsák meg a környéket, de még mindig jönnek. Sumbul: Mi a baj? Hurrem: Ha tudnám, elmondanám..éjjelente zajt hallok, amitől nem tudok aludni. Szárnyak hangját hallom. De mikor körbenézek, egy állatot vagy madarat sem látok. Sumbul elmormol egy imát, majd így szól: Nem tudom mi okozhatja, de ha óhajtod, hívatom a vezető csillagászt. Hürrem: Többé nincs rá szükség. Sum: "Esküszöm Sultanim, ezeket a szavakat nem az a Hürrem Szultán mondja akit én ismerek. Te az a szultána vagy, aki minden akadályt bátran legyőz. Hürrem rámosolyog. Mihrimah anyját a szobájában keresi, majd miután nem találja, kimegy a teraszra. "Anyám - anyám, nagyurunk elmondta, milyen súlyos a helyzet.. Hürrem elcsitítja majd megöleli.. "Sultanim"

Suleyman a szobájában van, ahol Ferhat aga egy levelet mutat neki. Ferhat:"Ezt a levelet küldjük Szelim hercegnek Nagyuram. Suleyman átolvassa, majd az aga egy másikat nyújt neki. Ferhat: Ezt pedig Beyazit hercegnek. looks over it and then Ferhat hands him the one to be sent to Beyazid and then Suleyman: Rendben vannak, mondjátok a hírvivőknek, hogy a legsebesebb lovat vigyék és nyakukat törve rohanjanak. Amilyen hamar lehet, a fővárosban akarom látni a hercegeket. Csak Allah tudja, mennyi időnk van hátra. Annak ellenére hogy ez a tény folyton fejünk felett lebeg, hogy lehet elfeledkezni a halálról..? Ferhat: "Ha nem feljtenénk, hogy élhetnénk? Hogy folytathatnánk, Nagyuram.. Jobb lenne, ha elfoglalnád magad kicsit az államügyekkel Nagyuram.. Csak tereld el gondolataid. Sul: "Hívasd Mehmet pasát és Rüsztem pasát, azonnal kéretem őket. Ferhat: Ahogy óhajtod. Kutahyában Beyazidot üdvözlik gyermekei. Osman: Aggódtunk érted, végre megjöttél. Beyazid: Most, hogy visszatértem, már nincs mitől tartanotok. Beyazid: Hol van Ayse? Kalfa: Kórházban. Bey: Mi a baj vele? Kalfa: Ayse jól van, de Defne hatun korán kezdett vajúdni és Asye az ajtaja előtt várakozik, egy percre sem tágít onnan. Beyazid a lányához megy. Ayse: Anne azt mondta, hogy ha a baba megszületett, Defnét megölik. Anne: A nővérem hibát követett el, nagy hibát és ezért meg fogják büntetni.Atmaca kiviteti a gyerekeket Gülshennel. Beyazid: Eltelt az idő, hamarosan megszület a baba. A doktor bemegy, és Beyazid rápillant Defnére. Manisában, Selim visszatér és Lala kérdezi hogylétéről. Lala: (Gazanfernek)Magyarázd el mi történt! Gaz: Selim herceg majdnem meghal.. Beyazid Herceg emberei erős ellenfelek. Minden óvintézkedés hiábavalónak bizonyult. Rossz tanácsokat adsz hercegünknek. Lala: "Elleneztem, hogy szembeforduljon Beyazid herceggel. Ne üsd bele az orrod olyan dolgokba, amikhez kevés az eszed. Elsétál, majd Nurbanu érkezik. Selim a szobájában van amikor Nurbanu lép be, azt gondolja hogy Lala jött. Selim: Nincs kedvem ahhoz hogy bárkivel is találkozzak. Majd meglátja Nurbanut. Nur: Istennek hála, életben vagy. Selim, mi történt veled? Selim: Mit csinálsz itt? Nur: Amikor tudomást szereztem erről a Beyazid-ügyről, azonnal elindultam, és tudom hogy parancsod ellen teszek, de nem tudtam egy helyben ülni, mikor hallottam mi történt veled. Kérlek érts meg.. Hadd nézzem meg a sebed. Nagyon fájt?

2.rész

Suleyman a szobájában van, mikor Sokollu és Rüstem megérkezik. Sul: Hamarosan minden letisztázódik. Talán hallottátok ezelőtt, hogy Hürrem Szultán állapota nem jó, de nem akarom hogy betegként kezeljék az emberek. És nem akarom hogy erről az ügyről beszéjen bárki is mostantól. Rüstem Pasa, ügyelsz a betelepült zsidókra? Rüstem: Ne aggódj Nagyuram, kapcsolatban állok Signora Mendezzel és túljutunk az apróbb problámákon, amik ebből adódtak, minden úgy történik, ahogy rendelted. Sul: Mehmet Pasa, mi a helyzet a főépítészemmel, Sinannal? Hét éve épül a komplexum. Még mindig nem tudom, mikor lesz kész. Sok: Te is tudod, Nagyuram, Sinan aga nagyon részletesen dolgozik. Minden sarokkal heteket, hónapokat tölt. Ezért halad lassabban, mint ahogy vártuk. Sul: Beszélj Sinan agával és tudd meg, mikor lesz kész. Most mindketten menjetek. Mihrimah anyjával van, mikor kopognak és Szümbül érkezik. Süm: Sultanim, Nagyurunk vacsorára vár téged szobájában. Hürrem: Mihrimah, szólj Hümasahnak, jöjjön ő is és együnk mind együtt. Mih: Ma este egyedül Nagyurunkkal leszel. Mostantól mindig itt leszek neked. Kívül Mihrimah Szümbült kérdezi: -Mit lehetne tenni, csupán végignézzük ahogy Validém haldoklik? Süm: A végzet meg van írva, ezért csak imádkozhatunk. mi mást tehetnénk? Mih: A hercegeket tájékoztatták már? Nekik is itt a helyük. Süm: Hürrem Sultan is erre gondolt és már küldtek nekik levelet, majd a gyerekzsivaj újra életet ad a palotának és Hürrem Sultan feltöltődik majd. Defne éppen vajúdik, nehéz szülése van, majd a babáját kéri. Def: Mi a baj vele? Dok: Nagyon kicsi. Def: Miért nem válaszol senki? A babáját kéri, aki végül felsír. Beyazid Atmacával beszél Selimről. Bey: Szerinted hibát követtem el Atmaca? At: Remélem nem bánod meg a döntésed és nem kívánod majd, hogy bárcsak belédöfted volna kardod Szelim hercegbe. Te is tudod, a baj forrása a kegyelem. Lok: Allah nem könyörül azokon, akik maguknak sem bocsájtanak meg Turgul bey. Szerintem Beyazid herceg helyesen cselekedett. Isten bocsássa meg, de ha elvetted volna Selim herceg életét, hogy néznél édesanyád, Hürrem Szultán szemébe? Még fontosabb, hogy számolnál el a lelkiismereteddel? Te egy könyörületes herceg vagy, ez különböztet meg Szelim hercegtől.

At: Nem, herceg nem szerzett még trónt könyörülettel, Logman aga. A kegyelem amúgy sem egyirányú, ki kell érdemelni, ahhoz hogy megkaphasd. Ekkor Gülshen kalfa érkezik: -Defne megszült. Látjuk a picit illetve kicsit odébb anyját aludni. Beyazid érkezik és a gyermekéhez megy. Dok: Fiad született Hercegem. Defne hatun jól van, nyugtatót kapott és most alszik. De a baba nehezen lélegzik. Túl hamar született. Csoda lenne, ha életben maradna. Bey: Istenem, ments meg. Mutasd meg irgalmad, oh Isten. Dok: Mindent megteszünk, amit lehet. Ez mostantól Istenünkön múlik, amit tehetünk, hogy imádkozunk. Istenünk remélem meghallja imáinkat. Beyazid Defnére pillant, majd visszanéz fiára és elmegy. A folyosón: Lokman: Még mindig úgy gondolod hogy megbünteted Defne hatunt? Beyazid: Most van annak az ideje hogy ezekről beszéljünk? Ayse és Anne érkezik. Ayse: Megszületett a kisöcsém és látni szeretném. Beyazid: Még nem lehet, mert az életéért harcol de Isten áldásával köztünk marad. Szemrehányóan néz Annára- Nurbanu Szelimmel beszél: Nur: Hogy mehettél el? Hogy kockáztathattad az életed? Ezt nem fogom fel.. Ha itt lettem volna, nem küldtelek volna el.. Selim: Muszáj volt Nurbanu, Beyazid a büszkeségemet taposta agyon. Ezt nem hagyhattam neki. Nur: Hogy bízhattál meg Lala Mustafában? Lehet, hogy ő írta a levelet, hogy megöljenek! Selim: Nem mintha ez nem fordult volna meg a fejemben.. de megbízom benne. A jó oldalt választotta, mikor meglátta hogy Beyazid mellett nem jut sehova. Mellettem áll. Nur: Amit mondasz, az igaz. De könyörgöm légy óvatos. Ha ilyen könnyen ott hagyja Beyazid oldalát ma, holnap megteheti veled is ugyanezt. Amíg nincs rá indoka, miért is változtatná azt hogy kihez hűséges? Selim: Lala azt teszi, ami érdekében áll, mint a legtöbb államférfi. Talán van olyan indok, amiről nem tudunk. Nur: Az úton sokat gondolkoztam - emlékszem, mi történt Musztafa bátyád feleségével és fiával. Ha veled történik valami, nem tétováznék, megölném magam és Muratot is. Selim: Shh nem mondj ilyen dolgokat. Nur: Bennem ég egy kérdés: Ha te tartottad volna Beyazid herceg nyakához a kardot, te megkegyelmeztél volna neki, vagy elvetted volna életét? Selim: Én is gondolkoztam ezen.. Nagyurunk is kegyelmes.. De amikor a trón a kérdés, még a saját gyermekén sem könyörült. Mert aki megkegyelmez, végül az szorul majd kegyelemre.

Lala a folyosón sétál, Fahryiével találkozik. Fah: Mi történik? Hallottam, hogy a hercegek kardot rántottak egymás ellen. Hürrem Szultán nem azért küldött, hogy háborút szíts, hanem hogy Szelim herceget állítsd meg. Ha bármelyikükkel is történik valami, nem tudok elszámolni vele Hürrem Szultánnál. Lala: Megtettem amit tudtam. Nem engem kellene leszidnod, hanem Nurbanu Szultánra kellene ügyelned, aki szabályt szegve visszatért Manisába. Hürrem: Az éjszakát Szulejmánnál szeretném tölteni és nem szeretnék fájdalmakat A doktor ad neki orvosságot Dok: Ettől kevesebb fájdalmad lesz Hürrem megissza, majd a doktor elmegy. Szümbül közelebb megy hozzá, majd így szól Hürrem: -Bursában talákoztam Mahidevrannal. Süm: Ugye nem tett semmi őrültséget? Hürrem: Én is ezt vártam volna tőle, de meglepett. Békében találkoztunk. Jót tett az, hogy annyi év után újra láttam és lezártuk az ügyeinket. Egyetlen egy ügy marad hátra - te fogsz segíteni nekem Süm: Esküszöm Sultanim, bármit megteszek, készen állok. Hürrem: Egy sokéves titkot kell felderítened. Ha akarod, az ezüst tollakat is megtalálod a Kahf hegy mögött. Süm: Sultanim, mit akarsz tőlem? Mit keressek meg? Hürrem: Azt akarom, hogy találd meg Ibrahim Pasa sírját. Éjjel Kutahyában, Beyazid a szobájában járkál, majd hirtelen elmegy újszülöttjéhez. Bey: Hogy van a kicsi? Dok: Sajnos ugyanolyan az állapota, ha az éjszakát túléli, már reménykedhetünk. Beyazid(a kalfához) : Ki az a nő? Gülshen: Találtunk egy szoptatós dajkát a kicsinek, reménykedünk hogy Isten megmenti a kicsi herceget. Nyilvánvaló az édesanyja büntetése.. Ekkor Defne felébred és gyermekét kéri. -Nyugalom asszony. Defne: Mi a baj a kicsimmel? Her.. Hercegem.. Csak egyetlen egyszer hadd tarthassam karomban. Hadd táplálájam csak egyszer.. Könyörgöm Hercegem.. Utána megölhetsz. Beyazid engedélyezi és Defne a kicsihez siet, majd karjaiba veszi. Gülshen: Reméljük az édesanyja teje gyógyír lesz számára. Defne Beyazidra néz majd így szól: Remélem Isten elégedett veled hercegem.

Hürrem Szulejmánhoz megy. Ferhat: Szulejmán Szultán a teraszon vár. A szultán kinyújtott karokkal várja feleségét, aki boldogan megy oda megölelni őt. Hürrem: Mint a régi szép időkben.. újra úgy nézel rám, mint régen.. Sul: Tudd, hogy a szerelem a szívemben irántad sosem csökkent, csak ahogy a kincset kiássák a földből, letisztítottuk róla a koszt. Azt akarom hogy minden éjjel és nappal így múljon el. Azt akarom hogy maradj a szobámban, aludj mellettem, az is elég ha hallom hogy lélegzel. Mostantól egyetlen percem sem múlhat el nélküled. Mihrimah a palotájában eszik Hümasah-val. Hüm: Mi a baj? Miért nem ettél egy falatot sem? Mih: Nem igazán vagyok éhes. Hüm: Én jól laktam, visszatérnék a szobámba. Mihrimah engedélyezi, majd egy szolga érkezik. Mih: Rüsztem pasa megérkezett már? Hatice Hatun: Nem és nem is üzent. Mih: Hogy hagyhat ilyen helyzetben egyedül? Hat: Talán a Signor Pedro ügy miatt, még mindig mérges lehet. Nem akartam mondani, de nem lehet hogy a zsidó asszonynál van? Mih: Térj eszedhez, hogy merészelsz így beszélni? Hallottál esetleg láttál valamit vagy csak úgy rágalmazol? Hat: Természetesen semmit, ez csak egy lehetőség. Bocsánatod kérem. Mih: Rüsztem csak azért foglalkozhat azzal a nővel, hogy féltékennyé tegyen, de nem menne messzebb, mert mindenki tudja hogy hűséges hozzám. Eközben (a meglepetések meglepetése) Rüsztem Garcia Mendezzel van. Gar: Ti (az oszmánok) mindig a fa házakat kedveltétek, akkor is ha gyorsan elégnek és a termesz rágja szét. Rüs: Erre gondoltál? Gar: Nem, az érdekelne, hogy a te fejedben mi jár. Rüs: Az otthonok, amik tovább élnek mint mi, akaratunkon kívül teszík, mi azt akarjuk, hogy az otthonunk velünk együtt haljon meg. Garcia kuncog, majd így szól: A második kérdésemre is szeretnék választ. Látom hogy a tested ittvan, de gondolataid máshol járnak, szeretném tudni, merre. Mihrimah Szultánra gondolsz? Rüs: Hürrem Szultánra. Gar: Hogy van Hürrem Szultán? Hallottam hogy Szulejmán orvosokat hívatott a világ minden tájáról. Rüs: Az orvosok semmilyen gyógymódot nem találtak, nem hiszem hogy valaha is fognak, mindenki elvesztette a reményt. Szultánánk bármelyik percben meghalhat. Gar: Oh Istenem! Ez megváltoztat dolgokat számodra? Rüs: Nem csak számomra. Hürrem Szultán távozása az egész világ végzetét megváltoztatja. Egy olyan Szultána aki ezeket a jellemeket harmóniában hordozza magában.. Az eszével és szívével cselekszik. Kegyelmes és könyörtelen. A leggyönyörűbb nő a földön, olyan bátorsággal, amit bármelyik férfi elfogadna. Signora.. Hürrem Szultán után semmi nem lesz a régi.

 3.rész

Hurrem és Suleyman a teraszon vannak. Suleyman: Félek Hürrem.. Életemben először félek.. Az a félelmem, hogy nem segíthetek.. Hurrem: "Én is féltem- attól, hogy hajam megőszül, arcom ráncos lesz, hogy nem tartasz többé gyönyörűnek, hogy nem szeretsz többé. De semmi hasznot nem láttam a félelemben. Suleyman, most együtt vagyunk..ez egy végtelen pillanat. Beszéljünk inkább a boldog napjainkról. Mikor először megláttalak.. Mikor megismertük egymást. Az életem végtelen és leggyönyörűbb pillanatai. Suleyman: Azóta ismerlek, amióta az összes lelket megalkották. Már akkor kiválasztottalak társamnak, és együtt jöttünk a Földre. Hurrem: Mondd el, hogyan találtunk egymásra?  Suleyman: "Isten, a világ ura, mikor még semmi nem volt a Földön, mikor még Föld sem volt, megalkotta a lelkeinket, majdösszegyűjtötte az összeset és megkérdezte: Én vagyok az Istenetek? A lelkek válaszoltak: Nincs kétség, te vagy az Istenünk. A Szulejmán mecsetet és komplexumot látjuk, majd a szultán visszaemlékszik arra, mikor Ibrahim naplóját ásták el az alapba. Suleyman: Minden egyes lélek fogadalmat köt ebben az időben, de amikor a Földre jönnek és testet kapnak elfelejtik ezt. Azok akik ekkor egymás mellett álltak a kezdetek kezdetén, aki barátok, ellenségek vagy szerelmespárok voltak, mikor megérkeznek a Földre, egymást fogják keresni. Némelyikük sikerrel jár, de van, akinek élete végéig tart a keresés.. Hurrem Sumbullel van, az erdőben. Sumbu: Esküszöm Sultanim ez egy hatalmas titok. Matrakci Nasuh Efendi egyik szolgája mondta el, rengeteg aranyat adtam neki. Hurrem: "Ibrahim most itt van?" Sumbul arrébb mutat. Sokollu, Suleymannak: Szóltam Sinannak, hogy igyekezzék, de szavaim nem hatottak rá, azt mondja mindennek eljön az ideje és neki szüksége van rá, hogy alkothasson valami értékeset a szultán számára Suleyman: Hol van Sinan? Sokollu: Ő nem áll készen a szultán fogadására, ha óhajtod, szólok neki. Suleyman arrébb sétál Sinan az imateremben üti a dobokat. Sokollu besiet és kikíséri oda, ahol Suleyman várakozik. Sinan: "Hunkarim" Sul: "Sinan agha, mi ez? Mostmár tudom, miért nem készültél még el. Sinan: "Bocsásd meg szemtelenségem, de igazságtalan vagy Sinan szolgáddal, én csak azt akarom hogy gyönyörű legyen. Éjt nappallá téve dolgozom rajta Suleyman: "Amit láttam az nem más, mint hogy semmit nem csinálsz, ráadásul egy szent helyen ülsz és dobolsz. Hogy merészeled? Sinan: "Hunkarim, engedd meg hogy megmagyarázzam. Azért használtam ezt,hogy megtudjam, milyen az akusztikája a teremnek. Azért kell, hogy kiderítsem, hogy a hátul imádkozó hívő vajon hallja-e az Imamot aki az első sorban beszél. A suttogott hang is fel lesz erősítve. Hurrem Sumbulnek: "Sajnos még sírköve sincs. Sumbul: "Aki rossz dolgot tett, az rosszul végzi..Ibrahim Pasha megtalálta a neki megfelelő végzetet. Sokmindenen mentél keresztül miatta. Hadd lássa csak a büntetését. Rád és Nagyurunkra mindig emlékezni fognak, de Ibrahim pasa a történelem sötét lapjai mögé kerül. Hurrem: "Azt gondolod elfelejtik majd Ibrahim Pasát? Ha rólunk századokig beszélni fognak, ő sem merülhet feledésbe. Ibrahim, Pargali Ibrahim. Halálos ellenségem, Ibrahim. Tehát eggyé váltál a földdel, lelked pedig a láthatatlan világé lett. Imádkozom, hogy halld meg szavaim. Ezeket akkor akartam elmondani, amíg éltél, a szemedbe akartam nézni, de a sors máshogy akarta. Van egy adósságom, köszönetet kell mondjak Ibrahim. Olyan életet élhettem, ami senkinek nem adatott meg. És ebben te is segítettél. Ezt nem fogom letagadni és lelketlen emberré válni. Te választottál ki engem Nagyurunknak, mégha meg is bántad később, ez az igazság. Te és én Ibrahim lepkék voltunk, akiket a tűz táplált. Ez a tűz pedig Szulejmán Szultán. Én megálltam, ismertem a határaimat és tudtam, hol a helyem. De te nem tudtad hol a helyed. Közelebb és közelebb mentél és a tűz elégetett. A lelkek örökké élnek. Tudom, hogy nem holnap, vagy holnapután, de a lezáratlan ügyek újra elém kerülnek, és ismét találkozunk azon a napon Ibrahim. Sinan folytatja a magyarázkodást Suleymannak. Sinan: "256 hatalmas, üres tégelyt helyeztem el az üres épületbe és tojásfehérjét kentem közéjük. Elképzeltem egy szobát a középső ajtó fölé. A gyertyákból áradó füstöt itt összegyűjteném, így a porcelán motívumok és a kalligráfia tiszta maradna. Ugyanúgy tintát is nyerhetnénk ebből, strucctojásokat helyeztem el a gyertyák edényei között, hogy a bogarakat távol tartsam. Suleyman: "Hallottam hogy nagyon aprólékos munkát végzel de ez így nem mehet tovább Sinan aga. Mennyi idő kell még? Hat hónap, egy év? Sinan: "Istenünk segedelmével hamarosan kész lesz. Nem szeretnék mégegyszer szégyenben mutatkozni.- Suleyman: "Ha nem leszel kész időben, tudd hogy nem csak pozíciódból távolítalak el, de gondoskodom róla hogy többé egy szöget se üss be sehová. Hürrem visszatér a palotába, Gülfem figyeli, ahogy elhalad.Sümbül Hürremmel a szobájába megy. Süm: Kifárasztod magad Sultanim, mi szükség van erre?

Gyógyszert hoz, amit Hürrem megiszik, majd Sümbül imádkozik érte. Sumbul: Van valami kívánságod, vagy bármi amit enni vagy inni hozhatok? Hür: Lenne valami. Süm: Mondd, és teljesítem Hür: De senkinek nem szabad megtudnia, legfőképpen Nagyurunknak.. Kávé.. Sümbül elmosolyodik Beyazid gondolkodik, gyermekei előtte vannak. Gülshen érkezik: Istenünk meghallgatta imáinkat. Beyazid megöszöni és kezébe veszi fiát.A gyerekek körégyűlnek Gulshen: A hercegünk kicsi, de erős. Az édesanyja teje ségített neki. Legyen egészséges. Bey: Én kicsi Mehmetem. Apró bátor hercegem!  Beyazid (Lokmannak): Mostantól hagyjuk hogy a herceg megerősödjön, utána lehet szó Defne büntetéséről. Fahriye Selimmel beszél: Fah: Hercegem, nem helyes, hogy Nurbanu Sultan itt van. Murad herceggel kellene lennie. Szeretnélek emlékeztetni Hürrem Sultan döntésére.Kopognak, Nurbanu érkezik. Nur: Nyilvánvaló, hogy boldogtalanságot és nyugtalanságot szeretnél okozni, mi a problémád? Fah: Emlékeztettem, Hercegünket, hogy nem helyes, hogy itt vagy. Engedély nélkül jöttél ide. Nur: "Ne hallgass Fahriye szavaira, melletted a helyem. Minden távollétem alatt történt, ez nyilvánvaló. Ne hagyd hogy elküldjenek, inkább öljenek meg akkor. Selim: "Nurbanu Sultan itt fog maradni a lányaival együtt. Murad fiamat majd Lalája fogja segíteni. Nurbanu, időről időre meglátogathatod majd. Fahriye: "És a szabályok, Hercegem? Selim: "Qzokat nem kőbe írták Fahriye..egyszer anyám sem ment el Mehmet tartományába, hanem Nagyurunkkal maradt..

4.rész

Hürrem Gülfemmel van. Hür: Szerencsésnek érzem magam, hogy ily módon sétálhatok a halál felé. Gül: Az Istenre! Mit jelentsen ez? Hür: Rengetegszer megmérgeztek.. Tőrökkel, sziklákkal és még rengeteg mindennel törtek ellenem. Amit senki nem tudott megtenni, azt most saját testem viszi végbe. Gül: Az a Hürrem Szultán, akit én ismertem, aki évekig harcolt, hogy egyik fia trónra kerüljön, biztosan megéri ezt a napot. Hür: Azért harcoltam, hogy megvédjem őket, nem azért hogy trónra jussanak, mert akkor elveszítettem volna Szulejmán Szultánt, életem értelmét. Istennek hála, hogy nem kell ezt a fájdalmat megtapasztalnom. Gül: Ezt mondod, de Nagyurunk át fogja élni.. Hür: Ezért hívtalak. Távozásom után neked kell vigyáznod Nagyurunkra. Nincs kétségem, hogy jól fogod végezni a dolgod. Sose hagyd egyedül. Maradj mellette, erősítsd a jelenléteddel. Gül: Ne aggódj Sultanim, mindent meg fogok tenni, miután elmentél. Hür: Most pihennék egy kicsit. Fájdalma van, de elutasítja Gülfem segítségét, aki távozik. Rüsztem a szobájában van, mikor Mihrimah megérkezik, a pasa üdvözli. Mih: Remélem nyomós indokod van. Egész éjjel távol voltál. Rüs: A palotában dolgoztam Mih: Anyám állapota miatt.. bár nem adok hangot, de ez elfogadhatatlan tőled. Mostantól, ha egyetlen egyszer is kimaradsz éjszaka, bezárjuk a kapukat és nem jöhetsz be! Rüs: Ha így óhajtod, meghúzom magam előtted Sultanim. Mih: Te most gúnyolódsz velem? Megszédül, Rüstem a segítségére siet. Rüs: Minden rendben? Beteg vagy talán? Mih: Ne csodálkozz, ezután a sok szomorúság és bánat után.. Nyújt neki valamit, de nem fogadja el. Mih: Émelyeg a gyomrom. Rüs: Pedro doktorod nincs itt sajnos, a többi orvos is tehetetlen, tehát csak az imádkozás marad. Mih: Ez Pedro miatt van, igaz? Hogy nem jössz haza esténként? Bosszút akarsz állni Pedro miatt. Rüsztem Mihrimah szolgálóját hívja, hogy kísérje el őt. Rüs: Menj a palotádba, és pihenj. Hatice Hatun: Mi a baj, mi történt veled Sultanim? Mih: Rüstem Pasa azt hiszi, hogy a figyelmét akarom felkelteni, de már egy pohár víztől is hányingerem van. Hatun: Valami történt veled Sultanim.. Már egy falattól is rosszul vagy, és mindig fáradt.. Tanácstalan vagyok.. Mih: Vagy esetleg lehetséges,hogy..?

Yakupot látjuk a piacon, aki boldogan üdvözli Sümbült, megölelik és köszöntik egymást. Süm: Mi ez? Yakup: Valami újat próbálok. Süm: Nem tanultál semmit tőlem? Semmit? Ezt tanítottam neked az üzletről? Süm: Egy kérésem lenne. Kávéra van szükségem. Csak te tudhatod, honnan lehet szerezni. Yakup: Szulejmán Szultán megtiltotta, Ebu Suud Efendi bezáratta az összes boltot, miért kérdezed? Süm: Maradj csendben! Ekkor egy nő érkezik. Nő: Rendeltem kávét tőled. Ekkor Sümbül rájön, hogy titokban árulta tovább a kávét Yakup. Süm: Vigyél oda. Yakup várakozásra inti, majd bemegy. Nő1: Te is kávé-függő lettél? Hürrem Sultan miatt lett híres Nő2: Miatta lettünk kávé-függők. Nagyurunk betiltotta.. Ismered a Szultánát? Süm: Hogyne ismerném? Bizalmas szolgája vagyok Sümbül aga. Nő1: Ohhh akkor kérlek.. azt mondják, hogy nagyon beteg, igaz ez? Süm: Ha egy rossz szót is szólsz, én.. Nő1: Ne hallgass arra amit a sértegetők mondanak. Reméljük Istenünk kegyes lesz Hürrem Szultánhoz. Sokat segített rajtunk, nőkön. Ha van egy falat ételem, azt is neki köszönhetem. Nő2: A Földön még sosem élt ilyen nő, és nem is fog. Áldás rá. Azt tette, amit még azelőtt senki. Nő1: Így igaz! Rabszolgaként jött ide, de Szultánák Szultánája lett és a világot uralta! Nő2: Az emberek ezért nem szeretik. Nő1: Gyerekkorom óta a testvéremmel sokat ettünk a komlexumában, imádkoztunk érte minden nap. Mondd el neki kérlek. Süm: Elmondom. Talán Istenünk megmutatja Szultánánkat azoknak, akik szeretik. Yakup érkezik, kezeiben kávéval. Yakup: Erről senkinek nem szabad tudnia, különben nagy bajba kerülök! Majd ad Sümbülnek kávét. Yakup: Elfelejtettél valamit agám.. fizetni! Süm: Pimasz ember! Eladod a dolgaimat, szerencsét kovácsolsz belőle és még én fizessek? Yakup: Csak viccelek, az üzlet a tied. Ezzel tiszteleghetnénk Hürrem Sultána előtt..

Zal Rüstemhez megy, majd így szól: -Pasa Hazretleri, Hürem Szultán és Mihrimah Szultán a kertben várnak téged. Rüsztem a kertbe érkezik. Rüs: Sultanim, hívattál? Mih: Mikor veled voltam, az állapotom.. azt hitted, csak sránkozom, igaz? Rüs: Ez így igaz, nem? Az a célod, hogy ideges és boldogtalan legyek, nem? Hür: Mi van veletek? Mi ez az ellenségeskedés köztetek? Mihrimának örömteli híre van számodra, ezért hívtalak. Mih: Várandós vagyok Rüstem. Gyerekünk lesz. Hür: Nem tudom, hogy megérem-e, a legjobb lesz, ha Isten segedelmével anyja és apja mellettnő majd fel. Mihrimah Rüstem reakciójára vár. Eközben Lokman érkezik Gülshennel. Defne: Szerinted megfürdessük Mehmetet? Lokman: Velem jössz, asszony. Defne: Eljött az idő Gülshen kalfa? Ma? Beszélj! Gülshen: Nem tudok semmit erről asszony, ne kérdezz semmit. A testvére és Ayse megölelik, majd kimegy. Gülshen a gyerekekkel foglalkozik. Beyazid a szobájában vár, kopognak,, majd Defne lép be. Defne: Tehát itt az idő. Kérlek, neveld jól a fiamat, ne légy rá mérges az én hibám miatt és könyörgöm óvd magad testvéredtől és az álnok feleségétől. Védd meg magad tőlül. Bey: Elég asszony! Ne sírj. Megbocsájtok neked a fiad érdekében. Defne megkönnyebbülten rogy földre, Beyazid lábaihoz. Defne: Esküszöm, az egyetlen félelmem az volt, hogy elveszítelek téged, a fiam és a testvérem. Az egyetlen kívánságom az volt, hogy elfogadj. Beyazid megsimogatja az arcát és elmegy. Sümbül kávét készített Hürremnek. Hür: Nagyon hiányzott már. Süm: Nehogy túl sokat igyál belőle, megárthat. Nagyon meglepődik, mikor bejelentik Szulejmán érkezését. Szul: Történt valami? Hür: Nem, semmi, Szümbüllel beszéltem. Meglátja Szulejmán a kávé felszerelést, majd leül és Hürremnek is jelez, hogy üljön mellé. Szul: Ma lementem a komplexum munkálataihoz. Sinan aga rendkívül profi. Olyan dolgokat gondolt át, hogy majdnem sokkban voltam. Hür: Isten akaratából együtt imádkozunk majd benne. Szul: Isten akratából... Mi ez a hang? Süm: Azonnal kiderítem Nagyuram. Kívül nőket látunk összegyűlve: Agák, kérlek engedjetek be, látnunk kell a Szultánánkat, higgetek nekünk, semmi rossz szándékunk nincs! Süm: Esküszöm sosem láttam még ilyet.. Majd kihívja Hürremet és Szulejmánt akik a teraszra jönnek. Süm: Szultánám, gyere, nézd ezt! A nő elkezd kiabálni: Hosszú életet a Szultánánknak! Isten legyen kegyes hozzád! Gyógyulj meg hamar! Sorban állnak, hogy találkozzanak vele. Egyenként megcsókolják a ruháját. Asszony: Soha nem felejtjük el, hogy segítettél nekünk! Asszony 2: Isten áldjon! Egyesével megcsókolják a ruháját, tiszteletüket és szeretetüket fejezik ki. Éjjel a főnix szárjait látjuk a falakon, Szulejmán és Hürrem alszanak a szobában.

Hürem a szárnycsapások hangjára ébred, majd Szulejmán is felkel, együtt ülnek a teraszon. Hürrem: Ezeknek a sivítására ébredtem fel. A madár hív. Egy erőszakos madár, mitől nem félek, mintha tudnám. Aztán hallom szárnyainak csapkodását, amelyek beborítják az égboltot. Nem láttam, de tudom. Ez a főnix, amikről a legendák szólnak. Engem hív. Sul: Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra. Talán ez az újjászületésed jele, hogy meggyógyulsz. Hürrem: Talán a halál a főnix képében jön értem. Ez zavarja Szulejmánt.. visszaemlékezik arra, mikor Cihangir a "rózsát hozó lány"-ról beszélt, majd Ferhat válaszára, miszerint vannak, akiknek lelkét angyalok viszik el békében és boldogságban. Ez a jó embereknek gyönyörű, míg a gonoszaknak szörnyű módon mutatkozik meg. Szulejmán megismétli Ferhat szavait és Hürrem bólint. Hürrem: Istennek hála, ezek szerint többet cselekedtem jót, mint rosszat. Sul: Fiam, Cihangir, utolsó napjaiban a táborban, a rózsák illatát érezte. A halál egy gyönyörű lány képében jött el érte. Hür: Szulejmán, építtessünk egy mecsetet Cihangir nevével, hadd emlékezzenek a már rózsakertben járó fiunkra. Hadd imátkozzanak érte az emberek. Sul: Már egy ideje tűnődök én is ezen.. Hür: Építtessünk neki egy ilyen helyet, hadd emlékezzenek az emberek, akik erre járnak, gyönörű rózsás arcára. Sul: Tudom is, hogy hol épüljön meg. Reggel Kutahyában. Bey: Az, hogy az egész családommal együtt hívtak, azt jelenti, hogy a helyzet komoly, azonnal mennünk kell. At: Talán az incidens lehet Szelim herceggel? Bey: Ez az egyetlen ok, ami eszembe jutott, főleg ahogyan Szelim leírta a helyzetet, engem hibáztatva. Atmaca: Mikor lesz már vége ennek? Bey: Majd kiderül, nekem nincs titkolni valóm. Szelim is a levelet olvassa. Nur: Ha Beyazid herceg miatt hívatnak minket, miért kellene a gyerekeket is vinnünk? Szelim: Én is csak annyit tudok, amennyit te, majd ha elmegyünk, megtudjuk. Nur: Ha Beyazid herceg elmondott mindent, nem ülhetünk tétlenül. Szelim: Nurbanunkak igaza van. Lala, itt van még a láda a ruhák és a levél? Lala: Igen Szelim: Ha megyünk, ezeket is magunkkal visszük. Lala: Én is így gondoltam, ezek majd mindent tisztáznak a Szultán előtt, sokkal jobban, mint a szavak tennék. Beyazid herceget biztosan megbünteti majd az uralkodó.

Sümbül Hürremmel van. Süm: Minden itt van Sultanim. A világ minden tájáról érkeztek ajándékok, beleértve a lengyel hercegnőt, a velencei dózse és sok másik család. Ezen felül még az Osztrákok az Oroszok és a Perzsák is ajándékot adtak neked. Majd egy másik dobozra mutat: ezek pedig Nagyurunk ajándéka neked. Hürrem: Egyedül ezt hagyjátok itt (Szulejmán ajándékát) Ez a gyűrű.. Szerelmem szövetségével akarom hogy eltemessenek. Süm: Talán Istenünk meghosszabbítja életed. Hürrem: A többi értékes ékszert eladományozzuk.. küldjetek néhányat a jótékonysági komplexumba és juttassatok belőle a nélkülöző asszonyoknak. A hárembe is küldjetek.. az agáknak és az ágyasoknak.. legyenek ők is boldogok. Lokmanról és Fahryiéről se feledkezz meg. Süm: Ahogy óhajtod, ők hercegeinkkel jönnek majd. Hürrem: Egy emléket szeretnék neked hagyni. Még pontosabban, szeretném, hogy megőrizz valamit. Süm: Sultanim, ne tedd ezt. Hürrem: Figyelj rám. Az életem.. minden, amin keresztül mentem, amit átéltem ebben van leírva. Minden amit tudnak és nem tudnak rólam ezeken az oldalakon van papírra vetve. Belül van néhány dokumentum is. A szabadságomról szóló irat, hogy egy szabad nő vagyo,. A jótékonysági munkáim.. Nem akarom hogy elfelejtsenek Sümbül. Süm: Milyen szavak ezek, Sultanim..hogy felejtenének el? Amíg a világ világ, az emberek emlékeznek majd rád és imádkoznak majd érted. Hürrem: Nem mindenki, lesznek akik átkot szórnak rám. Azt mondják majd, hogy egy boszorkány vagyok, festéket nem tűrő szavakkal illetnek majd. Ezért fontos ez a napló. Őrizd ezt a palota legszebb helyén, hadd tudja mindenki, lefőképp unokáim olvassák majd el. Beszéljenek rólam generációkon keresztül.. Tudják, hogy itt élt Hürrem Szultán, ebben a palotában. Elrendeltem, hogy Sinan aga építsen egy dervis kunyhót Cihangir nevében. Neked adtam egy mellette lévő földet. Süm: Sultanim, ne... te már a világot adtad nekem.. Hürrem: Fontos a férfiak boldogságához, hogy legyenek mecsetek, kunyhók az imádkozáshoz, de én valamit a nőkért, nők boldogságáért szeretnék tenni valamit. Szeretném, ha építenének egy fürdőt, amely az én nevem viseli. A világ szomorúságait felejtik majd el, ha meglátogatják. Süm: Esküszöm Sultanim, a nők sosem felejtenek majd el és mindig adósaid lesznek. Hürrem fájdalomban tör ki. Azt mondja Szümbülnek, ne aggódjon, csak segítse a díványához

Hürrem másnap a kertben sétál, állapota romlik. Látjuk a teraszon, ágyban gyógyszert bevenni. Majd a teraszon, Szulejmán karjaiban. Reggel Szulejmán a szobájában van Hürremmel. Ferhat: A hercegek megérkeztek Leszállnak lovaikról, majd egymás mellett sétálnak. Bey: Nem álltál meg, megvádoltál igaz? Nincs más magyarázata annak, hogy egyszerre hívtak minket. Selim: Beyazid, ha ezt tettem volna, már nem élnél. Én sem tudom, miért jöttünk ide. Meglátják Mihrimát, aki üdvözli testvéreit és megöleli őket. Selim: Miért hívatott minket Nagyurunk, tudsz valamit? Mih: Gyertek velem. A fiúk belépnek apjuk szobájába, majd megcsókolják a kezét. Selim: Anyám, miért nem mondtad korábban, hogy beteg vagy? Hogy titkolhattad el? Bey: Mi történik veled anyám? Hürrem: Azt gondoltam, hogy a nyakamba borulnak és kibékülönk, de csak házsártoskodást hallok. Megcsókolják a kezét Hürrem: Én oroszlán hercegeim. Nagyon hiányoztatok. Selim, mi történt az arcoddl? Selim: Semmi különös anyám, csak gyakorlás közben történt egy kis baleset. Hürrem: Az unokáim.. ők is eljöttek? Rég nem láttam őket. Selim: Igen, eljöttek, Murat hercegem is itt van. Bey: A gyermekeim hiányolnak téged. Hürrem: Hallottam, fiad született. Bey: Igen, így van, elhunyt bátyám után a Mehmet nevet adtam neki. Hürrem és Szulejmán egymársra mosolyognak Hürrem: Isten adjon neki hosszú életet.

Szümbül tudomást szerzett arról, mi történt Fahriyével és Lokmannal. Süm: Mi lehet ennek a vége? Lok: Talán Hürrem Szultán beszél velük és megbizonyosodik róla, hogy kibékültek. Fah: Természetesen meghallgajuk utolsó kívánságát. Süm: Nehogy! Véletlen se szomorítsátok el ok nélkül, nem számít mit tett, nem használt, elment Manisába, de semmi erdménye nem volt. Mostantól minden a hercegek lelkiismeretén múlik, és mivel Hürrem Szultána békében szeretné tölteni utolsó napjait, eszedbe se jusson ezt szóba hozni. Nurbanu: Rosszul váltunk el.. remélem nem ismétlődik meg. Canfeda: Amin Sultanim. Defne érkezik meg. Nur: Mit csinálsz itt? Nem végeztetett ki Beyazid herceg? Defne: Rájött, hogy ártatlan vagyok és megbocsájtott. Tudja, hogy egy gonosz áldozata voltam. Nur: Arcátlan! Hogy merészelsz így beszélni velem? Defne: Többé már nem egy ágyas áll előtted. A herceg kedvence és fiának anyja vagyok. Ne feledd, hogy ugyanarról a földről származunk. Olvasni fogok gondolataidban és előtted fogok cselekedni. Mostantól, ha csak egy hajszálát is meggörbíted a Hercegem fején, nem leszek kegyelmes hozzád, vésd az eszedbe! Rüsztem az irodájában van, mikor Beyazid érkezik meg. Rüs: Üdvözöllek hercegem, bárcska ne ilyen borzasztó körülmények között kellene találkoznunk. Bey: A fájdalmunk leírhatatlan.. Nehéz elbúcsúzni az anyámtól. Mikor utoljára láttam Manisában, nem volt jól. De a doktor szerint nem vol különösebb baja, igaz Lala? Lala: Akkor még nem tudták helyesen diagnosztizálni. Mikor megtudtam Szultánánk állapotát, hidd el, megrázott. Rüs: Nem akarom hogy erről beszéljünk a továbbiakban, de az utóbbi események közted és testvéred között elég lehangolóak.. Bey: Mikor nem voltak azok? Sem az ígéret amit anyámnak tett, sem a vére, amely az ereiben folyik nem álllíthatja meg Szelimet. Mindig az áruláson töri a fejét. Rüs: Azt nézve, hogy Hürrem Szultánt is maga ellen fordította, Isten tudja mit tesz majd, miután eltávozott. Bey: Ez nem az az idő, mikor erről kell beszéljünk. Anyám rendbejön, ez az én reményem. Rüs: Bízz bennünk hercegem, ezekben az időkben is megbízhatsz bennünk. Lala: Továbbra is szemed és füled leszek Manisában Hercegem. Mindig mögötted leszek. Sok: Mindenkit megrázott ez a hír. Selim: Még mindig nem hiszem el.. Anyám és a halál.. Azt hittem, ez a kettő soha nem kerül egymás mellé. Sok: Szultánánk hiánya földrengést fog okozni, ami mindent lerombolhat. De az élet megy tovább.. Érezzük majd fájdalmunkat, gyászolunk és a jövőre készülünk majd fel. Selim: Istenünk nagyszerű, Sokollu. Anyám talán jobban lezs. Nur: Isten adja hercegem. Jó lenne ha megfogadnánk Mehmet pasa szavait. Hürrem szultán hiánya az életünket változtatja majdmeg. Sok: Mindketten a jövődre gondolunk hercegem. Miattad teszünk óvintézkedéseket. Nur: Hürrem szultán közted és Beyazid herceg között állt, mostantól szemtől szembe álltok egymással. Hamarosan már semmilyen erő nem tarthat távol titeket egymástól. Selim: Majd megbeszéljük ezeket, ha eljön az ideje. Sok: Amikor csak szeretnéd, Hercegem

5.rész

Hürrem a szobájában így szól Lokmanhoz és Fahriyéhez: -Tehát megbocsájtott annak az ágyasnak.. Beyazid.. Ha elkepesztőnek nevezném, az lenne a helyes.. Lok: "Hercegünk a gyermeke miatt tette, nagyon kicsi és erőtlen volt. Ha bárki más lett volna, szó nélkül megöleti, de aranyból van a szíve.. Hurrem: "Miért hagyta el Nurbanu Aydint? Fah: "Nem bírta tovább Szelim herceg nélkül. Úgy döntött a herceg, hogy jobb, ha vele marad. Hurrem: Azonnal hívassátok! Fah: "Nem akarnám hogy zavarjon téged.. .." Hurrem: "Azonnal!" Mihrimah a kertben beszél testvéreivel: Anyánk miattunk maradt életben az utóbbi években. Sokmindent feláldozott. Rengeteg vedzélyt élt túl azért, hogy mi biztonságban legyünk. Ennek ellenére ti többet ártottatok neki, mint bármelyik ellensége! Most az a feladatunk hogy boldoggá tegyük élete utolsó napjait. Nem akarok ellenségeskedést, különben velem találjátok szembe magatokat Selim: Megteszek mindent, amit lehet. Bey: "Légy nyugodt Mihrimah, anyánk minden másnál fontosabb. Nurbanu Sumbullel van. Süm: Eszedbe se jusson megemlíteni a legutóbbi ügyet, mert a Szultána nem tud róla! Nurbanu: Hogy merészeled?" Sumbul: Nagyon rosszul van és megjárod, ha nem tartod a szád! Nurbanu belép enters Hurrem szobájába Nur: "Arra gondoltam, meglátogatlak, jól vagy-e? Remélem felépülsz. Hurrem: Azért hívtalak, mert azt hittem, tudni akarod, miért lélegzel még egyáltalán. A hercegem irántad érzett szerelme miatt. Azért, hogy ne legyen szomorú.. De ezt úgy vetted, hogy gyenge vagyok, igaz? Nur: "Nem Sultanim, tetrem rossz dolgokat, ez igaz, azt az életet élem, amit választottál nekem. Te választottad ezt nekem. Akármit is tettem, azt Szelim hercegért és a gyermekeimért tettem. Azért, hogy a férfi, akit szeretek életben maradjon. A te történeted mutatta az utat. De van egy különbség sorsunk között: mikor te megnyerted Nagyurunk szívét, már ő volt az uralkodó. A mi szerelmünk előtt egy hatalmas próbatétel áll. Hurrem: "Azt gondolod, megéred ezt a napot? Nur: Ne legyen kétségd egy nap ez a palota lesz az otthonom. Egy nap ez az én szobám lesz. Jól tudod, a korszakok változnak, hamarosan az enyém fog elkezdődni. Hurrem feláll és Nurbanuhoz megy. Hurrem: Én tűzön és parázson keresztül jöttem ide. Asztalom körül oroszlánok, nem macskák ültek. Szóval ez a célod. Akkor készülj a megégésre. Nur: "Készen állok Sultanim. Mindent átgondoltam Hurrem: Nagyszerű. Most elmehetsz. Miután elment, így szól: Most nem akarok hibákat. Ez az ágyas meg fog halni! Fah: Bízz bennem, meg fogom ölni! Kívül a hírnök közli a kö etkezőket: -Az első imát a Suleyman mecsetben Suleyman szultán fogja imádkozni pénteken. Ugyanezen a napon ételt osztanak a nőknek, gyerekeknek és a rászorulóknak . Sumbul érkezik a teraszra és bejelenti Rüstem érkezését.Hür: Szulejmán a kertben van? Süm: Nem, a hercegekkel. Hür: Jöjjön be Rüstem. Rustem belép és köszönti Hürremet. Hurrem: 'Eljött az idő, hogy beszéljek veled Rüstem. Nyilvánvaló, hogy mi fog történni halálom után, főleg hogy amíg élek sem tudnak nem egymás ellen menni. A hiányom talán egy nagy csapást jelent majd.. Rustem: Isten adja, hogy amit mondasz, ne váljon valósággá. Hurrem: "Ez rajtad jobban múlik, mint bárki máson. Te fogod megakadályozni ezt a háborút. Te véded meg hercegeimet egymástól, és Suleyman szultán haragjától! Rustem: Mindent megteszek, ami erőmből kitelik. Hurrem: Megesküszöl nekem. A Koránra teszed kezed és fogadalmat teszel. Rustem letérdel, háromszor megcsókolja a Koránt és ráteszi a kezét. Rüs: Isten a tanúm, hogy megesküszöm, hogy mindent megteszek  azért, hogy megakadályozzam a hercegek harcát és hogy megvédjem őket Nagyurunk haragjától. Ígérem. Hurrem: "Nagyszerű. Mellettük állsz majd, miután elmentem, véded majd őket, főleg Beyazidot. Rüstem szemébe könnyek gyűlnek és megcsókolja anyósa kezét..

Suleyman kilovagol fiaival a mecsetjéhez. Hürrem és Mihrimah kocsiban utaznak. Majd látjuk a szultánt és kíséretét a bejárati kapukon belépni. Hürrem sátrát látjuk, ahogyan onnan figyel. Suleymannak Sinan ajándékozza a kulcsot. Suleyman: "Hatalmas munkád van ebben a mecsetben Sinan, éjt nappallá téve dolgoztál. Beszéltem Ebusuud efendivel és jóváhagyta, hogy a,amennyire az én nevem viseli ez az épület, ugyanúgy a te örökséged is. A te érdemed. A te kezed munkája és lelked van benne. Ez a te jogod. Sinan: 'Nagy megtiszteltetés Nagyuram, de ha megengeded szeretném, ha a kulcs inkább a kalligráfia-mester Kara Hisarnál maradna. Mialatt a Suleymaniye díszítésének egyedülálló szépségén dolgozott, elvesztette a látását. Ha jónak látod, neki adhatnánk a kulcsot. Suleyman: Legyen így. A mester megkapja ajándékba a kulcsot, hogy vigyázzon rá. Szulejmán a mecsetet nézi, imádkozik, majd belép fiaival együtt. Hurrem a sátrában van, mikor Szulejmán érkezik. Hurrem: Szemeim nem zárultak be, amíg meg nem látták ezt a szépséget, hála Istennek. Mi lehetne szebb, mint így őrizni meg emléked? Suleyman: Ez mostantól a szívem Hürrem. Az évek elmúlnak, de itt szívem tovább dobog majd. Hürrem: Ha így van, hogy ez a szíved, teljesítsd utolsó kívánságom. Temessenek ide, a szívedbe.

Éjjel van, Hürrem Szulejmán karjaiban fekszik. Felébred a szárnycsapások hangjára. Felkel és a teraszra megy. Ismét a Főnixet látja. Reggel Szulejmán a padlón talál rá. Hurrem: "Szulejmán, ez az utolsó napom. A Nap utoljára kelt fel nekem. Nem félek többé. Nem félek a haláltól. Készen állok szembenézni a bűneimmel. Bármi is legyen a büntetésem, vállalom. Ha ez a sorsom, készen állok találkozni Istenemmel és újra egyesülni szeretteimmel. Szulejmán? Suleyman: Mondd csak. Hurrem: Szeretnék egy nagy közös étkezést, azt akarom hogy minden szerettem itt legyen. Az asztalok a kertben vannak, a szolgálók terítik meg őket. Hürrem készülődik, a gyűrűjére néz. Bejelentik érkezését a hárembe, az ágyasok meghajolnak előtte, lenéz az erkélyről, elhalad előttük, ők pedig figyelik. Kívül mindenki várja Hürremet, beleértve Szulejmánt is, aki felállva várja királynőjét. Megérkezik, ők pedig meghajolnak, rámosolyog a gyerekeire, unokáira. Odaér férjéhez, meghajol előtte, de ő megfogja kezét és trónja felé kíséri. Az uralkodó jelez, hogy leülhetnek, kezdhetnek enni, de szemét nem tudja levenni Hürremről. Hürrem gyerekeit nézi, miközben visszaemlékszik: Hürrem: "Mihrimah, sose felejtsd el, hogy mostantól te felelsz Nagyurunkért és testvéreidért. Muszáj erősnek maradnod. Én gyönyörű angyalom. Mindened megvan, amire szükséged lesz. Mihrimah rámosolyog, majd anyja is viszonozza ezt. Selim néz rá, visszaemlékszik a hozzá intézett szavakra: Szabadulj meg a félelmeidtől. Ezek csak haragot és rossz dolgokat hoznak. Ha eljön az idő, légy bátor! Csak bátorsággal érheted el azokat, amiket megérdemelsz. Majd Beyazidra néz: Ne csökkenjen a szívedben lévő kegyelem, de a döntéseidet uralkodóként hozd meg. Azért, hogy életben marafj és győzz, néha muszáj lesz elfelejtened a könyörületességet. A legfontosabb Beyazid, hogy élj! Bármi is történjen, élj! Mosolyog, de mosolya elhalványul

6-rész Hürrem utolso napja és Halála

Hurrem Szümbüllel is beszélt: Ezeket a ládákat Hercegeimnek készítettem elő. Küldjétek el őket Szelimmel és Beyaziddal. Sümbül: Mi van bennük? Hürrem: Tedd ahogy mondtam, de ne azonnal. Miután meghaltam és itthagytam e világot, elküldheted. A temetésem után. Hürrem: Mindenkinek más színben jelenik meg a halál. Az enyémet élénkvörös tűz borítja be, melynek háttere kék és smaragdzöld tenger. Mindenkivel vele van a mennyországa. Az enyém egy végtelen, kiemelkedő virágzó föld. Gyümölcsökkel teli kert, mely arra szánta el magát, hogy szeressen, tetejétől az aljáig. Everyone's heaven is with them. A nevem Alexandra Larossa. Egy ruténiai rabszolga, akit az Oszmán palotának adtak el. Egy rabszolga, akit a Dnyeper folyótól egészen a Fekete-tengerig hurcoltak. Egy rabszolga, kinek anyját, apját, testvérét kivégezték. Minden percben, ezeken a hatalmas hullámokon azért imádkoztam, hogy kerüljek a mennybe és csatlakozzam családomhoz. Alexandra, aki tizenhét évesen megtapasztalta a bánatot és az elnyomást, aki egy nap alatt ezer évet öregedett, aki feladta az életet és akinek senkije sem maradt, Alexandra. A nevem Alexandra la Rossa, soha nem osztottam meg bánatom senkivel. Mély üregbe dobtam fájdalmam. A tengerbe dobtam őket. Egy hullám magával vitte őket. Minden fájdalmat okozó dologra nevetéssel válaszoltam. Egyedül családomért hullattam könnyeket. A rabszolgából szultána lett. És most abban a palotában vagyok, ahol megváltozott az életem, Szulejmán szultán palotájában. A palita, amelyet a fejükre akartam omlasztani, az otthonom lett. Honnan tudhattam volna, hogy szívem megszűnik dobogni a bosszúért, de újraéled a szerelemért? A nevem Hürrem. Szulejmán szultán szolgája, ágyasa, szultánája. Öt gyermekénrk édesanyja. Törvényes felesége, Hürrem. Szerettek, de gyűlöltek is. Életeket adtam, de el is vettem. Én vagyok az, aki szolgasorsból a világ tetejére emelkedtem fel. Én vagyok az, aki tűzön ment keresztül. Megégtem, de égettem is. Hürremet férje segíti a folyosón, és ugyanúgy esik karjaiba, mint legelőször és úgyanúgy mondja ki a nevét, mint akkor.. Mosolyog, majd Szulejmán megfogja kezét és tovább kíséri.. ...egészen a szultán szobája előtti folyosóig, ahol mindketten földre rogynak. Szulejmán kiált az agáknak, hogy vigyék be, majd orvost hívat, de Hürrem a nevét suttogja. Hürrem: Én elmegyek.. Ne vedd le szemed szememről. Ne engedd el kezem.. Hürrem monológjának folytatása: Hürrem Szultán vagyok. Minden földi nő lelke. Az egész létem szívem királyának szerelme mögött van. Hurrem: "Suleyman" Suleyman: 'Beszélj, Sultanim" Hurrem: 'Sok évvel ezelőtt írtál nekem egy verset. Hallani szeretném.. Suleyman: "Pézsmám, borostyánom, létezésem, szerelmem, ragyogó Holdam, Bizalmas barátom, titkaim őrzője, létezésem, a legfőbb szépség, gyönyörű szultánám. Életem, létezésem, Kevserből folyó borom, mennyországom, Tavaszom, boldogságom szerelmem, rózsám, ó én mosolygós rózsám. Juharfám, szónokom, az egyetlen, akire tekintek, Én rózsákkal teli növénykertem. Kívánságom, legértékesebb igazgyöngyöm, Reggelem, beszédem, estém, Boldogságom, ünnepem, élvezetes tanácskozásom, Viaszom, Napom, gyertyám, Narancsom, gránátalmám, az egy, aki fény az éjszakámban, majd szerelmesen egyesülök vele szobámban, Én bölcsem, efendim, az aki elbújt, az, aki tisztán látszik Tanácsosom, Szultánom, Padisahom, Vezérem, Az egész életem ebben a nemzetben, Növényem, cukrom, kincsem, Boldogságom ezen a világon, Szeretettem, Yusufom* Életem, létezésem, otthon a lelkemben, Istanbulom, Karamanom, szerelmem, ami még Rómánál is többet ér, Badakhshanom, Kipchakom, Baghdadom, Khorasanom, Szerelmem, gyönyörű hajjal, ívelt szemöldökkel, szemekkel, melyek pajkosan néznek - függő vagyok! Ha meghalok, az miattad lesz, mert te kínoztál a vérembe hatolással, oh én hihetetlenül gyönyörű szerelmem. Ajtódnál szüntelenül bókolok neked, dicsérlek, mintha ez lenne kötelességem, hogy szakadatlanul hízelegjek neked. Szívem bánattal telve, szemeimben könnyek gyűlnek, Muhibbi vagyok, én, aki szeret.." *József próféta, akit a valaha élt legszebb/legjobb embernek tartanak