Csodálatos Század Viki&Henni forditásai Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

A blogban található összes fordítást szerzői jogvédelem illeti. Annak bármilyen formájú felhasználásához a tulajdonos írásbeli engedélye szükséges!Csodálatos Század Viki&Henni forditásai a török részekből Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

2013. szeptember 21., szombat

105.rész forditása

Beyazid: Validém... Mi történik? Amíg én élek, apánk hogy választhatta Szelimet?!Hürrem: Nyugodj meg... gyere ide.Beyazid: Nem bírok ülni, nem hallottál?!Mustafa: Apánk kidobott engem ebből a mennyországból...Barbarossa: Ha így is van Hercegem... létrehozhatod a saját mennyed.
Szelim: Azonnal kezdjék meg az előkészületeket. Manisába megyünk.
Cecilia: Mivel nincs menekvés és senki nem fog megmenteni erről a helyről... fel kell emelkednem... a legmagasabb pontig!Cecilia: Vagy adj parancsot a kívégzésemre, vagy engedj a hercegek közelébe...Hürrem: Ebben az esetben a hercegek palotájába mész...Szelim: Ha gondolod gyere velem... együtt sétálunk végig Manisán.Beyazid: Légy biztos benne, hogy egy napon eljövök majd Manisába Szelim... hogy elfoglaljam a vezető pozíciót, Allahnak hála!Hürrem: Egyértelmű, ki van az ellenségeink mögött. Ha az a személy elbukik... mind elbuknak.Cihangir: Isten hozot Nagyuram, bátyám Szelim lova, lovas nélkül érkezett vissza. Mindenhol keresik, de sehol sem találják. Beyazid Bátyám szintén eltűnt... elmentek, hogy versenyezzenek.Hürrem: A nyíl elhagyta helyét Rüsztem. Már nincs visszaút!

Rüsztem: Én inkább várnék. Hürrem: Nem fogunk várni. Nem lesz adandóbb alkalom a mostaninál. Nem lesz ennél védtelenebb. Yahya: Mindenki ébredjen! Meg kell védenünk a herceget! Hürrem: A nyíl elhagyta az íjat. Már nincs visszaút! Rüsztem: Kedvenc hercegünket, Mustafát támadás érte visszaútján Amasyából. Hürrem: A vihar hamarosan megrázza majd a földet Sümbül. Szulejmán: Meghalt?! Ki merte? Válaszolj nekem Rüsztem! Mindenki fejét vétetem, ki figyelmetlen volt! Nagyvezir a tieddel fogom kezdeni!

Teljes rész leirás( Hennitöl):
  • Beyazid dühösen ront be anyja szobájába, miután kihirdették, hogy Szelim megy Manisába. Hürrem próbálja lenyugtatni, és Mihrimah-t sokkolta apja döntése. Anyja elmondja Beyazidnak, hogy nincs joga felülbírálni apja döntéseit. Mikor a herceg elmegy, Mihrimah elmondja anyjának, hogy szerinte ő javasolta Szelimet apjának, bár tudta hogy jelentéktelen képességeket mutatott Konyában(?). Megvádolja, hogy ezt elrejtette előle és hagyta hogy azt higgye, Beyazid megy majd Manisába. Hürrem azt feleli, hogy az ellenség Beyazid-ot versenyképesnek találja majd, mert tehetséges, de tudják hogy Szelimnek nincsenek törekvései a trónra, így nem fogják megölni, mint Mehmetet. Mihrimah azt kérdezi, hogyha ezt megértette, miért áldozza fel Szelimet?; mire anyja azt feleli, hogy majd mindannyian meg fogják védeni őt. Lánya ellentmond neki, azzal hogy aztmondja, ezt Beyazid Manisába való küldésével el lehet érni, és hogy megakadályozza Mustafát, elmondja, hogy nagy hibát követett el, konfliktust generált Selim és Beyazid között. Szulejmán Musztafát hívatja, hogy menjenek vadászni a testvéreivel együtt. Musztafa megköszöni, de elutasítja, mondván vissza kell térnie Amasya-ba. Ez nem tetszik a szultánnak, de megjegyzi hogy a Bég akit választott még nem nevezte ki utódját(?). Ugyanez fog történni, ha ő hal meg és csak Isten tudja mi fog történni. Hürrem gratulál Szelimnek és mikor fia azt mondja, hogy úgy gondolta, Beyazidot helyezte előnybe, azt válaszolja, hogy ha így lett volna, most Bayazid menne Manisába. Cihangir viccelve azt mondja Beyzidnak, hogy nem hiszi, hogy apjuk Szelimet választotta és nem őt., mire bátyja azt mondja még ő (Cihangir) is jobb lenne Szelimnél. Musztafa arra inti, hogy ne beszéljen így bátyjáról, mert mindannyiuknak együtt kell szurkolni neki. Hürrem azt mondja Szulejmánnak, hogy Beyazid elfogadta a döntést és a szultán megdicséri asszonyát amiért ilyen természetet adott fiaiknak, és megköszöni az erőt, amit neki ad. A szultána visszaemlékszik az elrablására, majd elmondja hogy nagyon félt, hogy nem látja többé őt, nem hallja többé a hangját és ez rettentően fájt neki. Szulejmán azt válaszolja, hogy mialatt ő távol volt, ez a tűz ugyanúgy égette őt és elvesztette a lelkét... rájött hogy nélküle ő nem ér semmit; nem akart sem inni, sem levegőt venni. A fedélzeten Musztafa és Barbarossa beszélgetnek, a herceg kikéri a kapitány véleményét apja döntésével kapcsolatban. Barbarossa azt mondja, Szulejmán nem akar veszekedést többet, mire Musztafa azt mondja, hogy a veszekedések és a verseny most kezdődik. Hürrem elmondja Rüsztemnek, hogy most már bezárult Musztafának a Manisába vezető út és ellentétet tud generálni a kapitány, és janicsárok között, ezért gyorsan kell cselekedniük. Rüsztem várakozásra inti, amire Hürrem azt válaszolja hogy a nyíl már kinnt van a tegezből. Cecilia Valeria helyét szeretné megszerezni a sorban, a fürdőbe menet. Mikor Szelim megjön, megpróbál közel kerülni hozzá, megköszönni hogy megmentette az életét. A herceg (..) férelöki. Két ember az erdőben Musztafát figyeli. A sátrában Musztafa azt mondja Rumeysának, hogyha fiúnak ad életet, öccse után a Mehmet nevet kapja majd. A fák között lévő két ember Atmaca és Yavuz felfedeznek egy aggódó embert, Musztafát figyelve. Atmaca megöli egy fejszével, de a nyíl már elhagyta az íjat. Sajnos ez eltalálja Rumeysát, aki Musztafa előtt állt, hogy mevédje. Rumeysa meghal. Cecilia Szümbüllel találkozik, hogy juttassa be Szelim háremébe, cserébe felajánl egy ékszert neki. Szulejmán a fiaival megy vadászni és Beyazid felajánlja Szelimnek, hogy haladjanak együtt versenylovakkal annak ellenére, hogy Cihangir kifogásolja ezt, mondván, apjuk vár rájuk. Valeria-t kiválasztja Szelim háremébe, amiért a lány odaadta azt az ékszert, amit Cecilia tervezett ajándékozni neki. Hürrem tudomást szerez a félresikerült merénylertől Musztfa ellen, és dühös lesz Rüsztem terve miatt. Megfenyegeti, hogy leveteti a fejét. Mahidevran teljesen biztos abban, hogy a merénylet mögött Hürrem áll, de próbálja lenyugtatni fiát, mert fél. Cihangir rémülten fut apjához, hogy Szelim lova lovas nélkül jött vissza és Beyazid sem tért vissza. A védelem nélküli Szelimet banditák támadták meg, Beyazid az utolsó pillanatban menti meg életét.Visszafelé apjukkal találkoznak, aki rémülten üget feléjük. Odaérve, azt gondolva, hogy veszekedtek, leszidja Beyazidot, hogy kontrollálja a félelmeit. Beyazid megpróbálja megmagyarázni, hogy csak bátyja életét mentette meg, de Szelim ezt nem erősíti meg. Mikor Beyazid dühös lesz, apja ismét arra inti, hogy kontrollálja az érzelmeit. A herceg mérgesen megy el. Afife a kertben találja Ceciliát, a csillagokat bámulva és arra parancsolja, hogy menjen be a palotába. Egyenesen Hürrem elé viszi őt, aki arra kéri, hogy magyarázza meg az ábrát, amit rajzolt. Cecilia azt mondja, hogy olvas a csillagokból, és nekik ugyanaz a sorsuk, ez az ő végzetének része. Beyazid arról panaszkodik apjának, hogy elhitte Szelim hazugságát, mire apja azt válaszolja, hogy ha valaki hazudik, akkor akárki miatt teszi ezt, az is hazuggá válik. Beyazid Szelim sátrába megy, és gyávasággal vádolja. Mahidevran a törött tükrét nézi, és azon gondolkodik, hogy mi történhet még... ha ő lesz a feleős minden rossz dologért... Rüsztem informálja a szultánt a Musztafa elleni merényletről, és a várandós ágyas haláláról, Szulejmán nem akarja elhinni, a pasa felé rohan és megfenyegeti, hogy a merényletért felelősek fejét leveteti, kezdve az övével! Musztafa rájön, hogy Rüsztemnek köze volt a merénylethez. A pasa bemutatja a hamis levelet, mint egy kereskedői bizonyítványt, hogy Musztafa merényletét az oszmánok ellenségei, a perzsák rendelték meg. Szulejmánt sokkolja ez a fordulat, és egyedül szeretne maradni. Musztafa holtan találja az emert, aki elmondta neki hogy Rüsztem állt a merénylet mögött. Mindenki gratulál Szelimnek, amiért Manisába megy. Atmaka Barbarossától visz üzenetet Musztfának miszerint elküldi Yakuzt hogy megvédje őt. Cecilia látja mikor az ágyasok indulnak Manisába és mivel őt nem választották ki, Hürremhez rohan, majd térden állva könyörög, hogy hadd mehessen ő is. Hürrem miután a szabályok betartására valamint hitre kéri, a Nur-Banu nevet adja neki, ami a "fény hercegnőjét" jelenti. Nur-Banu arra kéri Hürremet, hogy Valeria ne menjen Manisába, hanem maradjon itt. Atmaca egy csuklyás emberrel találkozik, akinek elmondja, hogy mostantól ő szolgálja Musztafát és a csuklyás elégedett az információval. Reggel Rüsztem Musztafa rabjának fejét kapja meg, ráeszmélve hogy a herceg tud bűnösségéről. Hürrem felébredése után egy ékszeresdobozt talál ágyában, de mikor fel akarja nyitni, rémülten látta hogy egy skorpió van benne.





Párbeszédek (Bogitól)
Beyazid kiviharzik. Cihangir megpróbálja magállítani.
Eközben Barbarossa Mustafával beszélget.
Barbarossa: Hord magasan az állad Hercegem. Mindig rosszban van valami jó.
Mustafa: Hol van a jó ebben Kapudan Pasha? Még egyszer ki lettem taszítva apám mennyországából.
Barbarossa: Ebben az esetben alkosd meg saját mennyországodat.
Hürrem a saját szobájában van Mihrimával.
Mihrimah: Hová tűntél el anyám? Egy ilyen fontos napon...
Hürrem: Dolgom volt.
Mihrimah: Azt mondják a döntés ki lett hírdetve. Aggódom emiatt... Megtudtál bármit is?
Beyazid lép be.
Beyazid: Validém! Még is mi történik? Amíg itt vagyok, hogyan választhatta a Szultán Szelimet?!
Hürrem: Nyugodj meg én oroszlánom. Ülj le, beszélgessünk...
Beyazid: Miért ülnék le Validém? Nem hallottál engem?! Hogyan hozhatta meg a Szultán ezt a döntést?!
Mihrimah: Ez lehetetlenség... hogyan?
Hürrem: Csendet Mihrimah! Mindketten hallgassatok el! Hogy merészeled megkérdőjelezni apád döntését? Ha a Szultánunk úgy véli, ez a helyes, akkor mi semmit sem tehetünk ellene. Mi mind engedelmeskedünk.
Eközben Szelim belép a szobájába.
Canfeda: Van parancsod?
Szelim: Értesítsd Konyát Canfeda. Gazanfar aga kezdje meg az előkészületeket. Manisába megyünk.

Eközben Hürrem szobájában:
Beyazid: Látszólag téged örömmel tölt el a döntés Validém.
Hürrem: Nekem ehhez semmi közöm nincs Beyazid. Ha a Szultán úgy akarja, akkor a víz is megáll majd folyni. Értesz engem?
Beyazid: Elmondom, hogy mit értek, Validém. A Szultán még egyszer megbüntetett. Mindezek felett semmit nem hibáztam, semmiben nem vagyok bűnös.
Beyazid kiviharzik ismét.
Mihrimah: Beyazid!
Hürrem: Hagyd őt. Nincs most olyan állapotban, hogy bárkivel is beszéljen.
Mihrimah: Te ajánlottad Szelimet, nem igaz?
Szulejmán szobájában:
Rüsztem: Azt az utasítást adtam, hogy az előkészületeket követően a herceg menjen Manisába.
Szulejmán: Tartsd a szemed Szelimen Rüsztem. Nem akarom, hogy összeroppanjon a teher alatt.
Rüsztem: Ne aggódj. Idővel elmúlik a naivítás és tapasztalattá válik. Egyik szemem mindig rajta lesz.
Lokman érkezik, bejelenti Mustafát.
Hürrem szobájában:
Mihrimah: Nem tudom elhinni. Hosszú ideig próbálkoztunk. Azt hittem, te is támogatod Beyazid-ot.
Hürrem: Higyj nekem, így lesz a legjobb Mihrimah. Beyazid nem törődömsége és forrófejűsége megrémiszt. Még érnie kell egy kicsit.
Mihrimah: Ha tudtad, miért titkoltad el ezt előlem? Rüsztem tudja, nem igaz?
Hürrem: Nem... Egyikőtöknek sem mondtam el. Mert megpróbáltad volna megakadályozni.
Mihrimah: Mert ez az egyetlen út. Soha nem lehet Szelim... Arra sem képes, hogy Konya tartományát kezelje!
Hürrem: Mind összegyűlünk és támogatni fogjuk.
Mihrimah: Ezt Beyaziddal is megtehettük volna...
Hürrem: Hát nem tudod Mihrimah? Beyazid a legnagyobb reményem... Nem akartam előre küldeni, az ellenségeink markai közé...
Mihrimah: Szelim is a fiad.. Szóval akkor őt áldozod fel? Ezt akarod mondani?
Hürrem: Nem. Az én Szelimem szelíd. Nem fogják benne a fenyegetést látni. Beyazidot annál inkább annak látnák. Örökölte az apja kiváló érdemű inteligenciáját és harcos természetét... Ő egy versenyző. Egyszer majd azok, kik megölték Mehmetet, megpróbálják majd őt is megölni. Nem vállalhatok ekkora kockázatot!
Mihrimah: Akkor nem voltál itt anyám. De most már itt vagy. Rüsztem a Nagy Vezír. Meg tudnánk őt védeni!
Hürrem: Bízz bennem Mihrimah. Ezzel a döntéssel nem csak Beyazid, de Szelim életét is megmentem.
Mihrimah: Szerintem rossz döntést hoztál. Meg akartad állítani Mustafát a trónra kerülés útjában, ezzel pedig ellenségekké tetted Beyazidot és Szelimet!
Rüsztem kisétál a Szultán szobájából, üdvözli Mustafát, de ő ügyet sem vet rá.
Rüsztem: Mi okozza a gyászod Hercegem? Vagy még mindig Manisáról álmodozol?
Mustafa: Ne beszélj nagyobb szavakat, mint amekkora a nyakad Rüsztem! Egyetlen atomja álmaimnak kiégetné a szemeidet és megvakítana!
Lokman érkezik, hogy elmondja Mustafának, a Szultán vár rá. Szulejmán a teraszon eteti a galambokat. Boldognak látszik.
Szulejmán: Gyere Mustafa.
Mustafa: Értékes köveket hoztam neked. Az agáknak oda kellett volna adniuk neked.
Szulejmán: Igen, megkaptam őket. Csodálatosak. Izgatott vagyok, hogy használhassam őket.
Mustafa: Örülök, hogy ezt hallom.
Szulejmán: Szóltam Rüsztemnek, hogy készülődjön. A pénteki ima után vadászni megyünk. Te, az öcséid... Mindannyian elmegyünk egyet lovagolni... íjakat lőni...
Mustafa: Minden vágyam ez lenne, de ha engedélyt adsz rá, visszatérnék saját tartományomba.
Eközben Mahidevran Gülfemmel, Rumeysával és Fidannal.
Fidan: A hercegek elmentek, hogy lássák a Szultánt. Semmit sem hallottam azóta.
Gülfem: Allah adja, hogy a hercegünk kordában tudja tartani az érzelmeit és nem teszi helyzetét rosszabbá.
Rumeysa: Éreztem, Szultánám. Egyértelmű volt, hogy rossz dolgok történnek majd. Mielőtt még rosszabb lesz, el kellene mennünk innen.
Mahidevran: Ne fesd az ördögöt a falra Hatun! Csak a remény maradt nekünk. Amúgy sem lehetséges... Nem történt meg, szóval csodálkoznék, ha jó döntést született volna számunkra.
Gülfem: Szerintem mindenki, még Hürrem is meglepődött ezen a döntésen.
Fidan: Így igaz. Beyazidot akarták. Úgy tűnik, elkalkulálták magukat.
Mahidevran: Senki sem érti, hogyan játszik Hürrem Fidan. De igazad van. Ha más nem is, de a királyi tartomány egy rövidlátó herceg kezébe került, mint amilyen Szelim is. Így majd megértik, mekkora értékeket képvisel az én oroszlánom.
Szulejmán Mustafával beszél:
Szulejmán: Azt hittem, hogy tovább velünk maradsz majd.
Mustafa: Tudod milyen Amasya. Nem lehet túl sokáig üres Szultánom. De örülök, hogy láthattalak, ahogyan a testvéreimet épen és egészségesen. Nekem ez is elég.
Szulejmán: Ha így akarod...
A szultán dühösnek látszik.
Mustafa: Ha egy napom megtisztelsz majd, örömmel eljönnék Amasyából vadászni. Borzasztó hely az a vadászatra.
Szulejmán: Természetesen. Mustafám. A mai döntésem nem változtat az igazságon. Mindegy, merre jársz, a fiam vagy. Egy nap, ha majd meghalok. Allah dönti majd el, ki kerül a trónra. Ő fog dönteni, nem én.
Mustafa: A mai napig nem akartam mást, mint hogy a te fiad lehessek. Mostantól sem lesz másképp. Allah tartson téged velünk.
A háremben:
Cecilia: Még is mi ez?
Valeria: Mandula leves. Nincs rossz íze, megkóstolhatod.
Cecilia: Ezt én nem fogom megenni! Menj, hozz nekem vizet!
Dilshah: Jó étvágyat lányok.
Neshe: Neked is Dilshah Hatun. Híreid vannak? Megint mosolyogsz!
Dilshah: Hát nem hallottad? Szelim Herceg lett kiválasztva, hamarosan Manisába megyünk!
Neshe: Beszélnünk kell Szümbül agával... Minket kellene kiválasztania a herceg háremébe! Én megadom neki, akármit is kérjen!




1.
Mihrimah: Anya! Hová tűntél ezen a fontos napon?
Hürrem: Dolgom volt.
Mihrimah: Azt mondják, a döntést bejelentették. Kíváncsivagyok… Tudod, mi lett a döntés?
Beyazit: Anya! Mit jelentsen ez??? Hogyan választhatja aSzultán Selimet, miközben én is jelen vagyok???
Hürrem: Nyugodj meg oroszlánom. Gyere! Ülj le!
Beyazit: Hogy ülhetnék le??? Nem hallottál??? Hogyan hozhata Szultán ilyen döntést??!!!
Mihrimah: Igen, ez lehetetlen!!!
Hürrem: Hallgassatok! Mindketten elhallgassatok!!! Honnanveszitek a jogot ahhoz, hogy a Szultán döntését vitassátok??!!!! Ha a Szultánígy tartotta megfelelőnek … mi semmit sem tehetünk!!! Mi mindannyianengedelmeskedünk!!!!
Beyazit: Úgy tűnik, elégedett vagy ezzel a döntéssel, anya.Vagy te voltál az, aki Selimet ajánlottad helyettem???
Hürrem: Semmi közöm hozzá, Beyazit. Ha a Szultán úgy dönt,hogy a folyó víz álljon meg … akkor az meg fog állni. Kötelessége. Értitek???
Beyazit: Megmondom, mit értettem meg, anya. A Szultánmegbüntetett ismét. De ezúttal úgy büntetett meg, hogy nem követtem el hibát.
Mihrimah: Beyazit!
Hürrem: Hagyd elmenni. Most képtelen bárkivel is beszélni.
Mihrimah: Te voltál, aki Selimet ajánlottad, ugye?




2.
Mihrimah: Nem hiszem el, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló volt!!! Azt hittem, te is Beyazitot támogatod!
Hürrem: Mihrimah! Higgy nekem, így a legjobb. Beyazitváltozó természete aggaszt. Fel kell nőnie és fel kell érnie a feladathoz.
Mihrimah: De miért titkoltad el ezt előlem??? Rüstem istudta, nem igaz?
Hürrem: Nem, nem. Semmit nem mondtam neki. És ha nekedelmondtam volna, megakadályoztad volna!
Mihrimah: Mert, amit te teszel, az mindig helyes. Selim méga Konyai tartományát sem képes irányítani.
Hürrem: Mi mindannyian támogatni fogjuk őt.
Mihrimah: Beyazitot is tudnánk támogatni.
Hürrem: Nem érted, Mihrimah. Beyazit a legnagyobbreménységem! Nem dobhatom oda idő előtt ellenségeim elé!
Mihrimah: Selim is a te fiad. Őt kitennéd ennek? Valóban eztmondod???
Hürrem: Nem. Selim gyenge … nincsenek ambíciói. Senki nemnézi őt fenyegetésnek, de Beyazitot igen. Magas képesítést szerzett, mint azapja. Okos és bátor. Természetes, hogy vannak ellenségei. Az, aki Mehmetet ismegölte, őt is megpróbálja majd. Nem kockáztathatom ezt! SOHA!!!
Mihrimah: Azon a napon nem voltál itt. De ma … itt vagy.Rüstem a Nagy Vezír. Mi mindannyian védeni fogjuk. Mindannyian. Együtt.
Hürrem: Bízz bennem, Mihrimah! Ez a döntés nem csak Beyazitsorsáról szól. Selimet is védem ezzel.
Mihrimah: Véleményem szerint, nagy hibát követsz el. Amígmegpróbálod Mustafa útját kettétörni, Beyazitot és Selimet ellenségekké teszed!


3.
Mustafa: Szultánom!
Süleyman: Üdvözöllek Mustafa!
Mustafa: Hoztam neked néhány drágakövet. Az aga már biztosanát is adta neked.
Süleyman: Megkaptam. Nagyszerűek. Már türelmetlenül várom,hogy dolgozhassam velük.
Mustafa: Örömmel hallom, Szultánom.
Süleyman: Beszéltem Rüstem Pasával. Minden előkészületetmegtesz. A pénteki ima után mi mindannyian elmegyünk vadászni. Veled és afivéreiddel. Lovagolni fogunk és vadászni.
Mustafa: Szeretném, de engedelmeddel inkább visszatérnéktartományomba.
Süleyman: Azt hittem, tovább maradsz.
Mustafa: Mint tudod, Amasya tartományt nem lehet üresenhagyni. Allahnak hála egészségben találtalak téged és fivéreimet. Ez elégszámomra.
Süleyman: Ha így akarod.
Mustafa: Szeretném, ha egy nap, elfogadnád meghívásomat,Nagyuram. Amasya nagyszerű hely a vadászatra.
Süleyman: Persze! Megyek! Mustafa … a döntés, amit ma közzétettem, nem változtatja meg az igazságot. Bárhol is vagy, te a fiam vagy. Mikoreljön az időm, és elhagyom e világot, csak a mindenható tudhatja … ki lesz azutódom. Csak Allah dönthet … nem én!!!
Mustafa: De eddig a napig is, Nagyuram, csak egyet kérek, semmimást, csak hogy hozzád hű fiad lehessek. Allah sose fosszon meg minket tőled!



4.
Hürrem: Beyazit elfogadta csendben döntésed. Minden napmeglep engem. Oroszlánom napról napra érettebb. Természetesen nem csak ő …Selim is … Cihangir és Mihrimah!
Süleyman: Szerencsések, mert olyan édesanyjuk van, mint te.Jelenléted erőt ad nekik és nekem is. Senki más csak Allah tudhatja, min mentemkeresztül távolléted alatt.
Hürrem: Imádkozom Allahhoz, hogy soha többé ne éljük át eztmég egyszer a jövőben.
Süleyman: Úgy legyen!
Hürrem: Úgy legyen! Nem emlékszem, mennyi évet éltem átabban a lyukban! Hány tél és nyár telt el! A legkeményebb a te hiányod volt.Azt hittem, soha többé nem láthatlak … nem hallhatom hangodat. Még a gondolatais átok volt számomra. A düh és a kétségbeesés tüze égett bennem!
Süleyman: Ezt a tüzet én is éreztem, Hürrem. A lelkemettépték ki a helyéről, mikor elveszítettelek. Mintha az örömöt … a boldogságot …a vidámságot tépték volna ki a szívemből. Aztán megértettem … semminek sincsértelme nélküled. Sem a levegőnek,amit beszippantunk … sem a víznek, amitiszunk.
VERS
Allahnak hála, ki megajándékozott a Szerelemmel,
Adj Muhibbinek egy csészével ajkaidból, hogy kezeimmelmegérinthessem,
Néhányan azt mondják, ez a bazsalikom … mások viszont, hogypézsma,
Mondják csak, amit akarnak.
Számomra egy kellemes illat!



5.
(amíg ülnek)
Ebu Suud: Bocsáss meg, Nagyuram. Nem akartalak itt zavarni.De az ország dolgai nem állnak meg.
Süleyman: Te mindig elfeledteted velem a gondjaimat, HocaCelebi. Ajtónk mindig nyitva áll előtted. Mondd, mi a gond?
Ebu Suud: Nagyuram, mint te is tudod, Seyhulislam CivizadeEfendi olyan ötlettel állt elő, hogy mellőzzük az alapítványok pénzbelijuttatását az Ottomán Birodalomban.
Süleyman: Igen.
Ebu Suud: És milyen kár, hogy Seyhulislam FenerizadeMuhyiddin Efendi követte tanácsát, Szultánom. Ha a pénz áramlása abbamarad,minden intézmény, amit korábban építettek összeomlik, működése megáll. Ez egyrossz ötlet, Nagyuram, és ellent mond az általános jótéteménynek.
Süleyman: Mint tudod, Civizade Efendi elszomorított, mikorhibásan megvádolta Mevlanat és mesterünket Muhyiddint.
Ebu Suud: Korábban elleneztem a lázadások elszaporodását amuszlimok között, mert ez nem használ a muszlimoknak. Remélem, Seyhulislam nemesik ilyen hibába.
Süleyman: Fenerizdade Efendi minden generáció nagy tanítója.Nagyon sokat tett. Nem hinném, hogy ilyen hibát vétene. De nyugodj meg, majd énfoglalkozom ezzel a dologgal.
(séta közben)
Ebu Suud: Szultánom! A Sanjack témára térve, nem tudom, hogyhelyesen döntöttél-e. A legfontosabb dolog mindenki számára a jólét.
Süleyman: Rossz döntésből is lehet jólét, Hoca Celebi?
Ebu Suud: Szultánom, a jólét nem a jó vagy a rosszdöntésekből ered. A legfontosabb, hogy a lelkiismereted rendben legyen,Nagyuram. Például, ha egy bűnös embert rejtegetsz a házadban, és azigazságszolgáltatás elől rejtegeted … az helytelen! De Allah parancsa az, hogybárki is jön, te segítesz rajta. Így visszakapod a tiszta lelkiismereted!Minyugtalanít téged? Még akkor is, ha ez a helytelen út … ez a jólét!
Süleyman: Az maga volt a jótett, hogy ide jöttél, Ebu SuudEfendi! Boldoggá tesz munkád és tudásod.
Ebu Suud: Köszönöm, Nagyuram!



6.
Hürrem: Sübül Aga mondta, hogy Mustafa Herceg megmenekült.Még meg sem sebesült!
Rüstem: Milyen kár. Rossz hírek, Szultána.
Hürrem: Azt hittem, „lehetetlen” megmenekülnie. Hónapokigdolgoztál ezen az ügyön, nem igaz?
Rüstem: Az összes embert, akit odaküldtem holtan találták azerdőben. És az a különös, hogy nem tudjuk, ki tette?
Hürrem: Mit jelentsen ez?
Rüstem: A támadás kora reggel történt, mikor az összeskatona aludt. Csak az íjászt találták meg élve, aki a Herceg helyett aháremhölgyet találta el. Mindketten … a nő és meg nem született csecsemőjemeghalt.
Hürrem: Azt mondtad, ő a legjobb íjász az egész OttománBirodalomban.
Rüstem: Az őr parancsnok azt mondja, az íjász a börtönükbenvan. Elkapták, mialatt ő kilőtte a nyilat.
Hürrem: Azt mondod, az íjász a kezükben van????!!!!!
Rüstem: Mondott valamit, aztán meghalt.
Hürrem: Vajon mi volt az a valami??!!!
Rüstem: Azt mondta, hogy Kasim Efendi, Amysa egyik gazdagkereskedője volt, aki felbérelte a támadásra… Kész csoda, hogy a Herceg mégéletben van. Azt is tudjuk, hogy a Heceg tudtán kívül is léteznek katonák, akikvédelmezik őt.
Hürrem: Mit jelent ez?
Rüstem: Ők sem tudják, ki öle meg a „mi emberünket”.
Hürrem: Hogy lehetnénk biztosak abban, hogy az őr parancsnoknem árult el minket? Talán szándékosan küldött neked ilyen híreket.
Rüstem: Nem, ő teljes bizalmamat élvezi. Ő az egyetlen, akimegmenthet minket a veszedelemtől. Előbb el kell érnünk a kereskedőt, mégmielőtt a Herceg megtenné.
Hürrem: Rüstem Pasa! Ha ez az incidens kiderül, akkormindenkinek a fejét, kezdve a tiéddel lecsapják! Éppen ezért, akadályozd megminden lehetséges módon! Értesz engem? Kik lehettek?
Rüstem: Szultána! Csak egy név jut eszembe… Hizir HayreddinPasa!!!




7.
Mahidevran: Mustafa! Teljesen tökre tetted magad az elmúltnapokban. Menj, pihenj le egy kicsit, hogy visszanyerd az erődet!
Mustafa: Mennyi haláleset történt eddig, anya! És még hányszerettemet vesznek el tőlem?
Mahidevran: Lesz még sok herceged, Allah akaratával.
Mustafa: Miért??? Hogy őket is elvegyék tőlem???
Mahidevran: Mustafa! Ne lázadj! Allah mindig veled van!
Mustafa: Ma talán igen, de holnap talán nem. Talán nem islétezik.




8.
Süleyman: Selim!!! Beyazit!!!
Beyazit: Ne aggódj, Nagyuram! Nem történt semmi. Csakmegütötte a lábát.
Süleyman Beyazithoz: Mit csináltatok? Megint verekedtetek?Hányszor megmondtam, hogy tiszteld a testéred? Apa … én …
Süleyman Selimhez: Megsérültél?
Selim: Semmiség, Nagyuram.
Süleyman: Anyátok azt mondta, hogy felnőttetek ésviselkedésetek megváltozott. De úgy látom, soha nem nőttök fel.
Beyazit: Nagyuram, ártatlan vagyok! Testvérem, mondd el, mi történt!
Selim: Fáradt vagyok. Nagyuram, engedélyeddel lepihennék.
Beyazit: Leesett a lóról és eltévedt! Banditák keze közötttaláltam! Ha nem találok rá időben, meg is ölhették volna! Én mentettem meg!!!
Süleyman: Hallgass!!! (Selimhez) Ez igaz?
Selim: Az igaz, hogy banditák keresztezték utamat, Nagyuram.De már mindegyiket megöltem, mire Beyazit odaért.
Beyazit: Ha ez így van, miért remeg a kezed???!!!




9.
Cihangir: Bocsáss meg, Szultánom… ebben az állapotban csakterhetekre lennék…
Süleyman: Miféle teher, Cihangir? Melyik apa az, amelyiktehernek látja a saját fiát? Ha a hátadon lévő teherre gondolsz … nos,mindenkinek vannak hibái… néhányan a hátukon cipelik, néhányan viszont aszívükben, mások a lelkükben.
Beyazit: Szultánunk jól mondja, Cihangir. Bárcsakmindenkinek annyira nyilvánvaló lenne a hiányossága, mint a tied! Ebben azesetben nem léteznének hazugságok!
Selim és Cihangir távoznak, Süleyman és Beyazit kettesbenmaradnak.
Süleyman: Nem tudom, mi történt közted és Selim között. De őmond egy valamit … te meg a teljesen ellekezőjét. Ez annyira elszomorít, mertez azt jelenti, hogy valamelyikőtök hazudik.
Beyazit: Miután úgy döntöttél, velem beszélsz, ez aztjelenti, hogy én vagyok a hazug, nem igaz?
Süleyman: Feltételezzük, hogy Selim hibázott. És te? Te nemtettél semmi rosszat? Úgy látom, nagyon nagy irigységet és haragot érzeliránta. Élvezed, mikor megalázhatod … keresed az alkalmat rá.
Beyazit: Szultánom … én …
Süleyman: Ha valakit hibába kergetsz, és nem adsz neki mégegy esélyt, akkor fel kell ismerned, hogy te is részese vagy az ő hibájának.
Beyazit: Ebben az esetben, Szultánom, az én hibáimnak is vanrészese…
Süleyman: Először is tedd meg, amit meg kell tenned, ami akötelességed. Szabadulj meg a rossz szokásaidtól! Ezután, akikről beszélsz, őkis észreveszi a saját hibájukat. Most elmehetsz.



10.
Beyazit: Selim!
Selim: Hagyjál békén.
Beyazit: Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek … nem azért,hogy veszekedjünk.
Selim: Apa kérte, hogy ide gyere?
Beyazit: Nem, magamtól jöttem. Mert meg kellett, hogyértsem, miért rejtetted el apa előtt azt a szégyenletes támadást. Bocsáss megbátyám, hogy felfedtem.
Selim: Nem érdekel, mit gondolsz. Azt tettem, ami a helyes!
Beyazit: Mi a helyes? Megbánás nélkül hazudni?
Selim: És arra mit mondasz, amit te teszel? Mindentmegtettél, hogy apa figyelmét felkeltsed! Biztos vagyok abban, hogy te küldtedazokat az embereket, hogy megtámadjanak! Csak trükk volt! De lelepleződtél!
Beyazit: Ha ez így is lenne, az sem változtatna azigazságon! Nem változtatna azon az igazságon, hogy te GYÁVA vagy, Selim!



11.
Mahidevran: Most mi lesz? Miért hoztad ide ezt az embert?Miért nem ölted meg ott?
Mustafa: Mert azt akarom, hogy ő maga mondja el aSzultánnak, amit nekem mondott.
Mahidevran: Mit mondott?
Mustafa: Menj a szobádba, anya. Jobb, ha kimaradsz ebből.
Mahidevran: Nem, ez engem is érint! Tudni akarom, ki akartamegölni a fiamat? Hürrem, nem igaz??? Ő tette!
Yahia: Szultána, kérlek, menj el!
Mahidevran: Megmondtam, Mustafa. Nem fog visszariadni ettőla lépéstől! Meg akar ölni téged! Bármilyen módon!!!
Mustafa: Kitöröm a kígyó nyakát … előbb vagy utóbb, anya…Még akkor is, ha a pokolban égek emiatt, akkor is megcsinálom.




12.
Hürrem: Süleyman! Allahnak hála, a Herceg biztonságban van!Hogyan ölhettek meg egy meg sem született csecsemőt? Mi ez az igazságtalanság?M ez az árulás? Remélem, elkapták az elkövetőt!
Süleyman: Még nem, Hürrem. Hamarosan. Máskülönben, sokanszenvedni fognak!
Hürrem: Persze! Ki merészel megtámadni egy herceget?! Nelégy ideges. Allahnak hála, a mi Hercegünk megmenekült. Van-e ennél nagyobbboldogság!!!
Süleyman: Meg is halhatott volna, Hürrem. Ha a háremhölgynem lép elé, megölhették volna!
Hürrem: Fivérei is nagyon izgatottak, aggódnak érte.Szeretnének elmenni hozzá meglátogatni, de nem lennének biztonságban. Várniukkell.
Süleyman: Gyere!
Rüstem: Nagyuram!
Süleyman: Beszélj!
Rüstem: Tudjuk, ki az az áruló, aki megpróbálta megölni aHerceget. Egy kereskedő, Kasim Efendi.
Süleyman: Ki ez az átkozott?
Rüstem: Egy előkelő ember Amysából. Egy nagyon gazdag ember,aki kereskedelemmel foglalkozik. Vita van közte és a Herceg között.
Hürrem: Mégis, mi dolga lehet a Hercegnek egy kereskedővel???
Rüstem: Ez a kereskedő kihasználta az embereket Amysában,Szultána. Minden piszkos trükköt bevetett, törvényt sértett. És a hitetlenekkelkereskedett. A túl sok panasz után a Herceg bíróság elé állíttatta. A bírólefoglaltatta egész vagyonát.
Süleyman: Ilyen ügy miatt akarta az én fiamat megölni???
Rüstem: Ezeket az információkat kaptuk, Nagyuram. Néhányáruló, akiket a támadás során sikerült megölni … perzsák voltak!!!
Süleyman: Ezt az átkozottat elkapták?
Rüstem: Keresik, Szultánom. A Herceg személyesen keresi.Minden szükséges óvintézkedést megteszek a határok és főleg a partok mentén.Elkapjuk. Ha nem ma, akkor holnap.
Hürrem: Milyen arcátlanság!!!
Rüstem: Világos, hogy a perzsák támogatják, Szultána.Máskülönben nem merne ilyet tenni … egyedül.
Süleyman: Menj. Te is Hürrem. Hagyjatok magamra.



13.
Hürrem: Az összes háremhölgy szeretne kedvenc lenni, de teképes lennél életedet adni érte?
Cecilia: Megmondtam, Szultána. Nincs más választásom. Ez azén sorsom, amit a csillagokban is megláttam.
Hürrem: Szeretem az okos, intelligens nőket … de csak abbanaz esetben, ha ENGEM szolgálnak! Nagyon szép vagy. És az is világos, hogyambiciózus. Emlékeztetsz valakire, akit nagyon régen ismertem. Valaki, akiévekkel ezelőtt érkezett a palotába. Mész Manisába! Csak egy dolgot kérek tőled… teljes hűséget!
Cecilia: Soha ne kételkedj bennem, Szultána!
Hürrem: De kételkedem! Viszont, lépésről lépésrebizonyíthatsz. Nem csak a Herceg kedvence leszel … hanem az én szemem és fülemis egyaránt. Állandóan kapcsolatban leszünk. Te soha nem kérdezel tőlem semmit!
Cecilia: Feléd fordítom tekintetem, Szultána. Nagymegtiszteltetés téged szolgálni.
Hürrem: Jó. Részletesen beszámolsz nekem mindenről, aminekköze lehet a küldetésednek. Imádkozom Allahhoz, hogy soha ne veszítsd el azt acsillogást, amit most a szemedben látok! Cecilia! Most megkapod tőlem elsőajándékomat. Mostantól a neved nem Cecilia többé … hanem Nur Banu!
Cecilia: Nur Banu?
Hürrem: Igen. A mi nyelvünkön ezt azt jelenti, hogy„Tündöklő asszony”.

Cecilia: Csodálatos név, Szultána! Szeretnék egy apró szívességetkérni tőled. Van egy lány, akit a Herceg háremébe választottak. A neve Valeria.Azt akarom, hogy itt maradjon.

2013. szeptember 20., péntek

104.rész forditása

Hürrem:Ki fog a trónra emelkedni? Hátborzongató öregasszony:Vért látok szultánám...eljön a nap,amikor a palota kupolái alatt vér fog csöpögni.. Hürrem:Nem az én vérem lesz,asszony,az ellenségeim vére fog folyni!A nevem Hürrem!Én nem bocsátok meg! Musztafa:Apám... Szulejmán:Melyik fiamra gondolsz,kit kellene elküldeni a tartományba,majd a trónra,Hürrem?Melyik herceget? Rüsztem:A janicsárok vezetője több ezer katonával elindult Musztafa herceggel! Hürrem:Még Szelim szultán Han sem volt képes irányítani a janicsárokat.. Janicsárvezető:Az én kötelességem,hogy megvédjem az ellenségei támadásától Musztafa herceget. Mihrimah:Beyazidnak kell Manisaba menni..Nem másnak...Különösen nem Musztafa bátyámnak,soha! Hürrem:Manisa a legjobb...nagyuram választja meg. Nurbanu:Ez itt a mennyország,de önmagamban maga van a pokol.. Rüsztem:Talán Musztafa herceg kerül kijelölésre a tartományba és a trónra. Hürrem:Ő csak egy helyre megy és az maga lesz a pokol! Bemondó:A nagy Szulejmán szultán,a hét régió a Saruhan tartomány vezetőjének kinevezte a herceg.......




Ez a kert, ez a te kerted Szulejmán. Ez a mennyország, melyet most érzel, valóra váltott álmaid. Tavasz azoknak, kik szerelmesek. Ó életem, ez a szerelem olyan, akár az eső és mi vagyunk a levelek és a virágok. Mikor az eső elér minket, erőt nyerünk belőle és élettel telivé válunk. Senkit sem láttam még ezen a világon, kit ne ért volna el a sötétség.
Mindenki saját vágyai felé száll. Mindenki izgatott és tűzzel teli, mindenki arra vár, hogy rajtaüthessen. Mindenki okot keres arra, hogy szerethessen... hogy szerethessen és ölhessen... csak úgy, mint én...
Bármi is történjen, ezt a terhet cipelned kell Szulejmán, ez a te döntésed. Soha ne felejtsd: ki mint vet, úgy arat ebben a világban. A hatalom a te mennyországod Szulejmán, ahogyan a poklod is!



Szulejmán előzetesének szövege:Szulejmán vagyok. Semmi mást nem akarok, csak hűséget - szerelmemtől, családomtól, asszonyomtól, katonáimtól. Teljes hűséget!
Hürrem előzetese: Hürrem vagyok. Az ellenségeimnek félniük kell engem. Félniük kell haragomat. Úgy hatolok majd át szívükön, akár egy nyíl, hogy örökké éghessenek!
Mahidevran előzetese: Csak Mustafa jövőjének kedvéért lélegzem. Soha nem fogom fiam sorsát Hürrem kezében hagyni!
Mihrimah előzetese:Mihrimah vagyok. Bátyáim jövője érdekében választottam magamnak ezt az utat - senki sem állíthat meg engem! Még a saját anyám sem!
Rüsztem előzetese: Rüsztem vagyok. A hatalom féltékeny szerető. Soha nem tűr meg riválist. Így hát vagy győzöl, vagy meghalsz!

 
Nurbanu előzetese: Nurbanu vagyok, ki saját kezeivel írta meg végzetét. Én vagyok az első Ottomán nő, ki egyszerű szolgából Validévé lesz.

Mustafa:Mustafa vagyok. Ha utam végén, melyen idáig utaztam szeretettel és hűséggel nincsen trón - akkor csak halál lehet!
 
Szelim:Szelim vagyok. Senki sem hitte, hogy méltó leszek a trónra, de én leszek a következő uralkodó!
 
Cihangir:Cihangir vagyok. Mindenkinek van valamilyen hibája. Van olyan, kinek a vállán, mint nekem... de van akinek a szívében.
Beyazid:Beyazid vagyok. Lázadásom nem ápam ellen irányul, hanem saját sorsom ellen. Az a Beyazid vagyok, kit saját dühe győzött le és taszította le apja mennyországából.
Yahya:A világ sátra akár egy kétfejű sárkány. Akármi is essen bele szájába, többet nem fogjuk látni.
 Ebu Suud Efendi:Akárki is tartotta magát érdemesnek, hogy Szultán legyen a testvérek közül, az emberek és a föld nyugalmáért és békéjéért, kivégzésük ajánlatos.


Atcama előzetese:
Atcama vagyok. Nincs oly tőr, mely szétvágná a sors által szőtt hálót.

Mihrünnisa előzetese:
Mihrüninisa vagyok. A tengerek oroszlányjának, Barbarossának lánya vagyok. Lélegzetem úgy fog fújni, akár a szél. Hercegünk bennem találja majd meg az életet.
Fatma előzetese:
Fatma Szultána vagyok. A boldogság és szórakozás szultánája vagyok. Édes szavaimat arra fogom használni, hogy kikergessem a kígyót saját verméből.

Egy része a 104-es résznek:
Az epizód a Topkapi palotában kezdődik éjszaka. Ibrahim hangját hallhatjuk.
Ibrahim: Valahol menny és pokol között vagyok... Akárhova nézek, sötétséget látok.... A végtelen sötétség ostromol engem...
Ibrahim vagyok. A kapu őrzője. Az ajtó előtti hűséges szolga, Ibrahim... Ibrahim vagyok, ki 1536-ban lett kivégezve, Ramadan hónapjában, egy tavaszi estén, miközben aludtam. A tűz körbeöleli a lelkem. Égek. Lázadok a sorsom ellen. Ez tényleg az életem vége lenne?
Szulejmán a szobájában alszik. Hürrem a szultán erkélyéről nézelődik. Visszaemlékszik beszélgetésére az idős asszonnyal.
Hürrem: Mit látsz Hatun? Beszélj! Ki kerül majd a trónra?
Idős asszony: Ezt nem mondhatom meg...
Hürrem: Egyik gyermekem lesz az?
Idős asszony: Vért látok Szultánám! Pataknyi vért! Egy napon majd vér folyni ezen palota kupolái alatt!
Hürrem: Kinek a vére?
Hürrem: Nem az én vérem Hatun. Az ellenségem vére kell, hogy folyjon! Nem lesz kegyelem, sem félelem! A nevem Hürrem és nem bocsátok meg!

Ibrahim hangja: A férfi legnagyobb ellensége saját lelke és vágyai. Amíg győzelmet győzelemre hajtasz... lassan emészt fel, belülről. Mire rájössz, mi is történik... már túl késő lesz! A hatalom egy véres játék! Még ha az apád is, el fog pusztítani!
Látjuk, ahogyan Szulejmán alszik, arca lassan átlép Mustafáéra.
Mustafa felébred.
Mustafa: Apám...
Mustafa köszönti Taslicali-t, ki megérkezett.
Taslicali: Ez neked érkezett Hercegem.
Mustafa: Hívatott engem Taslicali... apám hívat.
Hürrem Sümbüllel sétál.
Hürrem: Sümbül aga, ugye minden készen áll?
Sümbül: Minden készen áll Szultánám.
Hürrem: Remek. Nem akarok semmilyen balesetet. Hívattad Beyazid-ot?
Sümbül: Természetesen Szultánám. Ha Allah is úgy akarja, még ma megérkezik.
Bemásznak a falon lévő rejtett ajtó mögé.
Közben a Dívánban:
Barbarossa megérkezik. Rüstem ülve beszél:
Rüstem: Végre megérkeztél Kapudan Pasha. Már hiányoltunk.
Barbarossa: Ha tudom, hogy ennyire vágyod visszatértem, már rég eljöttem volna.
Rüstem: Az egészségedért beszélek Pashám.... most már öregebb vagyok... már nem olyan egyszerű úgy átkelned a tengert, mint azelőtt tetted.
Barbarossa: Elég férfi tesped ebben a palotában. Jobb nekem a tengeren.
Rüstem: Azok a régi idők voltak Pashám. Amíg én vagyok a Nagy Vezír, nem lesz itt tétlen ücsörgés többé! Mindenki a szívével és lelkével fog dolgozni a legfőbb állam jövőjéért.
Barbarossa: Úgy legyen...
Rüstem: De, hogy őszinte legyek, kíváncsi vagyok... miért nem gratuláltál még nekem? Talán nem tartasz érdemesnek a pozícióra?
Barbarossa: Soha! Miután a Szultánunk érdemesnek tart valakit, mi nem beszélhetünk róla... És ahogy tudod, messze jártam... Ahogy a levél megérkezett, gratulálni akartam neked. Légy áldott.
Rüstem: Amin, amin.
Barbarossa: Egy nagyon nehéz pozícióra lettél jelölve. Ez egy példázat a tűz ingének. Ez idáig bárki viselte, megégett és halott.

Hürrem szobájában Mihrimah az anyját kéreti.
Mihrimah: Hova ment az anyám? Mondott erről valamit?
Ágyas: Nem tudom Szultánám.
Mihrimah: Ó, Allah. Gülbahar ne csak állj ott és nézz... Menj deríts ki merre járhat.
Gülbahar: Ahogy óhajtod Szultánám.

A Dívánban:
Barbarossa: A hercegek megérkeztek már a palotába?
Rüstem: Szelim Herceg megérkezett. A többi herceg is meg fog érkezni, Allahnak hála, épen és egészségesen.
Barbarossa: Ámen. Hallottam egy-két pletykát. Állítólag a Szultán azért hívott össze minket, hogy egy nagyon fontos döntést jelentsen be.
Rüstem: Úgy tűnik időbe fog tellni, hogy megszabadítsuk a palotát a besúgóktól.
Barbarossa: Te magad mondtad, hogy ezek a kövek élnek, én előkelő Pashám. Mi lenne ez a fontos döntés hát? Manisa trónjáról lesz szó?
Rüstem: Igazad van, Kapudan Pasha. Szultánunk bejelentést tesz róla, hogy melyik herceg megy majd Manisába. És ne kérdezd, hogy ki lesz az... mert senki sem tudja.
Barbarossa: Szultánunk a legjobb döntést fogja meghozni, mert az a tartomány fontos és megköveteli majd a tapasztalatot a hercegeinktől.
Rüstem: Tehát már gondolsz valamelyikükre.
Barbarossa: Nem kell bölcsnek lenned, hogy tudd, melyik oroszlánt hordom a szívemben.

A titkos átjáróban Hürrem Szümbülnek:
Hürrem: Ne vesszen figyelmed Szümbül. Egyik szemed mindig legyen a Pashán. Minden lépéséről tudni akarok!
Szümbül: Ne aggódj Szultánám.
A szultán teraszára egy aga érkezik.
Aga: Szultánom... Bocsáss meg, hogy megzavarlak. Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, szükséged van-e bármire.
Szulejmán: Nem, nincs, most mehetsz Lokman. Megérkeztek már a gyermekeim?
Lokman: Még nem, Szultánom. Még én is hírekre várok.

A piacon Matrakos egy kerekedőnek: Jöjjön könnyen, Agám.
Kereskedő: Kérlek, gyere igyál a serbetünkből, még friss!
Matrakos: Köszönöm, de dolgom van. Meg kell állnom a palotánál.
Kerekedő: Ebben az esetben, ha nem túl nagy kérés, tudnál pár szót szólni az érdekünkben a Pashánknak?
Matrakos: És mi lenne az érdeketek?
Másik kereskedő: Mi más történhetne velünk? Már régóta nem volt háború. A janicsárok ingyen időznek itt. Tartozásokat rónak fel nekünk és így nincsen semmi a zsebünkben!
Kereskedő: Esküszöm egy talpalatnyi hely sincsen, hogy írjunk a könyveinkbe! Ha nem hiszel nekünk, lásd a saját szemeddel!
Matrakos: Miért nekem mutatod mindezt? Mondjátok el a bajaitok a Nagy Vezírnek magának! Nem látogat el minden héten a piacra ellenőrizni?!
Másik kereskedő: De igen, eljön Nasuh Effendi... de hogy is mondhatnánk neki... Esküszöm, hogy a lábunknál fogva lógat majd fel minket!
Matrakos: Erről nem tudok semmit. Vagy kiálltok a jogaitokért, vagy elfogadjátok ezt az állapotot! Mennem kell!
Elkezd sétálni amikor észrevesz egy idegent, aki egy szempillantás alatt eltűnik. Tovább sétál, és sétál mire hirtelen az idegen elkapja hátulról.
Matrakos: Ki vagy és mit akarsz tőlem?!
Beyazid: Vagy az életed veszem, vagy az értékeidet, te választasz! Hagyd abba a küzdelmet te vén kakas, vagy elvágom a torkodat itt helyben!
Matrakos: Te elátkozott gonosz, ki hívsz te kakasnak?!
Beyazid: Siess és vedd elő a pénzed! Ne habozz!
Matrakos: Te nem tudod, hogy ki vagyok én! Ezt nem fogod megúszni!
Beyazid: Beszéltél te kakas! Vedd elő azokat a zsákokat!
Matrakos: Beyazid? Hercegem... te vagy az...
Beyazid: Nagyon mérges leszel, ha valaki kakasnak szólít! De még mindig erős és hatalmas vagy, Allah-nak hála!
Matrakos: Hercegem, még is mit csinálsz? Allah védelmezzen, ha csak tudatlanul is valahogy bántottalak volna...
Beyazid: Ne becsülj le engem Matrakos. Végülis tőled tanultam, hogyan kell harcolni.

Hürrem megérkezik a Szultán szobájába, ahol egy aga értesíti, hogy Szulejmán nem akar látni senkit. Hürrem megkéri, szóljon a Szultánnak, hogy ő van itt.
Hürrem: Szümbül, addig menj el a varrónőhöz, kérdezd meg, hogy Cihangir ruhái készen vannak-e már. Ha pedig igen, akkor vidd el őket hozzá. Azonnal viselnie kell őket!
Szümbül: Ahogy óhajtod Szultánám.
Eközben a piacon:
Beyazid: Volt egy kis dolgom a piacon Nasuh Effendi. Ha már te is a palotába tartasz, menjünk együtt.
Matrakos: Ahogy óhajtod. De a Szultánunk nem lesz boldog, hogy így csavarogsz a piacon. Nem örül az álruhának.
Beyazid: Apám úgy sem fog minket látni. Tudod egyáltalán miért hívott minket a Szultán, Nasuh Efendi?
Matrakos: Egyértelmű. Cihangir herceg ceremóniája miatt.
Beyazid: Sokkal fontosabb incidencek voltak ennél... még sem hívatott egyikünket sem. Mivel, hogy Mustafa bátyám is érkezik, az ügy nagyon is fontos kell, hogy legyen!
Matrakos: Nem tudom hercegem. Történjen a legjobban, Allahnak hála.
Beyazid: Amin. Hogy van az apám? Egészséges? Azt mondják nem akar mást látni, csak téged és Ebusuud Efendit.
Matrakos: Volt szerencsém beszélni vele, igen, de azután az esemény után.... visszovonult. De Allah-nak hála jól van. Még őrzi erejét és egészségét.
Beyazid: Remek. Beszélt egyáltalán a tartomány ügyéről?
Szulejmán Hürremmel áll a tükör előtt.
Hürrem: Ne aggódj Szulejmán. Az oroszlánjaim kényelme érdekében mindent elkövettem.
Szulejmán: Mustafa és Mahidevran is hamarosan megérkeznek, rájuk is felkészültetek, ugye?
Hürrem: Természetesen! Allahnak hála ez a nap is eljött, hogy a családunk ismét eggyé válik.
Szulejmán: Hogy van Cihangir? Beszéltél már vele?
Hürrem: Igen, előző este vele voltam. Próbálja nem mutatni, de egyértelműen ideges. Szerintem kicsit fél is.
Szulejmán gondterheltebbnek tűnik, mint valaha.
Szulejmán: Nincsenek szavak, melyek el tudnák mondani, hogyan égeti szívem a fájdalom állapota miatt. Mintha a világ égne körülöttem. Egy ilyen teher a négy hercegem után... nagy teher volt nekem. Egyszer életemben... Elértem erre a hálátlan pontra... Hogyan engedhettem egy ilyen bűnnek?
Hürrem: Sohasem beszéltél nekem erről...
Szulejmán: Hogyan beszélhettem volna Hürrem? Szégyen, egyáltalán csak gondolni rá. Csak magamra gondoltam, hogy a Szultán fia nem lehet ilyen... Nem tudtam elfogadni... Ezért akartam, hogy kezeljék őt. Még ha az orvosság fájdalmat okozott gyermekemnek...
Hürrem: Nem Szulejmán... Ne merd magadat okolni. A szereteted tartotta Cihangirt talpon. Sosem kezelted másképpen, mint a többi gyermekünket.
Szulejmán: Nem ő volt beteg, Hürrem... Az ő púpja az én hátamon van. Amint ezt megértettem, meggondoltam magam és úgy szerettem, amilyen. És nagyon is! De ettől eltekintve, Allah nem bocsátott meg nekem. És megbüntetett, elvette tőlem Mehmetet!
Hürrem: Nem Szulejmán... Ha Allah büntet is minket, biztos lehetsz benne, hogy nem miattad! Nem te okoztad!


Szelim a szobájában van egy "vendéggel". Az egész szoba fel van forgatva. Gulbahar értesíti Mihrimát, hogy az anyja Szulejmánnal van a Szultán szobájában, mire Mihrimah megkérdezi, hol volt azelőtt, de Gülbahar erre nem tud választ adni. Mihrimah leszidja.
Mihrimah: Hogyan lehetséges, hogy nem tudod? Olyan, mintha eltűnt volna, de azt állítod, nem hagyta el a palotát!
Gülbahar: Mindenkit megkérdeztem Szultánám. De senki sem látta.
A hatun elmondja Mihrimának, hogy a testvére valakivel van a szobájában, de Mihrimah ennek ellenére is belép, bátyja viselkedése meglehetősen idegesíti. Utasítja az ágyasokat, hogy takarítsanak össze.
Mihrimah: Jó reggelt testvérem!
Szelim megkéri, hogy hagyja magára.
Mihrimah: Ez nem a te tartományod. Ez atyánk palotája, ahol neked szabályokat kell követned. Nem szabad ennek eljutnia hozzá.
Szelim: Úgy is mindent elmondasz nővérem. És még hozzá is adsz.
Mihrimah: Tévedsz öcsém. Épp, hogy eltusolni próbáljuk. Most kelj és öltözz fel. Kint megvárlak.
Szelim megkérdi, hogy érkezett-e meg még valaki, mire Mihrimah elmondja, hogy Beyazid még nem érkezett meg.
Szelim: Legalább időben itt vagyok...
Mihrimah: És ha el is jöttél? Ha nem ébresztelek fel időben, estig aludtál volna!
Eközben Cihangir kalligráfiáját mutatja Szümbülnek. Szümbül megdícséri, de megkéri, hogy próbálja fel az új ruhákat. Cihangir megkérdezi, hogy mindet viselnie kell-e, mire Szümbül felnevet és megjegyzi, hogy régen nevetett ilyen jót. És igen, viselnie kell az összeset, mert édesanyja csak neki készíttette. Szümbül megdícséri, mennyire jól mutat a hercegen a ruha, mire Cihangir csak annyit mond, hogy Szümbül sosem tudott jól hazudni. Cihangir a tükörbe néz szomorúan.
Cihangir: Teljesen mindegy, mit viselek. Semmilyen ruha nem jelenthet csodát számomra.

Mustafa és kísérete megérkezik egy helyre, ahol több ezer janicsár várja. Megállni kényszerülnek és Yahya a janicsárok vezetőjének siet, hogy lássa, mi mondanivalója van. A legrosszabbra számítanak.
Mahidevran azon tűnődik, miért kellett megállniuk. Fidan kezd kiakadni, ahogyan a terhes lány is. Mahidevran megkéri, hogy ne idegeskedjen, mert az árthat a babának.
Eközben Fahriye gondokba ütközik, nehezen tudnak a háremhölgyek odafigyelni a dolgaikra, mert a hercegekről fantáziálnak! Afife utasítja őket, hogy induljanak meg tanulmányaikra és mikor bejelentik, hogy Szelim herceg érkezik, figyelmezteti őket, hogy ne emeljék fel a fejüket! Persze a lányok nem hallgatnak rá és felemelik a fejüket, bámulják a herceget amit Szelim észre is vesz. Megkérdezi, merre van az anyja mire Afife elmondja, hogy a szobájában. Mihrimah is megérkezik és megkérdezi, miért nem érkezett még meg Beyazid. Afife válasza szerint ő elküldte az egyik őrt, hogy nézzen utána a hercegnek. Mihrimah kéri, értesítse, amit megérkezik. Afife kiabál az ágyasokkal, miszerint nem kapnak vacsorát tiszteletlen viselkedésük miatt.

Szelim üdvözli anyját. Elmondja neki, hogy Hürrem mindig frissesség az ő szemében. Közli, hogy elfáradt az út során és álmos, Hürrem szerint pedig ez teljesen normális. Megkérdi tőle, hogy találkozott-e már az apjával, de Szelim nemleges választ ad, egyszerre akar majd mindünkkel találkozni.
Szelim: Mi történik Validém? Miért hívattál minket? Elbúcsúzunk Beyazidtól, megy Manisába?
Hürrem: Honnan veszed ezeket a szavakat? Cihangir ceremóniájáról van szó, ahogyan Manisa a te jogodat is képezi. Talán téged választanak ki, sosem tudhatod.
Szelim: Boldog vagyok a saját tartományommal. Akárhogy is legyen, a Szultánunk már meghozta a döntést, nem igaz?
Hürrem: Nincsen semmilyen információm a Szultán döntéséről. Azt sem tudom, hogy meghozta-e már. Egyetlen vágyam, hogy valamelyikőtök kerüljön a trónra. Biztos vagyok benne, hogy mindegyik gyermekem érett már ekkora felelősségre.
Szelim: De talán Mustafa bátyám lesz kiválasztva. Őt is hívatták.
Hürrem: Ha Mustafa herceg méltó lenne erre a pozícióra, most is ott lenne. Manisa nem a sikertelenek tartománya, hanem út a trónhoz!
A janicsárok mondtak valamit Taslicalinak, aki visszamegy Mustafához. A janicsárok vezetője szerint megtisztelő Mustafát ismét Isztambulban látni. Fidan eközben elmondja Mahidevrannak, hogy a janicsárok eljöttek, hogy lássák Mustafát. Mahidevrant elönti a büszkeség. A janicsárok engedélyt kérnek, hogy csatlakozzanak Mustafához az útján. Mustafa megtisztelésnek érezné.
Ahogyan elsétálnak Mustafa elmondja Yahya-nak, hogy ez nem jó dolog és reméli, nem jut majd a Szultán fülébe a dolog. Yahya megkérdezi, hogy akkor miért egyezett bele.
Mustafa: Ezrek jöttek el csupán szeretetből... hogyan törhetném össze a szívüket?


Az ágyasok susmorognak a háremben vannak, amikor egyikük megpillantja Beyazidot fent az erkélyen, ahogy Hürrem szobája felé sétál. Szól a többieknek, mire mind odasietnek kuncogni. Beyazid sokkal tartózkodóbb testvérénél és egyszerűen hidegen hagyja az egész.
Beyazid üdvözli anyját.
Hürrem: Beyazid, én bátor hercegem. Merre jártál?! Sokat aggódtam érted!
Beyazid: Dolgom volt a piacon... ajándékot kellett, hogy hozzak neked.
Mihrimah: Ugyan ahhoz a zsidó ékszerészhez mentél, ugye?
Beyazid: Ne aggódj nővérem, neked is hoztam valamit! Anyám, ezt csak neked csináltattam. Ez az egyetlen darab van a világon, így különleges, akárcsak te.
Szelim: Számítottam rá, hogy egy olyan nem kívánt ékszert adsz majd ajándékként, mint ez.
Beyazid: Üdvözöllek Szelim!
Nevetnek, majd ölelkeznek.
Mihrimah: Kíváncsi vagyok, hol van akkor az én ajándékom?
Beyazid: El akartam hozni, de persze Szümbül (itt eljátsza Beyazid az agát): "Ámen Hercegem, azt nem viheted be a palotába!"
Mihrimah: Micsoda? Csak nem...
Beyazid: De igen! Amikor eljöttél Kutahya-ba (Beyazid tartománya), az a csikó, amit úgy szerettél, most már a tiéd!
Mihrimah megöleli Beyazidot, aki erre megpörgeti és mindannyian jót nevetnek.
Később a háremben egy aga bejelenti Mahidevran érkezését. Gülfem üdvözli és elmondja neki, mennyire örül, hogy viszont láthatja. Mahidevran üdvöli Afife-t is, majd érdeklődik, hogy el tud-e menni fürdeni, hogy utána aludhasson. Gülfem megnézi Rumeysát és a babáról beszél. Mahidevran reméli, hogy majd fiú lesz.
Mahidevran: Hogy van a Valide?
Gülfem: Ne is kérdezd. Meg sem engedi, hogy kinyissuk a szemünket. Ha csak levegőt tudsz venni, már az csodálatos!
Eközben Mihrimah és Rüstem beszélgetnek:
Mihrimah: Ha tudsz valamit és eltitkolod előlem...
Rüstem: Higgy nekem, nincs rejtegetni valóm. Szerintem a Szultán még mindig gondolkodik rajta. Talán Mustafa herceget választja majd.
Mihrimah: Valahogy Beyazidnak kellene Manisába mennie. Senki másnak... Pont Mustafa? Soha! Nem tudom elfelejteni amit az a nő tett az anyámmal!
Rüstem: Ennyi reményünk van csak Mihrimah. Mindent megtettünk, ami hatalmunkban állt. Egy valamit biztosíthatok. Szinte lehetetlen, hogy Mustafa herceg menjen a királyi tartományba!
Mihrimah: Hogy lehetsz benne biztos? Őt választották először... Nem! Semmi rossz ne történjen a bátyámmal!
Rüstem: Soha! Ki merné? Soha eszembe sem jutna.
Mihrimah: És nem is fog, mert bárki bántani akarja, engem talál majd útban.
Rüstem: Mihrimah... én napom és holdam, szerelmem, ne aggódj! Sosem fogom hagyni, hogy bármi történjen, ami téged szomorúvá tesz.
Valaki kopog az ajtón, pont a rossz pillanatban. Aziz érkezik és elmondja Rüstemnek, hogy Mustafa megérkezett.... több ezer janicsár társaságában. Rüstem visszakérdez, hogy biztos-e ebben...
Gülfem eközben biztosítja Mahidevrant, hogy jól cselekedett. Nem kell Hürrem engedélyét kérnie, hogy eljöhessen. Mahi elmondja, aggódik, hogy bármi történhet a fiával, mivel egyértelmű, hogy Hürrem indokot keres arra, hogy kivégeztethesse. Gülfem szerint igaz lehet, mivel Hürrem csendessége semmiképpen sem jó jel! Mahi bólint, hogy igaz, és hogy biztos benne.
Mahidevran: Hürrem most maga az ördög. Tűzbe dobtuk, még sem égett el, vízbe dobtuk, még sem fulladt meg, szétmarcangoltuk, még is visszatért... Bárcsak a fiam épségben visszatérhetne Manisába...
Gülfem: Mind ebben reménykedünk.
A hercegek a szultán szobája előtt várakoznak.
Cihangir: Muszáj ezeket a ruhákat viselnem? Egyáltalán nem kényelmesek.
Beyazid: Természetesen viselni fogod őket Cihangir. A holnapi nap fontos a számodra. Minden szem rád szegeződik majd.
Cihangir: Ahhoz már egyébként is hozzászoktam. Mindig minden szem engem néz.
Mustafa megérkezik. Cihangir megjegyzi, hogy nem gondolta volna, hogy Mustafa eljön.
Mustafa: Persze, hogy eljöttem. Ha vér szennyezné mindkét kezem, akkor is itt lennék.
Mindannyian üdvözlik egymást. Lokman behívatja őket.
Hürrem Mihrimával van és méltatja, hogy mert Mahidevran csak úgy idejönni.
Hürrem: Méreg, hogy ugyan azt a levegőt szívjam, mint ő. Szegény Mehmet biztosan forog a sírjában...
Mihrimah: Bárcsak tudtuk volna bizonyítani, hogy ő tette!
Hürrem: Még ha bizonyítani is tudtuk volna, mi történt volna? Elvették tőlem a lelkem. Kitépték a szívemet. A hiányomat használták fel lehetőségként... Nem tudtam megvédeni a gyermekemet!
Mihrimah: Validém, ígérem ezek az árulók a saját kioltott vérükben fognak megfulladni!
Hürrem: Ez az egyetlen dolog amit akarok Mihrimah.
Kopognak az ajtón majd Szümbül lép be, miszerint Rüstem beszélni akar Hürremmel.
Eközben a hercegek már beléptek a Szultán szobájába és egy vonalban állnak előtte. Szulejmán végignéz mindükön. Mustafa lép elé először, megcsókolja a kezét, mire Szulejmán üdvözli és megkérdi tőle, hogy van.
Mustafa: Egy tető alatt lehetek a testvéreimmel és veled. Nem kell ennél nagyobb boldogság nekem.
Szelim üdvözli őt és közli, megtiszteltetés, hogy láthatja és a lábai elé borulhat. Őt Beyazid követi.
Szulejmán: Anyád nagyon aggódott érted.
Beyazid elmondja apjának, hogy hozott ajándékot édesanyjának.
Beyazid: Látni téged olyan, mintha a világot adták volna nekem, hogy az enyém legyen.
Szulejmán elmosolyodik, majd Cihangirhoz fordul, hogy elmondhassa, mennyire izgatott a ceremónia miatt.
Cihangir: Mind túloztok. Az egyetlen ellenvetésem, hogy ezeket a ruhákat kell viseljem!
Szulejmán boldog.
Szulejmán: Allahnak hála, hogy csupa jó hírt hoztatok a tartományokból.
Szelim elmondja neki, hogy nincsenek problémák, amíg egy olyan ember vigyázza lépteiket, mint az apjuk. Mustafa szerint mivel tartományokról beszélnek, vannak problémák és gondok, melyek megoldásra várnak, de erős marad mindazon támogatástól, melyet apjuktól kap, illetve attól is, hogy hisz Allahban. Szulejmán örül a híreknek, majd Beyazidhoz fordul.
Beyazid: Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy érdemesnek tarts fiadnak nevezni, Szultánom.
Szulejmán: Hercegeim... hogy láthatlak titeket így együtt, nagyon boldoggá tesz engem.
Eközben Hürrem megérkezik, hogy beszéljen Rüstemmel az irodájában.
Hürrem: Allah adja, hogy nem rossz híreket hoztál.
Rüstem: A janicsárok vezetője találkozott Mustafa hercegekkel, több ezer katona kíséretében.
Hürrem: Mi volt a szándék? Talán lázadni akarnak?
Rüstem: Nem. Ha visszaemlékszel, figyelmezettem a vezetőt, hogy ne tegyen ilyesmit. Egyértelmű, hogy nyílt terepen akar ellenünk indulni.
Hürrem: Ki is ez a vezető?
Rüstem: Ali aga, Szultánám. Megteszem a szükséges lépéseket, azon nyomban. Megszegte a szabályokat azzal, amit tett. Le fogom őt váltani egy hűséges janicsárra.
Hürrem: Ha leváltod Ali agát ezzel az indokkal, az összes janicsárral fogod szembe találni magad. Hagyd őket békén.
Rüstem: Ha valaki ilyen szabadon kinyílvánítja ellenszenvét irányunkban, nem maradhatunk némák Szultánám! Csak erősebbek lesznek!
Hürrem: Csendben maradunk Rüstem! Óvatosan kell úsznunk ezekben a vizekben! Nem fogok mindent elpusztítani egy Janicsár aga miatt!
Rüstem: Nem tudjuk mi fog holnap történni... Talán Mustafa herceg megy majd a királyi tartományba...
Hürrem: Mustafa egyetlen helyre fog menni Rüstem... az pedig a pokol!
Az előkészületeket csinálják Cihangir ceremóniájára, Mustafa pedig Barbarossával beszél, aki azt mondja, hogy ha Mustafának lesz egy kis ideje, szeretne vele beszélni. Mustafa megkérdi, van-e valami probléma.
Barbarossa: Úgy gondolom, hogy a jelenlegi események indokolnak némi konzultációt.
Ezzel Rüstemre utal.
Barbarossa: A Pasha arroganciája nem fogy. Óvatosnak kell lennünk.
Mustafa: Biztosíthatlak, uralkodása nem lesz hosszú életű!

2013. szeptember 5., csütörtök

4-dik évad föszereplöi

Szulejmán előzetesének szövege:Szulejmán vagyok. Semmi mást nem akarok, csak hűséget - szerelmemtől, családomtól, asszonyomtól, katonáimtól. Teljes hűséget!
Hürrem előzetese: Hürrem vagyok. Az ellenségeimnek félniük kell engem. Félniük kell haragomat. Úgy hatolok majd át szívükön, akár egy nyíl, hogy örökké éghessenek!
Mahidevran előzetese: Csak Mustafa jövőjének kedvéért lélegzem. Soha nem fogom fiam sorsát Hürrem kezében hagyni!
Mihrimah előzetese:Mihrimah vagyok. Bátyáim jövője érdekében választottam magamnak ezt az utat - senki sem állíthat meg engem! Még a saját anyám sem!
Rüsztem előzetese: Rüsztem vagyok. A hatalom féltékeny szerető. Soha nem tűr meg riválist. Így hát vagy győzöl, vagy meghalsz!

 
Nurbanu előzetese: Nurbanu vagyok, ki saját kezeivel írta meg végzetét. Én vagyok az első Ottomán nő, ki egyszerű szolgából Validévé lesz.

Mustafa:Mustafa vagyok. Ha utam végén, melyen idáig utaztam szeretettel és hűséggel nincsen trón - akkor csak halál lehet!
 
Szelim:Szelim vagyok. Senki sem hitte, hogy méltó leszek a trónra, de én leszek a következő uralkodó!
 
Cihangir:Cihangir vagyok. Mindenkinek van valamilyen hibája. Van olyan, kinek a vállán, mint nekem... de van akinek a szívében.
Beyazid:Beyazid vagyok. Lázadásom nem ápam ellen irányul, hanem saját sorsom ellen. Az a Beyazid vagyok, kit saját dühe győzött le és taszította le apja mennyországából.
Yahya:A világ sátra akár egy kétfejű sárkány. Akármi is essen bele szájába, többet nem fogjuk látni.
 Ebu Suud Efendi:Akárki is tartotta magát érdemesnek, hogy Szultán legyen a testvérek közül, az emberek és a föld nyugalmáért és békéjéért, kivégzésük ajánlatos.