Csodálatos Század Viki&Henni forditásai Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

A blogban található összes fordítást szerzői jogvédelem illeti. Annak bármilyen formájú felhasználásához a tulajdonos írásbeli engedélye szükséges!Csodálatos Század Viki&Henni forditásai a török részekből Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

2013. június 25., kedd

103.rész Leirása

103.rész elözetesei:
Hürrem vagyok. Azt mondtam, Hürrem vagyok. Szulejmán szultán ágyasa, hites felesége. 5 gyermek anyja. Hürrem. Kezeim pálmáiba vittem azokat a lángokat, amik a szívem mélyén égnek. A bosszúmmal verem azt, amíg a vas egy öklévé változtattam. Rajzoltam, mint egy íj a haragomban, és most bele fogom nyomni azt az ellenségeim szívébe. Tehát örökké éghetnek.


2-dik elözetes(Bogitól)
Mahidevran: Azt mondják Szultánunk helyezete meglehetősen rossz. Az emberek szerint az utolsó incidenc óta még az esze is elment.
Szulejmán: Még mindig nincsen hír Hatice agájáról?
Bali Bej: Nem, még semmi.
Szulejmán: Ez esetben tűnj a szemem elől! Ne is lássalak, amíg meg nem találod őt!
Rüstem: Szultánunk nincsen jó formában..
Mahidevran: Az előkészületeket elkezdték Mehmet trónra emelkedésére...
Szulejmán: A hárem a te felelősséged...
Mustafa: Mit tanácsolsz Pasha? Elvegyem Rüstem életét vagy foglaljam el a trónt?
Mihrimah: Ismered Emine Hatun-t, nem igaz?
Sah: Mit akarsz tőlem Mihrimah?
Mihrimah: Egyetlen dolgot. Legkésőbb holnap elhagyod a palotát és soha nem térsz vissza!
Rüstem: Egyetlen dolgunk van, hogy megvédjük Mehmet herceget!
Sah: Mindenki azt mondogatta, mennyire hasonlítasz Hürremre. Nem hasonlítasz, olyanná váltál!
Mihrimah: Az én nevem Mihrimah! Nem bocsátok meg!
3-dik elözetes
(Bogitól)
Hadim Szulejmán: Mehmet herceg teste Manisában van. Hol szeretné eltemettetni?
Szulejmán: Hozzátok az oroszlánomat ide...
Szulejmán: Még mindig nincsen hír Hatice agájáról?
Bali Bej: Nem, még semmi.
Szulejmán: Ez esetben tűnj a szemem elől! Ne is lássalak, amíg meg nem találod őt!
Mihrimah: Meg fogod találni, ahogyan Murat agát is megtaláltad. Csak ne add fel!
Rüstem: Ha egy kicsi remény is maradt még benned, szabadulj meg tőle, dobd el. Hürrem Szultánánk eltávozott.
Bali Bey: Ali aga nyomára bukkantak. Katonáim már keresik. Meg fogom találni az árulót!
Rüstem: Szultánom! Allah-nak hála csoda történt!
Szulejmán: Hürrem??



103. rész


Süleyman, a tükör előtt áll, felkészült Hatice temetésére. Közben Mevlana egy versét szavalja… Manishában Mehmet Ilyassal megy vadászni, de arra gondol, hogy neki is a fővárosban kellene lennie, mert Mihrimah azt írta levelében, hogy az apjuk már nem mosolyog többé, és állandóan levert állapotban van. Amasyában Fidan panaszkodik Mahidevrannak, hogy Mustafa nagyon izgatott, még egy háremhölgyet sem hívott magához a szobájába, aggódik érte. Mahidevran felkeresi fiát, és beszélgetnek: Hatice elégedetten halt meg, mert elégtételt vett Ibrahim miatt, csak szomorúak, hogy az Uralkodó elvesztette eszét. Mahidevran figyelmezteti fiát, hogy Mihrimah és Rüstem ezek után is azon fognak dolgozni, hogy Mehmet vegye át a trónt, abban az esetben, ha a Szultánnal valami történne. Mustafát bosszantja ez a téma. Megkéri Mustafát, hogy érdeklődjön Yahiától és Barbarossától, akik éppen megérkeztek a fővárosból, saját fülével hallja, hogy minden, amit mondott, az igaz. 

Rüstem bíztatja Mihrimaht, hogy ne adja fel a Hárem vezetését, mert Sah és Mahidevran pont erre várnak. Hozzáteszi, hogy a Szultán állapota egyre rosszabb, és az, amit Hatice Hürremmel és végül saját magával művelt, az apját évekkel öregítette meg. Még a haja is megőszült. Kéri nejét, fogadja el, hogy édesanyja meghalt. Barbarossa útja Amasyába nem jó jel számukra, de Mihrimah kitart amellett, hogy a Kapitány hűséges az apjához. Rüstem azt válaszolja, hogy idővel minden változik, még Haticéről sem gondolta senki sem, hogy mire képes. 

Süleyman Pasa informálja a Szultánt, hogy a hercegek mind jól vannak a saját Sanjackjukban. Bali Bey viszont nem jó hírrel jött, még mindig nem találta meg Hatice szolgáját. A Szultán elküldi őket, egyedül akar maradni. Kint a folyosón találkoznak Husrev Pasával, aki mérges, mert ha tudta volna, Hatice mire készül, soha nem engedte volna, hogy Ali Aga szolgálja őt. Hozzáteszi, hogy hálás Allahnak, hogy az Uralkodó hitt ártatlanságában. Bali Bey azt tanácsolja a Pasának, hogy egy időre maradjon távol a Szultántól, mert most nagyon nagy a bánata. 

Mehmet azt mondja Ilyasnak, hogy azon tűnődik, vajon miért követett el öngyilkosságot Hatice? De ami még jobban izgatja az az, hogy nem kap híreket Mustafáról. Attól tart, hogy Mustafa őt okolja, hogy eltávolították Manishából. Ilyan eléggé vészjóslóan közelíti meg Mehmetet, de nem tudja megtámadni, mert az őrség utolérte őket. Mahidevran már nagyon vár híreket Ilyastól, Fidannak azt mondja, ebben az emberben teljes mértékben megbízik. 

Mihrimah találkozik Bali Beyjel. Megkéri, találja meg Hürremet, és ne higgye el, amit mindenki, hogy már meghalt. Rüstem a távolból nézi őket. Amasyában Mustafa azt mondja Barbarossának, hogy nem kellene találkozniuk, mert Rüstem biztos tudomást szerez róla. Barbarossa azt feleli, hogy nem zavarja egy béka brekegése… Barbarossa bejelenti Mustafának, hogy hamarosan újra háborúba mennek Budára, és a Szultán úgy döntött, sem őt, sem Mehmetet nem viszik magukkal. Látja, hogy ezzel elszomorította a Herceget, azt mondja, hogy erősnek kell lennie, mint egy igazi vezetőnek, akit az egész hadsereg csodál. Mustafa azt mondja, a Birodalomnak van vezetője, aki a saját élete felől dönt … amit éppen most él. 
Rüstem rátámad Bali Beyre, nagyivónak és nőfalónak nevezi. Mihrimah közbelép, hogy szétválassza őket. Miután Bali Bey távozik, megfenyegeti Rüstemet, hogy elhagyja, ha a Szultánnak beszámol a történtekről. Mihrimah hozzáteszi, hogy ő akart beszélni Bali Beyjel, ezzel összezavarja férjét. 
Mehmet elaludt, Ilyas meg az erdőben találkozik egy férfival, aki egy dobozt ad át neki. Mihrimah találkozik Bali Beyjel, és megnyugtatja, hogy Rüstem nem beszél kettejük vitájáról a Szultánnak. Afife Hatun informálja a Szultánt, hogy Mihrimah segítségével, minden rendben működik a Háremben. Azonban az Uralkodót, úgy tűnik, ez nem érdekli. Kis hezitálás után, emlékezteti édesanyjára, a Validére, aki meggyászolta elhunyt férjét, de utána visszatért a mindennapi életbe. Arra kéri, mosolyogjon, mert mindenkinek szüksége van az ő életerejére. Süleyman azt feleli, hogy ha a hold eltűnt az égről és teljes sötétség köszöntött be, akkor mindegy mennyi gyertyát gyújt meg, azt a fényt nem lehet helyettesíteni.
Ilyas szabadon enged egy kígyót Mehmet sátrában, ahol éppen alszik. Süleyman álmában megérzi a fiára leselkedő veszélyt, félve riad fel. Ilyas azt tetteti, hogy aggódik a Hercegért, belépve a sátrába megmenti a kígyótól. Bali Bey engedélyt kér a Szultántól, hogy a hadjárat után hadd térhessen haza, mert nem tud tovább a palotában élni. A Szultán, mielőtt elindulnak a háborúba, Mihrimahra bízza a Hárem vezetését. Sah felajánlja segítségét, de Mihrimah azt mondja, hogy amíg az apja távol van, nem akarja a hangját hallani. Kitiltja a palotából. 
Barbarossa Mustafát üdvözli, aki azt kívánja, győztesként térjen vissza. Barbarossa visszaemlékszik, mennyi győztes csatát vívtak meg együtt, mire Mustafa azt mondja, ezek az álmok véget értek számára. Barbarossa javasolja, menjenek együtt ki a sereg elé, és Mustafa örömmel hallgatja a hadsereg köszöntését. 

Mustafát értesítik himlő megbetegedésről Manishában. A Herceg elrendeli a szükséges lépéseket. Süleyman pozitív híreket kap Barbarossa győzelmeiről. Mikor elhagyják a sátrat, Rüstem azt mondja Bali Beynek, hogy ne akarjon nagyon közel férkőzni a Szultánhoz, mert Ibrahim is ezt tette, és milyen csúnya vége lett. Matrakcinak sikerül Bali Beyt megállítani, nehogy nekimenjen Rüstemnek, azzal, ne fecsérelje egy ilyenre az idejét. 

Mihrimah össze-vissza találja Rüstem leveleit, és egy hiányzik. A dada volt, aki ellopta, Sah kezébe juttatva. Azonban nincs benne semmi, ami a Szultánát érdekelhetné, csak versek. Gülfem szerint, Mihrimah pont úgy irányítja a Háremet, mint ahogy Hürrem tette. Sah úgy véli, Rüstemben kétségeket kellene ébreszteniük, hogy meggyengítsék őket. Mihirmah elkapja a dadát a levéllel. Ilyas meglátogatja a himlőben szenvedő embert, és „mintát” vesz tőle. 

Közben Mihrimah ebédre várja Sahhot. Ez teljesen meglepi a Szultánát, mivel a lány kitiltotta a palotából. Mihrimah azt mondja, történt valami, ami miatt megváltoztatta döntését. Miután Sah vonakodik enni, megnyugtatja, hogy nem akarja megmérgezni. Mialatt esznek, behozzák a szobába a dadát. Ezzel Sah előtt is világossá válik, hogy terve kitudódott. Mihrimah azt mondja, hogy ha önszántából nem hagyja el a fővárost, akkor mindent elmond a Szultánnak. Sah azt feleli, hogy most már nem hasonlít Hürremre, ahogy mindenki mondja, hanem azzá vált. A dada megbocsátásért könyörög, mire Mihrimah: „Az én nevem Mihrimah! Én soha nem bocsátok meg!” 

Mehmet és Ilyas kardoznak. Ilyas véletlenül megvágja. Fidan tájékoztatja úrnőjét, hogy Ilyas írt, és minden terv szerint halad. Mercant sokkolja, hogy minden össze van pakolva, és Sah készül elhagyni a palotát. Arra kéri a Szultánát, vigye magával, de Sah utolsó parancsa, hogy maradjon a Szultán mellett, és vigyázzon rá. Ilyas gyógyítja Mehmetet. Kitisztítja a sebét, azonban e helyett, belekeni azt a mintát, amit a betegtől vett le. Mehmet magas lázzal ébred fel éjszaka. Süleyman meséli Ebu Suud Efendinek, hogy levelet kapott Mehmettől, és jól van. Bevallja, hogy azon gondolkodik, hogy Mehmetet teszi meg örökösévé, azonban őt sem szereti jobban, mint a többi gyermekét. Ebu Suud azt mondja, a gyerekek olyan mint a kertben a virágok. Mindegyik gyönyörű. Az egyiknek a színe csodálatos, másiknak az illata fenséges. Megszabadíthatjuk egyiket a dudvától, hogy védjük a többit, de mindegyiket ugyanaz a nap süti, és nem tudod egyiket jobban szeretni, mint a másikat. 

Bali Bey engedélyt kér a Szultántól, hogy elmehessen, így elbúcsúznak egymástól. Bali Bey azt mondja Matrakcinak, hogy híreket kapott Ali Agától, ezért sürgősen mennie kell. De erről semmit sem mond a Szultánnak, nehogy felizgassa. Süleyman Mehmetről álmodik, aki eszméletlenül fekszik a trónon. Nem hallja, hogy szólítgatja, végül halálra rémülve ébred fel. Mihrimah be akar menni bátyjához, és mikor meglátja, hogy meghalt, elájul. Mahidevran ahogy meghallja a hírt, elégedetten elmosolyodik. Ebben a percben az a tükör, amit Gabriella ajándékozott neki, leesik az asztalról, és eltörik. Gabriella szerint, amikor a tükör eltörik, kinyílik a Pokol kapuja tulajdonosa előtt. 
Süleymant villámcsapásként éri szeretett fia halálhíre. Teljes bánatban érkezik a palotába. Azt parancsolja, vigyék hozzá fia holttestét. Amikor Mihrimah apját akarja látni, Mercan nem engedi, mert a Szultán egyedül akar lenni. Süleyman víziót lát: Mehmet élete pereg le szemei előtt. Reggel van. Rüstem talál rá a teraszon. Felébreszti, mert megtalálták Hürremet! Amikor a távolból meglátja ŐT, nem akar hinni szemének… Közelebb érnek egymáshoz. Sokkolva nézik, majd átölelik egymást.


Párbeszédek:
103/1.
Mustafa: Anya, üdvözöllek! Állandóan látom magam előtt az arcát. Allah nyugosztalja.
Mahidevran: Úgy legyen! Csak az vigasztal, hogy a Szultána megbosszulta Ibrahim halálát. Állítólag a Szultán nagyon rossz állapotban van. Ez az utolsó incidens nagyon kifárasztotta. Van, aki azt mondja, megbolondult.
Mustafa: Allah mentse meg!
Mahidevran: Mustafa! Mihrimah és Rüstem nem nyugodnak bele. Mindent meg fognak tenni, hogy Mehmet kerüljön a trónra. Ne feledd! Közelebb került a trónhoz, mint te!
Mustafa: Anya! Most ez hogy jön ide???
Mahidevran: Ez az IGAZSÁG!!! Allah bocsássa meg, de ha nem ébredsz fel … hogy a helyzetet a magad oldaladra fordítsd, ez fog történni! Taslicali találkozott Hizir Reis Hayrettinnel. Nemsokára idejön. Ha nekem nem hiszel … kérdezd meg tőle.
103/2.
Mihrimah: Nem tudok tovább a Háremben maradni, Rüstem. Nem megy … minden sarok az anyámra emlékeztet.
Rüstem: Nem hagyhatjuk magára a Háremet, Szultána … különben Sah és Mahidevran Szultána beköltöznek ide. Ráadásul, a Szultán állapota sem a legjobb. Amit Hatice Szultána tett és utána az öngyilkossága … olyan, mint mikor sót és borsot szórnak a sebbe.
Mihrimah: Hogy lehetséges ez??? Ali Aga is eltűnt. Soha nem fogjuk megtudni, mi történt anyával.
Rüstem: Mihrimah! Ha van még egy csöppnyi remény is benned … felejtsd el! Hürrem Szultána meghalt. Allah könyörüljön rajta. Nem pihenhetsz most meg … ha nem fogadod el, mint a Szultánunk!
Mihrimah: Ha lenne valami … akár egy hajtincs … megnyugodnék, Rüstem. SENKI sem hitetheti el velem, hogy meghalt, ha nem látok bizonyítékot rá!
Rüstem: Azt mondják, Hizir Reis Hayrettin Pasa Amaysába tart. Egy ilyen látogatás a háború előtt nem jó jel.
Mihrimah: Mindketten hűségesek a Szultánhoz. Sosem lázadnának.
Rüstem: Soha ne mondd, hogy soha, Szultána. Ami Hürrem Szultánával történt, az annyira nyilvánvaló! Kegyetlenül megölték őt! Lehetetlen, hogy Hatice Szultána egyedül dolgozott. Azzal, hogy magára vállalt mindent, a többieket védte!
Mihrimah: Ha ezt tényleg így gondolod … bizonyítsd be!!!
Rüstem: Senki sem húzhat hasznot a múlt előásásával, Szultána. Mostantól egyetlen feladatunk van … Mehmet Herceget kell megvédeni … főleg a háború ideje alatt.
103/3.
Mustafa: Miért jöttél, Kapitány Pasa? Taslicali nem mondta, hogy jobb, ha távol tartod magad tőlem?
Barbarossa: Mondta, mondta. Pont ezért jöttem.
Mustafa: Rüstem soha nem hagy ki semmilyen esélyt. Ne hívd fel magadra a Szultán figyelmét hiába.
Barbarossa: A békák tiszta vízben is tudnak brekegni??? A hadjáratról már megszületett a döntés, Herceg. A Szultán úgy döntött, megleckézteti azokat, akik Ausztriát ostromolják. Amikor az összes előkészület befejeződött, elindulunk Budára a sereggel. És még a franciák is segítséget akarnak. Úgyhogy, én Marselles-be megyek a flottámmal. Nagyszerűt fogunk csatázni Sarlkennel! Majd meglátjuk, hogy ezúttal a franciák állják-e a szavukat.
Mustafa: És velem kapcsolatban mi a parancsa?
Barbarossa: Te itt maradsz … és Mehmet Herceg is marad. Remélhetőleg a hadjárat Allah segítségével sikeres lesz. Fel kell készülnünk minden lehetőségre.
Mustafa: Az anyám beszélt erről.
Barbarossa: Herceg! Hallgass anyádra. Birodalmunk felett fekete felhők gyülekeznek, melyeket emberi szem nem láthat. Ebben az esetben az a legfontosabb, hogy TE legyél a trónörökös és ezek a felhők szétoszoljanak.
Mustafa: Mit tanácsolsz, Pasa? Megöljem Rüstemet … vagy foglaljam el a trónt?
Barbarossa: Nem, Allah bocsássa meg. Az egyetlen kérésem tőled az, amit minden ember és katonáid kérnek. ÉBREDJ FEL, Herceg! Mutasd meg nekik, hogy ez az ország nem működhet kormányzójuk nélkül!
Mustafa: De hát van ennek az országnak kormányzója … Süleyman Szultán Han! Ő így látja megfelelőnek ezt az életet.
103/4.
Bali Bey - Mihrimah - Rüstem

Mihrimah a palota kertjében találkozik Bali Beyjel.
Bali Bey: Látni óhajtottál.
Mihrimah: Igen, valamit szeretnék kérni tőled. Mint tudod, befejeződött a keresés, már senki sem keresi az anyámat. Mindenki elvesztette a reményt.
Bali Bey: Szultánám…
Mihrimah: Tudom, te is azt gondolod, mint a többiek. De én nem fogadom el. Meg kell tudnunk, mi történt vele, hol van, és mit csináltak vele. És csak te segíthetsz nekem.
Bali Bey: Nincs semmi információnk, mi történt vele, csakis Ali Agának, Szultánám. Csakhogy őt sehol sem találjuk.
Mihrimah: Ahogy megtaláltad Murat Agát, úgy őt is megtalálod. Az is elég, ha nem adod fel.
Rüstem meglátja őket a távolból.
Bali Bey: Mindent megteszek, ami hatalmamban áll. De türelmesnek kell lenned.
Mihrimah: Köszönöm. Tudtam, hogy benned teljes mértékben megbízhatok.
Rüstem megérkezik: Malkocoglou!!!
Mihrimah: Rüstem! Jó, hogy jössz! Megláttam Malkocoglout és beszélgettünk egy kicsit.
Rüstem: Nem megmondtam neked, hogy maradj távol tőlünk?! Miért mutogatod magad még mindig előttem?!
Bali Bey: Szultánám …
Megpróbál elmenni.
Rüstem: Válaszolj a kérdésemre!
Bali Bey: Előtted … a Szultán … személyes testőre áll!!! Amilyen tiszteletet te mutatsz felém, olyat is kapsz!!!
Rüstem: Nem tisztelek semmilyen iszákos nőcsábász, mint amilyen te is vagy!!!
Bali Bey karja elindul, hogy megüsse. De Mihrimah megállítja.
Mihrimah: Neee !!!
Rüstem: Ezek a dolgaid nem maradhatnak így! Majd meglátod, ha én leszek a Nagy Vezír!
Bali Bey távozik.
Mihrimah: Mit csinálsz?!
Rüstem: Megfizet azért, amit tett. Szultánunk még hall erről!
Mihrimah: Ha egy árva szót is kiejtesz a Szultán előtt, akkor elveszítesz engem, Rüstem! Mert ő egyáltalán nem hibás! Én hívattam.
Rüstem: Te???
Mihrimah: Igen. Ali Agáról érdeklődtem, hogy tud-e valamit. Ennyi. Különben is, mi mást vártál??? Mintha meg sem történt volna. Nem akarom, hogy még egy ártatlant bánts miattam. Ha ez akárhogy is kiderül és valami történik Bali Beyjel, akkor tudni fogom, hogy te voltál.
103/5.
Süleyman: Malkocoglou! Mi a helyzet … az éjszaka ezen óráján?
Malkocoglou: Már régóta szeretnék veled beszélni, csak nem találtam megfelelő időt rá az elmúlt napok eseményei miatt, Szultánom. Ha engedélyezed … a háború után haza mennék a szülőföldemre.
Süleyman: Persze, elmehetsz. Biztos hiányzik már a családod. Hazamész … majd visszajössz.
Malkocoglou: Szultánom! Nem látogatóba szeretnék menni. Engedd meg, hogy visszatérhessek eredeti pozíciómba. Hiányzik már a Duna nagyon. A megboldogult Myhaloglu Ali Bey 330 alkalommal kelt át a Dunán. Ő egy megszálló volt a hitetlenek földjén. Azt mondta, hogy ha egy férfi nem kel át a Dunán évente többször, nem hívhatják úgy, hogy Elsőszámú Megszálló. (?) Engedd meg nekem, hogy kövessem ezt az utat, hogy belőlem is Elsőszámú Megszálló lehessen. Viszek magammal néhány embert is … hogy kastélyokat foglaljunk el. Allah nevét fogom terjeszteni a hitetlenek földjén.
Süleyman: Úgy látom, szándékodban áll elhagyni engem.
Malkocoglou: Allah bocsássa meg, Szultánom! Hűséges katonád vagyok neked és országodnak. Melletted lenni nagy megtiszteltetés nekem … de ez a hely … ez a palota … Nem térek vissza ide, Szultánom.
Süleyman: Hamarosan háborúba megyünk. Utána még beszélünk erről.

Miután a Szultán elbúcsúzott a Szultánáktól…
Sah azt mondja Mihrimahnak, hogy majd ő szemmel tartja a palotát, és gyakran jön látogatni. Mihrimah viszont azt akarja, hogy ne zavarja őket. Sah nem érti, mit ért ez alatt. Sümbül közben mosolyog és sugárzik a büszkeségtől.
Mihrimah: Az egyetlen dolog, ami összeköt minket, az a Szultán. Amíg nincs itt, nem akarom látni az arcodat, és a hangodat sem akarom hallani.
Gülfem szerint, nem vezet sehová, ha most elkezdenek veszekedni… inkább fogjanak össze. Viszont Mihrimah nem akar összefogni olyannal, akinek a keze tapad az anyja eltűnéséhez! Ezután Mihrimah bejelenti Sümbülnek és Mercannak, hogy amíg a Szultán vissza nem tér, megtiltja Sah Szultánának, hogy betegye a lábát a palotába.
Sah: Nem mondj olyanokat, amik nagyobbak a nyakadnál! Milyen jogon tiltasz meg nekem bármit is???!!! Senki MÁS a Szultánon kívül nem dobhat ki a palotából!!!
Mihrimah: Nem vagyok MÁS Szultána. A nevem Mihrimah Szultána. Hürrem Szultána lánya vagyok. És nem csak a palotából, de még a fővárosból is eltávolíttathatlak! Ki merné megakadályozni? Hozzátok elém, hadd lássam!
Mercan: Szultánáim! A palota törvényei és ceremóniái szerint …
Mihrimah: Hallgass!!! Nem fogom a palota szabályait tőled tanulni! Nem akarom ebben a palotában látani! Ha idejössz a palotába … hogy Mercannal beszélhess, fejek fognak hullani! A döntés a tiéd.
Sah: Soha nem felejtem el durvaságod. Soha!
Sah távozik…
103/6.
Barbarossa: Mint látod, a sorsod nem csak egyedül a tied, Herceg. Ezek az emberek itt a szíved miatt szeretnek téged. Ugyanazt az utat járják be, mint te. Nincs jogod, hogy csalódást okozz és elhagyd őket az út közepén.
Mustafa: Oroszlánim! Bátor iszlám hadsereg tagjai! Hamarosan csatába indultok ellenségeink ellen! Allah segítsen nektek!
Katonák: Úgy legyen!
Mustafa: Ti vagytok a legértékesebb katonák az egész ottomán hadseregben! Allah adjon erőt karjaitoknak … becsületet szíveteknek!
Katonák: Úgy legyen!
Mustafa: Köszönet Allahnak … hogy HERCEG lehetek … akit ti szerettek és akihez hűségesek vagytok. Semmi másra nem lehetnék büszkébb! Szultánunk oldalán, legyen utatok nyitva, kardotok éles!
Katonák: Úgy legyen! Hosszú életet Mustafa Hercegnek!
103/7
Afife-Szuli.

A palotában Afife tájékoztatja a Szultánt a Háremről: „Allahnak hála, nincs panasz a Háremben. Köszönet Mihrimah Szultánának, aki mindig segít nekem, éppen ezért nem kell utánanézned.”
Süleyman: „Jó. Ha nincs más, elmehetsz.”
Afife elköszön, de aztán óvatosan közelebb lép, és azt mondja: „Szultánom! Anélkül, hogy átlépném határaimat, van valami fontos, amit el kívánok mondani.”
Süleyman: „Mondd.”
Afife: „Mint tudod, amióta megszülettél, egyedül vagyok. Ha egy apró jogom is van, kérlek, hallgasd meg szavaimat. A mi Validénk, Ayse Hafsa Szultána, Allah nyugosztalja lelkét! Nagyon lojális és hűséges szerelme volt apádnak, áldás Selim Szultán nevére! Azon a napon, mikor megkaptuk halálhírét, vele voltam a régi palotában. Láttam a mély gyászt a szemeiben … még lélegezni sem tudott. Ezért volt az, hogy azonnal hívatott téged. Más szóval, azt tette, ami szükséges.”
A Szultán elé térdel. „Legyen vége a gyászodnak, Szultánom! Arcod ragyogásával lehelj belénk, szolgáidba egy kis életet!”
Süleyman: „Ha a Hold sötétségbe burkolózott, akkor meg kell látnunk az igaz sötétséget. A fény forrását. Ha elment és itt hagyott minket, ebben az esetben, ha meggyújtasz egy gyertyát, ugyanaz marad, nincs különbség.”
Visszatér az olvasáshoz, vagy legalábbis úgy tesz, így Afife távozik.

103/8.
Mihrimah: Jó estét Szultána, üdvözöllek.
Sah: Azt hittem, nem akarsz a palotában látni.
Mihrimah: Történt néhány dolog, ami miatt meggondoltam magam … például, a te reakciód. Köszönöm, hogy távol maradtál a palotától, és nem tartottad megalázónak.
Sah: Jó. Az ok, amiért nem jöttem az az, hogy megfélemlítettek.
Mihrimah: A pletykáknak soha nem lesz vége a Háremben. Tudom, miért jöttél. Még mindig gyerek vagyok a szemedben. Ezért nem veszel komolyan.
Sah: Mondjuk úgy, nem ítélem el a jelentéktelen hibákat, Mihrimah.
Mihrimah: Nagy dicséret! Különleges ételt készíttettem neked. Ha gondolod … ne hagyjuk kihűlni. Fantasztikusan néz ki, nem? Seker Aga sokat dolgozott vele.
Sah: Seker Aga munkái megkérdőjelezhetetlenek!
Mihrimah: Azért akartam, hogy ezt készítse el … mert ez anya kedvenc étele. Imádta a quailt. Ne aggódj, Szultána! Ha meg akarnálak mérgezni, nem a saját lakosztályomban tenném. Azt mondtam … SAJÁT … miközben ez csakis egy emberé, az anyámé. Nem tudok mást elképzelni. Hogy egy ilyen okos, erős, csodálatos nő, mint amilyen ő, vége legyen…
Sah: Nem fogom palástolni előled, Mihrimah. Nem kedveltem Hürremet … mint a bűneimet, de igazad van. A legjobbat érdemli. Allah adjon neki minden jót még halálában is!
Mihrimah: Úgy legyen! Cihangir éjszakánként felriad … sírva azt mondja nekem, látta anyát. Ő tudja, hiszi, hogy egy nap visszatér. Éppen ezért nézi minden nap az utat … hátha megláthatja. Bocsáss meg, Szultána. Nem lenne szabad ilyen dolgokról beszélnem és felizgatni téged. Mert van ennél fontosabb dolog, ami felizgathat téged!
Sah: Mi lenne az?
Mihrimah: Gyere Emine Hatun! Gyere közelebb! Ismered Emine Hatunt, nemde? Azt állítja, te hoztad a palotába, amíg várandós voltam. Neked kémkedik. Gülbahar!!! Ezt a levelet a Szultánnak írtam. MINDEN, amit ez a nő megemlített, szerepel benne.
Sah: Nem tudod bizonyítani! Az ÉN szavam áll … egy ilyen cselédével szemben!!!
Mihrimah: Mindig elfelejted, ki vagyok… alábecsülsz. Ezt a levelet én pecsételtem le. És még van benne néhány kiegészítés a nő vallomása mellett.
Sah: A te koholmányod!
Mihrimah: Nem hívhatjuk koholmánynak. Az tisztán kiolvasható, hogy éveken keresztül bűntény történt. Például, Nigart te rejtetted el a palotánkban. Aztán, Hatice Szultána nem egyedül csalta csapdába az anyámat. TE segítettél neki.
Sah: Semmi közöm hozzá. Ez HAZUGSÁG!!!
Mihrihah: Véleményed szerint, a jelenlegi helyzetet szerint, a Szultán neked hinne … vagy nekem?
Sah: Mit akarsz tőlem, Mihrimah?
Mihrimah: Végre az a kérdés, amire már nagyon vártam! Ne aggódj! Irgalmas leszek hozzád. Ugyanaz a vérünk. Csak egyetlen dolgot kérek tőled … holnap reggelig elhagyod a palotát. És SOHA többé nem jössz vissza!
Sah: Ez azt jelenti … száműzetésre kényszerülök. Miért fogadnám el ezt???
Mihrimah: Te egy tiszteletet parancsoló Szultána vagy. Úgy vélem, tiszteletteljesen szeretnél távozni.
Sah: Mindenki azt mondja, hasonlítasz Hürremre. De ez több annál. Olyan lettél, mint ő! Pontosan ugyan olyan!
Mihrimah: Ez megtiszteltetés számomra. Már majdnem elfelejtettem … van még valami, amit kérni szeretnék tőled. Eladományozod az EGÉSZ vagyonodat, amit az elmúlt években megszereztél a Hürrem Szultána Alapítvány részére.


103/9.
Ebu Suud: Remélem, nincsenek rossz híreid, Szultánom!
Süleyman: Mehmet Herceg írt nekem. Jól van, Allahnak hála. Azt kérdi, én hogy vagyok, és jó híreket ír.
Ebu Suud: Hallottuk a jó híreket a Hercegről, Szultánom. Okos vezetője lett területének. Allah adjon mindannyiunknak ilyen fiút, Szultánom.
Süleyman: Úgy legyen! Hamarosan visszatérünk, Hoca Celebi, de én nem akarok.
Ebu Suud: Szultánom! Miért nem pihensz meg Edirnében? A fiaid is odamehetnének. Sokkal jobban fogod érezni magad, ha a családoddal töltesz néhány napot. Szent prófétánk azt mondta, a fiú illata a mennyországból ered, Szultánom.
Süleyman: Ha Mehmetet látom trónörökösnek … az azt jelenti, hogy jobban szeretem őt, mint a többi gyerekemet, Hoca Celebi? Mindannyiójukat szeretem … de máshogy.
Ebu Suud: Hát persze, Szultánom … persze. Amit most a fiaidról mondtál engem a különböző rózsáimra emlékeztet, Szultánom. Egyiknek gyönyörű színe van … melyről le sem tudod venni a szemed … ami teljesen elbűvöl. A másik olyan különleges, hogy szépsége szinte megvakít. Egy másik erős, ami csodálattal tölt el. Van köztük gyenge, beteg is, mely ha eltörik, szomorú leszel. De van olyan is, amely káros a többire nézve. Ekkor meg kell keményítened a szíved és le kell vágnod, ki kell dobnod, hogy megvédd a többit. Aztán van olyan, amelyiknek mindegy, hogy napot kap vagy havat. Annyival is megelégszik, hogy egy kevés vizet adsz neki. Ez azt jelenti, Szultánom, hogy MINDEGYIK ugyanabból a földből nőtt ki, ugyanaz a nap melengette. Még ha az ELMÉD meg is akarja különböztetni őket, a SZÍVED nem fogja hagyni.
Süleyman: Láttam őt az álmomban, Ebu Suud. Az én Mehmet Hercegem a trónomon aludt. Mit jelent ez?
Ebu Suud: Szultánom! Amióta kinevezted Mehmet Herceget Manishába, összezavarodtál. Úgy gondolom, hogy azért aggódsz e vízió miatt, mert a kérdés az „Igazságtalan voltam?”.
Süleyman: Ez egy régi álom, Hoca Celebi. Évekkel ezelőtt láttam, mikor Mehmet megszületett.
Ebu Suud: Akkor ez biztos jó jel, Szultánom. Úgy kell felfognod, hogy ez egy jó jel.
103/10. Süleyman monológja
Halálunk szüntelen szertartás. Mi a titka? Ő Allah, az Egyetlen. Mintha a reggeli napfény minden házba, minden ablakba különleges módon lépne be. Mintha szétárasztaná magát. Habár, ha egy ablak is zárva van, akkor ez elmarad. A borban a szőlőszemeket külön-külön érezni lehet. De az összepréselt szőlőszemekből készült lé esetében ez nem tapasztalható. A halál tulajdonképpen szabadság a testnek, hogy elhagyhatja bilincseit és Allah fényével szabad lehet. Halottakról soha nem mondj rosszat, de jónak se nevezd, mert a jótól és a rossztól is megszabadulnak. Ne nézd az emberek rossz oldalát, és ne mondj olyat, aminek nem voltál szemtanúja. Ne mondj olyat, amivel másokat ellenkező fénybe állítanál. Egy szem csak annyit lát tisztán, amennyit Allah fénye enged. Amennyi fény Allahhoz tartozik, arra nem mondhatod rögtön, hogy az az Egyetlené is. Az állandó és örökké tartó fény Allahé. A halandó és mulandó fény az emberi test velejárója.
Oh Allah! A madárka látja a te kedvességed és jóindulatod, a te szeretetedért repdes szárnyaival. A madárka elérte már a felhőket, az égbolton halad felfelé, hozzád, érted. Vagy irgalmad fényét szeretné elnyerni, vagy szent kapudat nem szeretné többé elhagyni.


103/11. Süleyman monológ 2. (miután megtudta, hogy Mehmet meghalt)
Hogy lehet, hogy minden hang elnémult? Én hallom a saját szívem dobogását! Bárcsak rózsa illatát érezném! Ehelyett a vér és a puskapor szagát érzem … feléget! Föld … fák … madarak … ne legyetek csendben! Mondjátok el … győztem … győzedelmeskedtem!!! Most m ár soha nem fogok nevetni. Mondjátok el … sötétségbe kerültem … nem látom az igazságot. Mi az igazság? Allah az. Csakis ő. Ami a fejed felett van az nem a nap, Süleyman … máskülönben ragyognak és felmelegítene. Amit belélegzel, az nem a levegő … máskülönben életet adna neked és a szíved dobogna. A föld az, amin jársz? Ha így van … miért nem ért meg??? Miért nem keveredik össze tested a földdel … mikor a lelked szenved a fájdalomtól???

103/12. Süleyman monológ (miután hazament szenvedni)
Nem égtél még, Süleyman a szerelem miatt? Nem égtél az Ő szerelme miatt? Nem égtél és változtál hamuvá? A szélvihar nem szedett szét apró darabokra? És a szélvihar nem szórta szét a hamudat? Az éjszaka sötétsége a te FÉNYED a teljes sötétségben, Süleyman. A Hold fénye jelenti … a szerelmeddel való találkozást. Ilyen okból a bűneid és tetteid hírnökké változnak. Micsoda éjszaka! Még az égbolt is feladja, hogy az én égboltomat láthassa. Elértem azt az állapotot, mikor nem tudok döntést hozni. Ohhh!!! A fiam arca!!! Lelkem őrzője! Szerelmem … !!! Hol vagy??? Hallgasd a hangom. Vigyél magaddal. Angyalom a jobbomon … démonom a balomon … Hová mentél??? Halld meg a hangom! Gyere vissza!!! Oh, Allah! Belehalok!!!


103/ Hürrem monológja
Hürrem vagyok. Azt mondtam, Ő vagyok!!! Süleyman Szultán háremhölgye. Hites felesége. Hürrem. A Szultán öt gyermekének édesanyja. Hürrem vagyok. KI gondolta, hogy méltánytalanságot és szenvedés érdemlek??? KI követte el ezt a bűnt??? Az ellenségeim!!! Vagy talán a sötét titkaim az igazi ellenségeim??? Ez egy teszt lenne??? Vagy ez egy lehetőség lenne a megtisztulásra és újjászületésre??? HÜRREM vagyok!!! Végre kitaláltam abból a világból, ami bekötötte szememet, mikor ismét megláttam az én Süleyman Szultánomat! Az én lelkem Szultánját! Tele voltam vággyal, hogy újra éljek! Hátrahagytam összes félelmemet. Tulajdonképpen, akire egyszer már lesújtottak, még egyszer nem sújtanak le. Hürrem! Akit már egyszer megégettek, még egyszer nem égetik meg. Vedd tenyeredbe azt a tüzet, amivel szívedet égették meg! Vasököllel csapjál le rájuk! Haragodat és gyűlöletedet formáld át íjjá, melyet, mint nyílvesszőt lőj ki ellenségeid szívébe! Így örökké égni fognak!!!





102.rész Leirása

102.rész elözetesei:
Süleyman: Hürrem már napok óta eltűnt, és senki sem tudja, hol van, igaz?Mihrimah: Akik sértegettek minket, most közöttünk vannak.Süleyman: Ha ezt az incidens nektek köszönhető ... esküszöm, az életetekkel fizettek!!!Mehmet: Ha valami történt az anyánkkal, ez a szerencsétlenség téged terhel!Mustafa: Mi ez az őrültség?Sümbül: Dusgun Aga megjött. Ő felelt Hürrem Szultána kíséretéért, mikor Konyába mentek.Süleyman: Hol van Hürrem?



Szulejmán:Hogyan lehet,hogy öt gyermek anyja így elvész?!Semelyik ellenségem sem merné ezt!Ha csak az ellenségem,köztünk van....Hatice?!
Hatice:Nem érdekel,hogy él-e vagy halott...vissza fog térni,mert ehhez nincs semmi közöm!
Rüstem:Hol van Hürrem Sultan?
Sah:Mostantól senki számára nincs boldogság.
Szulejmán:A szememben mindannyian bűnösök vagytok..
Hatice:Ha választani akarsz valakit áldozatnak ez miatt....válassz engem és kész.
Mahidevran:Eljött az idő Ilyas...az idő,hogy Mehmet élete véget érjen!
102. rész

Süleyman visszatér a háborúból, és Mustafától értesül, hogy Hürrem eltűnt. A fogadó terembe megy, ahol a családja már várja. Megkéri Afife Hatunt, hogy vigye ki Cihangirt, majd a háremhölgyeket is kiküldi. Mikor megkérdi, hogyan tűnt el Hürrem, Mihrimah a csapdáról beszél, amit anyjának állítottak, Selim hamis leveléről, és az összes hazugságról betegségével kapcsolatban. Majd egyenesen anyja elrablásával gyanúsítja meg a Szultánákat. Süleyman megkéri Mihrimaht és Mehmetet, hagyják el a szobát. Mustafához fordul, és magyarázatot követel, hiszen ő felelt a Háremért. Mustafa azt mondja, minden hirtelen történt, és Hürrem Szultána senkit sem értesített, hogy elhagyja a palotát. Süleyman emlékezteti, hogy a feleségéről és gyermekei anyjáról beszél, majd figyelmezteti Haticét és Mahidevrant, hogy az életükkel felelnek, ha bármi közük is van az esethez. Hatice mérgesen az mondja, hogy elege van Hürremből, egyáltalán nem érdekli, hogy Hürrem él-e vagy már meghalt, és ha annyira akar valakit gyanúsítani, akkor őt gyanúsítsa. Ezek után Süleyman mindenkit kiküld a szobából, egyedül akar maradni.
Kint a folyosón Mehmet arról beszél, hogy anyját már biztosan megölték, de Mihrimah ragaszkodik ahhoz, hogy még életben van, majd Malkocoglou-hoz fordul megerősítésért. Megígéri, hogy felfedi a valóságot. Rüstem neheztelve figyeli őket. Mikor Mustafa és a Szultánák kijönnek a szobából, Mehmet rátámad testvérére, és őt okolja a történtekért. Hiszen anyját okolja azért, hogy Mustafának el kellett hagynia Manishát. Mustafa megbántva annyit mond, hogy szégyen, hogy a saját testvére ilyet mond neki! Sah próbálja nyugtatni Mehmetet azzal, hogy azt mondja, Mustafa soha nem tenne olyat, amivel megbánthatná testvéreit.
Süleyman megparancsolja Rüstemnek és Malkocoglounak, hogy menjenek be minden házba, nézzenek be minden kő alá, és hozzák vissza Hürremet. És megkéri őket, ne hatódjanak senki könnyeitől, még akkor sem, ha az a Szultnánáéké vagy a saját gyermekeié. Mikor magára marad, kimegy a teraszra, ahol erőt vesz rajta a fájdalom. Eszébe jut, mikor Hatice elmondta neki, hogy meg akarja ölni Hürremet, Mahidevran, mikor megpróbálta megmérgezni, végül Mustafa, mikor azt mondta, hogy igaza volt, hogy ha felnövünk, elveszítjük ártatlanságunkat. A fájdalomtól nehezen kap levegőt … közben egyre csak kérdezgeti … „HOL VAGY HÜRREM?”
Ahogy telnek az órák, beesteledik, de ő még mindig a teraszon. Ebu Suud látogatja meg. Elmeséli neki a dervissel való találkozását, és hogy mire figyelmeztette. Éppen ezért, hogy ezt megakadályozza hozott döntéseket, és azt kérdi, hogy vajon rosszul tette-e? Mihrimah szerint, nem kell Mehmetnek Mustafát támadnia, mert nem ő felel a történtekért. Rüstem azt tanácsolja Mehmetnek, vigyázzon, mit mond, mert ellenségeik figyelik minden mozdulatát. Mihrimah aggódik apjáért, mert senki sem léphet be a szobájába. Ebu Suud azt tanácsolja, hogy ne hagyja, hogy a bánata elhatalmaskodjon rajta, inkább fordítsa egyfajta pajzzsá, hogy megvédje őt. Süleyman szomorúan válaszolja, már elvesztette páncélját…
Malkocoglou lép be hozzájuk, hogy bejelentse, elkapták azt az embert, aki a hamis levelet hozta Hürremnek. Süleyman azonnali kihallgatást rendel el, majd megossza Malkocoglouval, hogy Hürrem az ő szíve … ő jelenti számára a levegőt, hogy nélküle csak fuldoklik, nélküle ő nem is létezik.
Mercan szól a Szultánáknak, hogy Malkocoglou szeretne velük beszélni. Hatice először visszautasítja, de miután Husrev szerint kötelessége teljesíteni, belemegy a találkozóba. Mahidevran úgy látja, Mihrimah és Mehmet őt gyanúsítja. Mustafa ezt ésszerűnek találja, hiszen Hürrem a Szultán felesége, anyja fő riválisa.
Süleymant teljesen elönti a gyász, ezért Hürrem szobájába megy. Ahogy kendőét szagolgatja, fájdalmára és arra a tűzre gondol, ami belülről emészti a szeretett nő távollétében… Közben Mahidevran és Mustafa megérkezik a palotába, hogy beszéljenek Malkocoglouval. Mustafa apja felől érdeklődik. Mercan elmondja, hogy az egész éjszakát Hürrem szobájában töltötte. Mahidevran bosszankodik, de Mustafa szerint mindenkinek meg kellene értenie az Uralkodó fájdalmát, és ezekben a nehéz órákban, inkább mellette kellene állniuk. Azonban Mahidevran azt mondja, hogy ő nem tudja tettetni, hogy elfelejtette, min ment keresztül a múltban.
Cihangir anyja szobájába megy, ahol alvó apját ülő pozícióban találja anyukája ágyán. Felébreszti, és elmeséli, hogy álmában látta Hürremet egy fa alatt feküdni. Kérdi apjától, hogy fogják-e még valaha látni, és a Szultán megnyugtatja a kisfiút, hogy biztosan.
Mustafa azt mondja Malkocoglounak, hogy nincs több mondanivalója, majd Malkocoglou kéri, meséljen a Hürremmel való nézeteltéréséről. Mustafa szerint, a Hárem miatt vitatkoztak. Malkocoglou elmondja, hogy Mihrimah a Szultánákat tartja felelősnek. Mustafa azt mondja, nem hagyja büntetlenül, akárki is tette, még akkor is, ha a saját anyjáról lenne szó. Mahidevran következik. Malkocoglou azt szeretné tudni, hogy Hürremet hibáztatja amiatt, hogy fiának Amasyába kellett költöznie? Mahidevran elveszti türelmét, és közli, hogy a fiának kétszer sikerült a haláltól megmenekülnie, mindkétszer Hürrem hozta rá a bajt … úgyhogy ha revansot akart volna venni rajta, már rég megtette volna! Malkocoglou tovább folytatja, hogy azért gyűlöli Hürremet, mert a Szultán a tenyerén hordozza, erre Mahidevran üvöltve mondja, hogy semmit nem tett Hürremmel, de nem is érdekli! Dühösen hagyja el a szobát, Hatice váltja.
Közben az erdőben Süleyman meglát egy vöröshajú nőt, és azt hiszi, Hürrem az. Matrakci aggódva figyeli fájdalmát. Hatice azt mondja, mióta Ibrahim meghalt, ő is vele halt, így örülne, ha Hürrem meghalna. A férfi kérdi, hogy ez vallomás akar-e lenni, Hatice azt feleli, fogalma sincs, mi van Hürremmel.
Mustafa Yahiával beszélget a kertben, nem az zavarja, hogy elvesztette Sanjackját (Manishát), hanem, hogy az apja távolodott el tőle végérvényesen. Mehmet lép oda hozzájuk, beszélni akar bátyjával. Kéri, bocsássa meg neki helytelen viselkedését, de kétségbe van esve anyja eltűnése miatt.
Rüstem Mercantól próbálja megérteni a történteket, ezért erőszakhoz folyamodik. Mercan később Sah előtt elmondja, hogy Rüstem a börtönben fogva tartotta, majd informálja úrnőjét, hogy Güzdüm Aga megérkezett a palotába. Güzdüm Aga Hürrem kíséretében volt, mikor elrabolták. Betegen tér vissza, ahol Malkocoglou kérdezi ki. Azt mondja, az utcán támadtak rájuk, és elvitték a Szultánát. Többet nem tud mondani, még akkor sem, mikor a Szultán maga áll elé. Ezek után a Szultán utasítást ad, hogy mutassa meg azt a helyet, ahol megtámadták őket, majd mindannyian kimennek a helyszínre. Ez a hír futótűzként terjed a palotában, így mindenki abban reménykedik, hogy Hürremmel térnek vissza. Mikor megérkeznek a helyszínre, a Szultán utasítást ad, hogy mindenütt keressék, nézzenek be mindenhova, minden házat a környéken kutassanak át. Ahogy körülnéz, megtalálja a földön Hürrem smaragd gyűrűjét, amit még ő készített neki. Annyira megrendül ettől, hogy óriási nagy erőfeszítésébe kerül, nehogy összeessen …
Hónapok múlnak, évszakok jönnek-mennek, és máris 1543-ban vagyunk. Süleyman még mindig kijár arra a helyre, ahol a gyűrűt találta … de Hürremet még mindig nem találják sehol. Mehmet Manishában első gyermekét várja. Amasyban Fidan panaszkodik Mahidevrannak, hogy Mustafa egyáltalán nem törődik háremével. Aggódnak érte. Yahia az erdőben, egy fán kuporogva talál rá. Azt mondja, Amasya olyan neki, mintha börtönben lenne, de a legjobban apja elvesztése fáj neki.
Hatice meglátogatja Süleymant, és arra kéri, felejtsék el keserű múltjukat, és legyenek megint igazi testvérek. Emlékezteti, mennyire szerették egymást annak idején, és úgy hívta őt, „az én Haticém”… „én drágám”. Azt mondja, vissza szeretné kapni a bátyját. Ez annyira meghatja Süleymant, hogy átöleli húgát.
Rüstem kihasználja Mihrimah nyugtalanságát, és megpróbálja Mustafa ellen hangolni. Azonban Mihrimah nem tudja elképzelni, hogy Mustafa a saját testvérei ellen forduljon. De kételkedni kezd, hogy Rüstem beszél hozzá. Hatice boldogan megy haza. Elújságolja Sahnak, hogy találkozott Süleymannal, és úgy döntöttek, maguk mögött hagyják a múltat. Sah is örül ennek.
Mihrimah nagyon aggódik apja miatt, meglátogatja. Süleyman biztosítja, hogy amíg a gyermekei rendben vannak, addig felőle sem kell aggódnia. Mahidevran találkozik Ilyással, és közli vele, ideje akcióba lépni. Abban reménykedik, ha Mehmet meghal, Mustafa visszatérhet Manishába. Süleyman Hürrem leveleit olvasva elalszik. Azt álmodja, hogy az erdőben Haticével találkozik, aki fehér ruhát visel. Malkocoglou ébreszti fel, hogy megtalálták azt az embert, aki a hamis levelet hozta Selimről. Kihallgatva megtudják, hogy Hatice szolgájától kapta a levelet. A hír azonnal elterjed a palotában, még Haticéhez is eljut, aki ezek után visszavonul szobájába. Süleyman azonnal lóra pattan, és Haticéhez siet.
Belépve a szobájába nem találja, azonban kint a teraszon fehér ruhába lel rá. Hatice elmondja neki, hogy kislányként mennyire csodálta őt, és milyen boldog élete volt akkor. Süleyman azt kéri, hol van Hürrem? Felelet helyett Hatice arról beszél, mennyire boldog volt, míg Hürrem meg nem érkezett a palotába, és tönkre nem tette mindannyiuk életét. Először Valide, majd Ibrahim ment el. A Szultán folyamatosan ugyanazt kérdi: hol van Hürrem? Hatice elveszti eszméletét, és testvére karjaiba hullik. Ekkor Süleyman meglátja az üvegcsét Hatice ujjai között, és ijedten kérdi, mit tett magával? Utolsó leheletével azt mondja, hogy ahogy Ibrahimnak, úgy Hürremnek sem lett sírja … végül meghal. Süleyman fájdalomtól meggyötörve térdre rogy, úgy üvölti szeretett testvére nevét…
Tetszik · 
Mindenki a Szultán érkezésére vár. Mindenki ideges, Hatice-t kivéve. Cihangir nyugtalannak tűnik és Mihrimah elmondja neki, nem kell aggódnia, édesanyjuk vissza fog térni.
Eközben Szulejmán megérkezik kíséretével. Mehmettel és Mustafával az oldalán lép be. Utasítja Afife Hatun-t, hogy vigye Cihangirt a szobájába és az ágyasokat, hogy távozzanak, majd közelebb lép.

Szulejmán: Mustafa állítása szerint Hürrem napokkal ezelőtt eltűnt és senki sem tudja merre van. Igaz ez?
Sah: Szultánom, az incidens mindannyiunkat elszomorított. A keresés folyamatban van. Allah segítsen őt épségben megtalálni.
Mihrimah: Nem igaz, hogy mindannyian szomorúak lennénk Szultánom... Vannak, akiket boldoggá tesz, mivel ők állítottak galád csapdát édesanyámnak és biztos vagyok benne, hogy aki mindezt véghez vitte, közöttünk van.
Szulejmán egyenesen Hatice-re néz.
Szulejmán: Bármit is tudsz, beszélj Mihrimah. Akárki is tette, mond el nekem.
Mihrimah: Távollétedet lehetőségként felhasználva játékot űztek velünk Szultánom. Hamis levelet készítettek Selimtől. Ahogy édesanyám értesült róla, azonnal távozott.
Mahidevran: Hercegem meg akarta őt állítani Szultánom, de Mihrimah Szultána jött el hozzá, hogy megakadályozza.
Mihrimah: Igen, ez így igaz, hiszen honnan tudhattam volna, hogy ez egy csapda a hitszegőktől!
Szulejmán: Folytatsd!
Mihrimah: Néhány hét elteltével újabb levél érkezett Selimtől. Aggódtam érte, ezért írtam neki, amire válaszolt is. Egyáltalán nem Selim volt az! Anyánk nem hozzá indult!
Mehmet: Ki volt az Mihrimah? Ki tette ezt?!
Mihrimah: Egyértelmű kik állnak harcban anyámmal. A Szultánáink!
Sah: Ez egy meglehetősen komoly vád, Allah adja, hogy vannak bizonyítékaid állításodhoz.
Mihrimah: A múlt mindenki előtt nyitott könyv Szultánám, mi szükség van bizonyítékra?
Szulejmán: Mihrimah, távozz. Mehmet, te is!

Odakint Sümbül és Rüstem beszélgetnek.
Sümbül: Allahra esküszöm, hogy ennyi tudok Pashám!
Rüstem: Már sokszor figyelmeztettelek, hogy ne higyj a híreknek, mielőtt bebizonyosodnának!
Sümbül: A Szultánánk nem engedte bizonyítani, korán reggel elment.
Megérkezik Mihrimah.
Mihrimah: Hallottad mit tettek, Rüstem? Hallottad mit tettek anyámmal?!
Rüstem: Ne légy szomorú. Allahnak hála megtaláljuk majd a Szultánánkat.
Megöleli Mihrimát. Bali Bey ellenszenvesen konstatálja a sarokról.

Eközben a Szultán szobájában:
Sah: Mihrimah napok óta aggodalmaskodik. Ne higyj szavainak, melyeket fájdalom és harag szült.
Szulejmán: Meg akarod mondani, miben kéne hinnem és miben nem? Most csak Hürremet akarom megtalálni! Amíg pedig nincsen meg - mindannyian bűnösök vagytok a szememben! Különösen te Mustafa! Itthagytam neked a hárememet, hogy vigyázz rá - hát így őrzöd bizalmamat?!
Mustafa: Bocsásd meg nekem, de itt nem vétkeztem. Elmagyaráztam, Szultánánk hogyan távozott.
Szulejmán: Amennyiben nem akadályozhattad meg távozását, épségben eljuthattad volna őt oda!
Mustafa: Akármik is voltak a szabályok, azok szerint jártam el, Szultánom. De ő hirtelen eltűnt. Nem tudjuk merre lehet.

Szulejmán: A lényeg a Szultánán van, Mustafa! Az én drága feleségem! Öt gyermekem édesanyja! Mindezek felett, ágyasok, agák és katonák védelmezték! Azt gondolod, hogy elhiszem mindezt? Egyetlen ellenségünk sem merészelt volna ilyesmit tenni! Hatalmuk nem lett volna ezt cselekedni! Még ha ellenségeim nem is köztem voltak! Hatice? Mahidevran? Múltbéli dolgaitokat mindenki ismeri. Ha bármi közötök van az incidenshez... Közvetve vagy közvetetten... Esküszöm az életetekkel fizettek érte!
Hatice: Szultánom... Talán Hürrem bújkál valahol és arra vár, hogy visszatérhessen. Aztán pedig hozzád menne, hogy ahogy te és Mihrimah is, minket vádolhasson!
Szulejmán: Mit akar ez jelenteni?
Hatice: Belefáradtam már... Rosszul vagyok a Hürrem miatti vádaktól! Ha rajtam múlna, megszabadulnék tőle, okom is van rá. De semmit sem tettem. Nem tudom mi történt vele és tudni sem akarom. Hol van, mit csinál... Él-e vagy már halott, egyáltalán nem érdekel! Ha már vádolnod kell valakit ezért, válassz engem és ebben a tudatban végezd ezt be!
Szulejmán: Kifelé! Mindenki kifelé! Ti is, hagyjatok magamra!


Eközben Mehmet odakint beszél:
Mehmet: Sok idő telt el, mi mást tehettek volna vele Malkocoglu? Nyílvánvaló, hogy megölték!
Mihrimah: Nem, az lehetetlen! Az anyám életben van! Csak arra van szüksége, hogy megtaláljuk, nem igaz?
Bali Bey: Ne aggódj Szultánám. Akármi is legyen az igazság, fel fog tárulni. Imádkozzunk, hogy urunk megmentse őt.

Sah, Mahidevran és Hatice Mustafával lépnek ki a Szultán szobájából
Mercan szól Bali Bey-nek és Rüstemnek, hogy a Szultán várja őket. Bemennek, Mehmet pedig szólítja Mustafát:
Mehmet: Ha bármi történik az anyámmal, a te felelősséged!
Mustafa: Miket beszélsz Mehmet? Mi közöm van az incidenshez?
Mehmet: Manisából küldtek. És te, ahogyan mindenki más, az anyámat hibáztattad! Te is azt állítottad, ő áll-e mögött a pillanattól fogva, hogy eltűnt!
Mustafa: Hogy merészeled! Hogyan beszélhetsz így velem?!
Sah: Hercegem, elég!
Mustafa: Szégyen, hogy saját fivérem szájából kellett ezeket a szavakat hallanom!

Mindenki távozik, Sah-t kivéve.
Sah: Mehmet, én oroszlánom. Megértem bánatod és fájdalmad, de ne engedd, hogy érzéseid megmérgezzenek. Mustafa a fivéred. Nem tenne semmit, ami szomorúságot okozna neked, vagy a testvéreidnek
A Szultán szobájában Szulejmán Rüstemhez beszél:
Szulejmán: Legyen 5000 janicsár készenlétben! Ha szükséges, hívj katonákat az öt hadosztályból és vizsgáljatok át minden szobát, menjetek be minden kő alá!
Rüstem: Sümbül állítása szerint a tény, hogy a Szultánánk eltűnt, egyelőre titok. Óvatosnak kellene lennünk mert ellenségeink potenciális politikai eszközként használhatják ezt.
Szulejmán: Nem érdekel, hogy ki mit gondol! Meg fogod találni Hürrem Szultánát, ez a te feladatod! Élve, vagy holtan, elém fogod hozni a Szultánámat!
Rüstem: Biztos lehetsz benne, hogy megtalálom őt, Szultánom. Az alvás mostantól számítson számomra bűnnek.
Szulejmán: Te leszel a felelős, hogy felderíts ezt az ügyet Malkocoglu. Használd a nevem és utasításaim, hogy mindenkit kikérdezhess, Szultánáinkat is beleértve. Senki könnyeit ne vedd figyelembe, még gyermekeimét sem. Ki fogod deríteni, ki tette ezt!
Távoznak.

Szulejmán visszaemlékszik Hatice szavaira:
Hatice: El akartam venni az életét...
Ezt követően arra emlékszik vissza, amikor Mahidevran megmérgezte ételüket, amíg Hürrem terhes volt. Akkor ezt mondta neki:
Szulejmán: Megmérgezted asztalomat. És ezzel a tiszteletemet is irányodban...
Ezután visszaemlékszik Mustafa szavaira:
Mustafa: Felnőttem és elvesztettem ártatlanságomat.
Szulejmán ajkai közül, gondterhelten préseli ki a szavakat:
Szulejmán: Hol vagy Hürrem? Hol vagy...?

Azon az éjszakán Szulejmán az erkélyén áll, mikor Ebusuud megérkezik és invitálják, hogy üljön le a Szultán mellé.
Szulejmán: Értesítettek az incidenssel kapcsolatban?
Ebusuud: Megkaptam a hírt Szultánom. Allah-hoz imádkozom, hogy megmentse Szultánánkat minden bajtól és veszélytől és hogy épségben visszahozza őt a szeretteihez.
Szulejmán ezután elmondja Ebusuud-nak, hogy mielőtt elindult volna hadjáratára, egy koldus jött elébe és figyelmeztette őt, legyen óvatos saját vérével, majd leejtette elé kalapját és hogy különben el fogja veszíteni szeretteit. Szulejmán elmondja, hogy azt tette, amit helyesnek gondolt és még is így büntetik őt. Ebusuud válaszában megfogalmazza, hogy Allah, ki fényességet hozott erre a világ biztosan utat fog nyitni számára, de ezek az utak nem mindig azok, melyeket választani szeretnénk. Néha azokat mutatják, melyeken el sem indulunk. Szulejmán megkérdezi, hogy rossz úton indult-e el, ezt akarja-e vele közölni. Ebusuud azt válaszolja:
Ebusuud: Mohamed prófétánk azt mondja, hogy Ádám gyermekei rangsorban állnak Isten előtt és utukon, hogy ezeket a rangokat elérjék Isten néha olyan kihívásokat állít eléjük, melyek nincsenek a gyermekek tetszérése.

Süleyman: Mondták neked, mi történt, bíró uram?
Ebu Suud: Értesítettek, Szultánom. Imádkozom Allahhoz, hogy védje meg az ördögtől és csapásoktól és vezesse vissza hozzánk épségben, szeretteihez a biztonságba!
Süleyman: Úgy legyen! Bíró uram! Mielőtt elmentünk volna hadjáratunkra, egy dervissel találkoztam. Figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, főleg a saját véremmel, mert különben miután megérkezem a háborúból egy családtagomat elveszítem. Majd ledobta elém a turbánját. Meghallgattam őt, Hoca Celebi. Ez egy jel volt Allahtól. Engedelmeskedtem. Megtettem, amit szükségesnek találtam, még akkor is, ha nehezemre esett. Ennek ellenére … Miért okoznak nekem ekkora fájdalmat??? Miért Hoca Celebi? Milyen bűnöm van, hogy ezzel büntetnek???
Ebu Suud: Természetesen, Allah mutatja meg nekünk a helyes utat. De ez nem azt jelenti, hogy ezt az utat muszály megtennünk, vagy meg akarjuk tenni. Néha ez az út az, amit nem szabad megtennünk!
Süleyman: Azt akarod mondani, hogy a rossz utat választottam?
Ebu Suud: Szultánom! Prófétánk, Mohamed azt mondja, Allah az embereket nem egyenlő módon részesíti szeretetében. Hogy elérjék szeretetét, Allah több feladat elé állítja őket. Mert a … szív az, ami segít, hogy talpon maradjunk. A szív az, ami páncélként megvéd téged és szeretteidet mindenféle gaztettől és átoktól.
Süleyman: Én már elvesztettem ezt a páncélomat, Hoca Celebi. Már elvesztettem…

Mihrimah Mehmettel beszélget:
Mihrimah: Testvérünk nem bűnös ebben Mehmet. Ok nélkül törted össze a szívét.
Mehmet: Tudom, hogy testvérünk gyűlöli anyánkat. Sokszor láttam, a saját szememmel. És mi is gyűlöljük Mahidevran Szultánát, nem igaz?! Mond hát, amit gondolsz. Én csak ellengéseimet gyűlölöm. Fivérünk nem tehetett meg ilyesmit... Csak pillanatnyi dühömben beszéltem.
Rüstem belép a szobába. Mehmet megkérdezi tőle, találtak-e már valamit és Rüstem feleli, hogy még nem, de a keresés folytatódik. Mihrimah megkérdezi, hogy van édesapjuk, hogy senki sem engedi őt be hozzá, Rüstem pedig azt feleli, hogy ne aggódjon, a keresés folytatódik. Elmondja még Mehmetnek, legyen nagyon óvatosan, hiszen ez az incidens kapcsolatban áll Manisával és hogy ellenségeik azonnal elébe vágnának, mihelyst elindulna útján. Mehmet azt válaszolja, nem megy addig sehova, míg anyjukat meg nem találják.
Ebusuud folytatja a beszélgetést a Szultánnal. Elmondja neki, ne hagyja szívét sötétté válni, mert ez a szív tart fent másokat is. Ez a legerősebb páncél, hogy megvédje őt és szeretteit az utálatos tettektől. Szulejmán azt mondja, ő már elvesztette ezt a páncélt... Bali Bey érkezik meg, Ebusuud távozik és Szulejmán megköszöni tanácsait és hogy meghallgatta. Ebusuud szerint őt érte megtiszteltetés. Amint távozik, Bali elmondja, hogy a felderítések megkezdődtek. Szulejmán megkérdi, találtak-e bármit. Bali közli, nála van a hamis levél Szelimtől. Szulejmán megnézi. Bali elmondja, hogy egy Murat nevezetű aga hozta a levelet, viszont ezt követően senki sem látta őt viszont aznap és hogy próbálják őt megtalálni. Amennyiben ez sikerült, ki tudják majd deríteni, mi történt Hürrem Szultánával.
Szulejmán azt mondja, bárhol is legyen ez a megvetendő aga, találják meg. Bali biztosítja a Szultánt, hogy legnagyobb bizalmasait állította a feladatra és amennyiben még nem gyilkolták meg, biztosan meg fogják találni (az agát). Bali Bey informálja a Szultánt, hogy holnap Mustafa és a Szultánák érkeznek meg a kihallgatásra és megkérdezi Szulejmánt, hogy csatlakozik-e hozzájuk ebben. Szulejmán fejét rázva felel:

Szulejmán: De ne feledd, mit mondtam neked. Számomra az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Hürremet.
Bali Bey távozni készül, de még mielőtt megtenné, Szulejmán megkérdi:
Szulejmán: Malkocoglu, hiszel benne, hogy Hürrem még életben van?
Bali Bey: Nem is tudom, mi mást gondolhatnék. A mi Hürrem Szultánánk már annyiszor megúszta a halált. Hiszek benne, hogy ezúttal is visszatér.
Szulejmán: Allah adja. Mert most semmi mást nem kívánok, mint hogy újra láthassam Hürremet. Hürrem az én szívem Malkocoglu. Minden lélegzetvételem, a lelkem. Ha ő nem létezik, akkor én sem.

Sah, Hatice, Mahidevran, Mustafa, Husrev és Mercan beszélgetnek.
Sah: Mit akar ez jelenteni Mercan? Bali Bey miért szólít minket?
Mercan: A felderítés megkezdődött, ki lesztek hallgatva.
Hatice: Senki sem megy sehova. Nem kényszeríthetsz minket.
Husrev: Szultánunk utasításai teljesen hivatalosak. Ennek okán kénytelenek vagyunk...
Hatice: Még is kinek az oldalán állsz?
Husrev: Husrev Pasának igaza van, nem mondhatunk nemet a parancsnak. Ha nem mentek el, nyíltan vállaljátok bűnösségeteket!
Mahidevran: Már nyíltan bűnössé lettünk nyílvánítva amúgy is, nem láttad hogyan nézett ránk a Szultánunk? Aztán pedig Mehmet és Mihrimah.
Mustafa: Még is mit vártál? Az uralkodó felesége csapdába esett. Természetes, hogy bizonyos akar lenni az elszámolásban! Meg vagyunk pecsételve, így míg nem derül ki az igazság, nem lesz boldogságunk!
Mustafa elhagyja a szobát.
Hatice: Mintha eddig olyan boldogok lettünk volna.
Mahidevran: Igaz. Hürrem eltűnt... Akárhol is legyen, reméljük soha nem tér vissza. Van ennél nagyobb boldogság?
Sah: Hogy van Szultánunk, Mercan? Allah tudja, milyen állapotban lehet most...
Mercan: Még nem láttam őt Szultánám. Nem hagyta el szobáját egész nap.
Husrev: Szultánám. Engedj minket, a holnapi nap mindenki számára nehéz lesz.
Hatice: Menj Pashám, az incidens miatt képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, de egy-két napom belül előkészítem őket.
Husrev távozik.

Szulejmán egyedül van a szobájában. Kisétál, majd a lépcsőkön keresztül belép Hürrem szobájába. Szétnéz a nő szobájában, majd verset mond.
Süleyman verse
Ne hidd, hogy ölelésem testem öregedésével mostohává változott …
Amit most érzek … az a szívem lángolása …
Ha a vízben elmerülök és megfulladok, akkor a „Nílus arája” ejt ámulatba?
A koromból hullámok lettek, melyek tengerré változtak át …
Szempilláim vonalat képezve potyogtak könnyeim, mintha csak véreztem volna …
A szerelmeseket a háború félemlíti meg szerelmükkel …
Ha sóhajtok, több könnyem hullik, mint a tenger maga …
Nézd csak, mi történt velem e világban!
Muhibbi sem érheti el édes szerelmének szívét …
Az utak le vannak zárva … járhatatlanok … istenverte öregedésemnek köszönhetően!

Reggel Mustafa és Mahidevran megérkeznek. Mercan köszönti őket és elmondja, Bali Bey a szobájában van és ők is oda fognak menni. Mustafa megkérdi, merre van az apja, mire Mercan azt feleli, hogy Hürrem Szultána szobájában maradt végig.

Mahidevran: Milyen egy szomorú éjszaka (szarkazmus)
Mustafa arrébb húzza anyját.
Mustafa: Ha továbbra is így viselkedsz, a minket érő vádakat sosem fogják eltörölni. Egyébként is nagy fájdalmat él most meg a Szultánunk és mindegy mi az oka, segítenünk kell őt ebben.
Mahidevran: Ne beszélj úgy, mintha nem tudnád, miken mentünk keresztül. Ezen boltozat alatt rengeteg szenvedést kellett átélnem. Évekig vártam erre és most, hogy Hürrem végre eltűnt, nem vagyok képes azt mutatni, hogy szomorú vagyok. Éppen akkor vonnák kétségbe viselkedésemet.

Mahidevran Mercanhoz fordul, hogy mehetnek. Mercan közli, hogy külön kíván velük Bali Bey beszélni, így Mustafa leválik.
A háremben bejelentik Cihangir-t. Felnéz az ágyasokra, miközben vonul. Látja, ahogyan édesapja anyjának ágyán ülve alszik.
Cihangir: Apa...
Szulejmán: Cihangir, én oroszlánom.
Cihangor: Álmot láttam apa, láttam, hogy anyám egy fa alatt van. Egy nagy fa alatt. Megkérdeztem miért hagyott el minket, miért nem tér haza. Azt mondta sosem hagyna el engem. Anyám vissza fog térni, apa...igaz?
Szulejmán: Vissza fog térni, én oroszlánom. Vissza fog...

Eközben Mustafa Bali Beynek:
Mustafa: Ez minden, amit tudok Malkocoglu. Elmagyaráztam már a Szultánunknak is.
Bali: Itt voltál hónapokig, természetesen találkoztál Hürrem Szultánával, igaz?
Mustafa: A háremet érintő dolgokkal kapcsolatosan igen, találkoztam vele.
Bali: Ahogyan hallottam, veszekedtél vele mindenki előtt.
Mustafa: A háborús események miatt csökkentettem a hárem költségeit, neki pedig nem tetszett a döntésem.
Bali: Volt még bármiféle összeütközés?
Mustafa: Nem.
Bali: Azt mondják te hibáztatod Hürrem Szultánát, amiért téged Amasyába küldtek. Igaz ez?
Mustafa: Nem érdekel mit mondanak mások Malkocoglu. Nagyon jól tudod, hogy csak a Szultánunk dönthet róla, merre menjenek a hercegek.
Bali: Édesanyád, Mahidevran Szultána nem ezen az állásponton van. Azt állítja Hürrem személyesen áll a dolog mögött. Amíg Szultánunk távol volt, sok veszekedésbe bonyolódott Hürrem Szultánával.
Mustafa: Mindenki ismeri kettejük kapcsolatát. Ha fontos lett volna, biztos eljut hozzám a hír.
Bali: Mihrimah Szutlána úgy gondolja a Szultánáink állnak az incidens mögött. Szerinted ez lehetséges?
Mustafa: Nem is akarok ebbe belegondolni.
Bali: Ahogyan én sem, azonban Hatice Szultána már próbálta megölni Hürrem Szultánát azelőtt. Ez pedig egy erős lehetőség.
Mustafa: Rögtön az incidens után kihallgattam mindenkit, édesanyjámat is beleértve. Ha lenne bármilyen bizonyíték a kezemben, mit sem törődve ki volt az, azonnal Szultánunk kezébe bocsátanám.
Bali: Még ha az édesanyád is volt az? Vagy gyermekeként megpróbálnád-e megmenteni őt?
Mustafa: Elég ebből. Több kell egy Szultána megvádolásához holmi lehetőségeknél.
Bali: Természetesen hercegem... Ezért kutatok bizonyíték után. Hercegem... Amíg az ügy nincs megoldva, Szultánunk azt parancsolta, tartsd magad távol a palotától.

Következő Mahidevran.
Bali: Lépj be.
Mahidevran: Nem önszántamból érkeztem ide. Amit tudunk, már elmondtuk. Mi szükség van holmi kihallgatásokra? Ezúttal nem kínálhatok megoldást.
Bali: Én is szeretném hallani Szultánám. Kérlek, foglalj helyet.
Eközben Mercan kíséri ki Mustafát. Miután a herceg távozik, Mercan találkozik Aziz Agával, ki elmondja neki, hogy Rüstem látni szeretné. Mercan azonban közli, sok dolga van, mire Aziz elkapja a karját és közli, határozott parancsot kapott Rüstemtől.
A kihallgatás folytatódik:
Bali: Úgy gondolod, hogy Mustafa herceg száműzve lett Amasyába, igaz?
Mahidevran: Nem csak én gondolom így. Mindenki, akinek van egy kis esze, tudja jól. Vagy te másként vélekedsz?
Bali: Jelenleg azt gondolom, hogy a döntés bosszúvágyat ébreszt benned.
Mahidevran: Mustafa herceg az Ottomán dinasztia jövője. Az egyetlen reményem, létezésem értelme, anyaként hogyan tehetném ki ilyen veszélynek? Különösen, hogy Hürrem az ő védelme alá lett rendelve! Lehetséges ez egyáltalán?
Bali: Amennyiben Hürrem Szultánát jövője akadályának látod... akkor igen, lehetséges. Ebben az esetben még saját életedtől is elbúcsúznál.
Mahidevran: Hercegem kétszer tért vissza a halálból... ebben a palotában. Először egy nőt küldtek hozzá, hogy mérgezze meg. Ha az a nő nem szeretett volna belé, már régen elveszítettem volna. Aztán kémeket küldtek Manisába. De még mindig nem akartam bosszút állni! Csak megmentettem a fiamat!
Bali: Nem Mustafa herceg az egyetlen probléma. Számodra ez személyes ügy. A büszkeségedről van szó...
Mahidevran: Csend legyen!
Bali: Mit gondoltál? Hogy újra együtt lehetsz majd Szultánunkkal? Ezért szabadultál meg Hürrem Szultánától?
Mahidevran: Kinek képzeled magad, hogy így beszélj velem?!
Bali: Mit tettél a Szultánánkkal? Megölted őt? Vagy kínoztatod valahol?
Mahidevran: Nem én tettem!!
Bali: Ki volt akkor? Tudod, hogy mi történt a Szultánánkkal, nem igaz?
Mahidevran: Nem! Fogalmam sincsen! Nem tudom ki és mit tett! És nem is érdekel!
Mahidevran elhagyja a termet.

Hatice és Sah futnak össze vele.
Hatice: Jól érzed magad?
Mahidevran: Hogyan is tehetném? Ki lettem hallgatva, mintha csak gyilkos lennék! Szégyen Bali Bey-en! Hány évig bíztunk benne...
Sah: Csak a kötelességét teljesíti.
Hatice: Mi történt, mit mondtál neki?
Mahidevran: Mit mondhattam volna? Belefáradtam, hogy elmondjam ugyan azt újra és újra!
Egy aga érkezik informálva őket, hogy Bali Bey rájuk vár.
Sah: Hatice, ne felejtsd el, mit ígértél nekem. Nyugodt maradsz. Nem használod haragodat és az érzéseidet, hogy értelmetlenségeket mondj.
Hatice: Akármi is az igazság, az az, nővérem. Akármit is tudok, azt fogom mondani.


Eközben a Szultán odakint keres. Bali pedig kihallgatja Sah-t.
Bali: Szultánám, nem vonom kétségbe hűségedet Szultánunkkal szemben, de ahogyan a többi Szultánánk is, harcban áltál Hürrem Szultánánkkal. Ahogyan emlékszem, még száműzetted is.
Sah: Nem küldtem sehova. Saját hibáiból lehet elküldve.
Bali: Igen, csakhogy te lökted őt tovább saját hibája felé. Ahogyan Hatice Szultána is.
Sah: Hatice?
Bali: Segítettél neki elrejteni Ibrahim Pasha aranyát.
Sah: Segíteni? Azon a napon üzentem neked, hogy jöjj el az aranyért.
Bali: Ez így igaz. De hónapokkal később tettél így. Féltél, hogy nyílvánosságra kerül, hogy elrejtetted.
Sah: Csak segíteni akartam Hatice-nek.
Bali: Most is ezt tehetnéd. Csendben maradhatnál Hatice Szultánáért.
Sah távozni készül.
Bali: Szultánám. Kérdéseimnek még nincsen vége.
Sah: Tudd a helyed. Tőled kellene engedélyt kérnem a távozásra?
Bali: Szultánunk parancsa egyértelmű Szultánám. Maradásra kényszeríthetlek. Ne kívánd tőlem, hogy ehhez folyamodjak.
Eközben Szulejmán megáll egy helyen, lát valakit, akiről azthiszi, hogy Hürrem az. Matracki szólítja meg.
A kihallgatószobában:
Bali: Szultánám, Szultánunknak egyetlen kívánsága van. Hogy megtaláljuk Hürrem Szultánát épen és egészségben. Ha segítségemre tudnál lenni ennek felderítésében, esküszöm neked, senki sem fog bántani.
Sah: Úgy gondolod, életben van?
Bali: Reménykedem benne... máskülönben sokak feje fog repülni...
Sah: És nem akarod, hogy ez megtörténjen, igaz? Az igazi dolog Bali Bey nem más, mint maga a Dinasztia. A Szultánunk szomorú lesz, aztán pedig eljön majd a nap, mikor mindent elfelejt majd Hürremért. Mindenféle bizonyíték hiányában nem fogja megölni a saját fiát.

Sah önelégülten mosolyog majd távozik. Kopogást követően Hatice-n a sor.
Hatice: Mackocoglu Bali Bey... miért engem hívattál utolsóként? Mert igazán csak engem akartál kérdezni. Legyen, ahogy lennie kell, csak én tudtam mindezt véghez vinni, nem igaz?
Bali: Elfogadjam ezt vallomásként, Szultánám?
Eközben Szulejmán őrülten követ valamit, miközben azt mondogatja:
Szulejmán: Láttam Hürremet! Itt volt, láttam őt!
Matracki: Biztos vagy benne Szultánom? Senki sincsen itt.
Szulejmán: Azt mondtam láttam őt!
Egy vörös hajú nőt érnek utol, de nem Hürrem az. A nő rémült, Szulejmán pedig sokkos.
Hatice Bali Bey-el beszélget:
Hatice: Higyj nekem, nem fárasztanálak ezzel tovább. Ha én lennék az, ki ezt elkövette, azonnal bevallanám. Hiszen azóta, hogy egy nap láttam Ibrahim élettelen testét a kertemben, csak ezt akartam... Elvenni Hürrem életét!
Bali: Ha kiderül, hogy állításod igaz, tudod, hogy mi fog történni, ugye?
Hatice: Nem érdekel. Már korábban személyesen elmondtam a Szultánunknak, hogy el akarom venni Hürrem életét. Amúgy sincsen bizonyíték ellenem.
Bali: Van különbség, Szultánám. Akkor Hürrem Szultánánk nem halt meg. És nem veszett el. Hol van Hürrem Szultána?! Mit tettél vele?!
Hatice: Bali Bey mindegy mit mondok, a vádak a fejem felől sosem fognak eltűnni. Ezért sincs értelme erről tovább beszélnünk.
Bali: Tehát elérted a bosszúdat. Valj színt és végezd be!
Hatice: Nincs mit bevallanom!
Bali: Így fogod megbecsülni Ibrahim Pasha emlékét? Hogy tagadod mindazt, amit érte tettél?
Hatice: Nem tettem semmit!
Bali: Igaz... Nem tettél semmit... Amíg Ibrahimnak még csak sírja sincsen, de füled botját sem mozdítottad! Vannak akik azt mondják, el is árultad őt!
Hatice: Miket beszélsz?!
Bali: Hozzámentél Husrev Pashához, mintha semmi sem történt volna. Úgy tartják boldogan éled az életed az új palotádban.
Hatice: Nem árultam el őt. És soha nem is fogom. Azon a napon a Szultánunk nem csak őt ölte meg, vele haltam én is! Halottál engem? Elvette tőlem az életemet!
Bali: És te is el akartál venni egy életet, igazam van?
Hatice: Igen. Én is el akartam venni egy életet tőle. De nem történt meg. Nem tudtam megtenni.
Bali: Mit tettél a Szultánánkkal? Tudod, hogy hol van, igaz?
Hatice: Nem tudom. Kérdezd Mahidevrant, vagy Sah-t, talán ők tudják. Mert ennek az incidensnek semmi köze sincsen hozzám!
Bali: Most mondtad, hogy el akartad venni az életét.
Hatice: Az évekkel ezelőtt volt. Megesküdtem, hogy elveszem az életét, mielőtt a negyven napos gyász véget ér Ibrahim felett. De nem tudtam megtenni.... Elbuktam.



Eközben Mehmet a kertben beszélget Ilyas-al:
Mehmet: Hogyan veszhetett el az anyám, Ilyas? Képtelenség!
Ilyas: Ne légy szomorú, hercegem. Biztosan meg fogják találni a Szultánánkat.
Mehmet: Allah adja, Ilyas.
Látják, ahogyan Mustafa a távolban Taslicali-val beszélget.
Mustafa szavai Yahya-hoz.
Mustafa: Sosem gondoltam, hogy megkérdőjeleznek egy ilyen váddal kapcsolatosan.
Yahya: Elmondtam mindent, amit tudtam. Rüstem Pasha pedig figyeltet engem. Ha alkalma lesz rá, egy pillanat alatt meg fog tőlem szabadulni.
Mustafa: Rüstemnek ez nem olyan egyszerű. Félti az életét. Hürrem Szultána nélkül úgy gondolja, senki sem lesz belőle.
Yahya: Tanácsolom, mielőtt menj Amasyába, hercegem, nem vagy itt biztonságban.
Mustafa: Ha a saját apám házában nem vagyok biztonságban... akkor égessük porig a világot... nem számít nekem már egyetlen atomja sem.

Mehmet érkezik meg.
Mehmet: Hercegem... beszélhetnénk egy kicsit?
Mercan megérkezik a vártömlöcbe Aziz agával. Ajtót nyitnak nekik, Mercan gyanúsan néz körbe, de végül belép. Egy ember térdel a cella közepén.
Rüstem: Mercan aga. Már vártunk téged. Végre megtiszteltél minket jelenléteddel. Ismered ezeket az embereket, nem igaz? Neked dolgoznak.
Mercan: Mit követtek el Pashám? Miért vannak itt?
Rüstem: Ezt te fogod megválaszolni Mercan aga. Mert a te nevedet adták. Azon a napon, mikor Hürrem Szultána elhagyta a palotát, nem akartad, hogy megállítsák őt.
Mercan: Nem tisztem megállítani egy Szultánát. Fogalmam sem volt róla, hogy Konyába igyekszik.
Rüstem: Ahh! Csak mert a Szultánunk utasítása az, hogy bárki, akinek köze volt az eseményekhez, vagy hanyagul járt el... ki legyen végezve.
Mercan nagyot nyel, de nem lapul meg.
Mercan: Én őrzöm a Szultán ajtaját. Se közvetve, se közvetetten nincsen közöm az incidenshez. Nem voltam hanyag, mert semmilyen utasítást nem kaptam arra, hogy állítsam meg a Szultánát.
Rüstem Aziznak: Hallottad?
Aziz keményen gyomron vágja Mercan-t, Rüstem pedig vállon veregeti. Ezt követően elkapja az állát és körbecsavarja a fejét.
Rüstem: Shh.. Milyen utasítást kaptál akkor? Hogy megöld Hürrem Szultánát?

Eközben Mehmet Mustafa bocsánatát kéri.
Mehmet: Bocsánatodért esedezem fivérem, amiért haragból és fájdalomból beszéltem. Nem akartalak megbántani.
Mustafa: Mi juttatott erre az állapotra Mehmet? Még is mit tettem, amiért ilyen módon vélekedsz rólam?
Mehmet: A háború alatt beszéltem a Szultánunkkal. Kértem, küldjön engem másik tartományba, mert ez nem igazságos veled szemben. És ezt mindvégig hangoztattam. Mikor pedig eljöttem, hogy beszéljek veled erről, még csak rám sem néztél, mintha csak az én hibám lenne.
Mustafa: Mondtam neked, hogy semmi közöd nincsen ehhez.
Mehmet: Láttam a szemeidet testvérem. Láttam bennük a haragot és a fájdalmat. Miután a pletyka elterjedt... Saját fülemmel hallottam, amit a katonák mondtak. Rólad beszéltek, azt mondták nem igazságosak veled. De mindez nem érdekelt, ők nem engem szeretnek.

Eközben Ilyas Yahya-nak:
Ilyas: Bégem, Yahya, már hallottam nevedet és megtiszteltetés számomra egy ilyen költővel találkozni, mint te.
Yahya: Ki vagy te?
Ilyas: A nevem Ilyas. A huszonegyedik hadosztály janicsárjai közé tartozom. Mehmet herceg megtisztelt azzal, hogy szolgálatára lehetek.
Yahya bólint, de nem válaszol semmit.
Mehmet eközben Mustafával beszélget.
Mehmet: Arról nem is beszélve, hogy ami anyámmal történt, teljesen lesokkolt. Nem vagyok jól testvérem. Szívem tele van fájdalommal.
Mustafa: Látom Mehmet és megértem fivérem.

Eközben Afife Sümbülhöz és Fahriye-hez beszél.
Afife: Hova tűnt így el Mercan?
Sümbül: Esküszöm, hogy nem tudom merre van az ördög... Talán a Szultánunkkal együtt távozott?
Fahriye: Nem hinném. Minden bizonnyal Bali Bey-el intézi a kihallgatásokat.
Afife: Fahriye, ne hagyd magára Cihangir herceget. Napok óta aggodalmaskodik, most pedig én aggódom, hogy belebetegszik.
Látják, amint Duzgun aga elájul, ezért Afife orvost hivat.
Ezt követően Sumbul ront be Bali Bey-hez, miszerint Duzgun aga megérkezett.
Sümbül: Ő volt az agák feje, kiknek a Szultánát Konyába kellett volna juttatni.
Bali megkérdi merre van és Sümbül elmondja, hogy aggódik érte, nagyon rossz állapotban vitték kórházba. Kirohannak a teremből.

Eközben Mercan már a másik két emberrel együtt térdel a börtöncellában. Rüstem elkapja egyikőjük fejét.
Rüstem: Hol van Hürrem Szultána?
Ismeretlen(1): Esküszüm Pashám, hogy nem tudom.
Rüstem: Válaszolj a kérdésemre.
Ismeretlen(1): Nem tudom.
Rüstem elvágja a torkát. A másik ember rémülten néz.
Ismeretlen(2): Nem tudok semmit sem Pashám!
Rüstem: Válaszold meg a kérdésem! Hol van Hürrem Szultána?
Ismeretlen(2): Fogalmam sincs!
Őt is megölik. Mercan következik.
Rüstem: Eljött az időd, hogy beszélj, Mercan aga!
Mercan: Megölni egy ajtóvigyázót nagy büntetéssel jár. Sah Szultána pedig személyesen fog gondoskodni róla, hogy megfizess ezért.
Rüstem: Allah szerelmére... Hol van Hürrem Szultána?!
Mercan azt állítja, hogy nem tudja. Rüstem épp készül tenni valamit, mikor nyílik az ajtó és egy aga elmondja Rüstemnek, hogy Duzgun aga visszatért. Rüstem elereszti Mercant és mikor Aziz megkérdi, mi legyen vele, Rüstem nem felel semmit.
Duzgun végre felkel az éjszaka. Bali a legjobbakat kívánja neki majd megkéri, hogy beszéljen.
Bali Bey: Lássuk csak... Ahogy hallottam, neked kellett volna gondoskodnod Hürrem Szultánáról, nem igaz?
Duzgun: Igen, vele voltam.
Bali Bey: Hol van a Szultánánk?!

Mihrimah Sümbüllel van Hürrem szobájában.
Mihrimah: Hogy van a Szultánunk? Rajta tartod a szemedet, igaz?
Sümbül: Szultánám, megteszek mindent, ami jogomban áll. De elvesztettük a hatalmunkat a háremben. Sah és Hatice Szultána kémei mindenhol ott vannak.
Mihrimah: Itt vagyok Sümbül. Egy ideig Validém szobájában maradok.
A tejes asszony, aki kém, rejtekéből figyeli őket.
Sümbül mondja, hogy összeszedi Mihrimah dolgait, mire ő azt feleli:
Mihrimah: Várj, hogy vannak a hercegek? Már ha érkeztek hírek felőlük.
Sümbül elmondja, hogy boldogak és jó sorsuk van. Mihrimah mondja, hogy Mehmet a legfontosabb és meg kell őt menteniük mindenféle veszélytől. Sümbül elmondja Mihrimának, hogy Ilyas és Fahriye mindig a sarkában vannak. Mihrimah mondja, hogy meglátogatja a Szultánt, ezért Sümbül szedje össze a dolgait. Mihrimah lányára tekint, aki sokat nőtt.
Eközben Bali a Szultánnal beszélget, aki úgy tűnik, mintha teljesen elveszett volna egy másik világban. Hürrem gyűrűjét nézegeti.
Bali: Azt mondták összehívtad a Dívánt és háború mellett döntöttél.
Szulejmán: Igen, háborúba megyünk. Most, hogy már nincsen szívem, az ellenségeim félhetnek tőlem.
Bali: Szultánom, hibásnak érzem magam előtted. Kérlek bizonyosodj meg róla, hogy mindent megtettem, ami hatalmamban ált.
Szulejmán: Malkocoglu... Még ha a világa királya lennél sem használna semmit. Bármi legyen a sorsod, azt fogod élni.
Valaki kopog. Mihrimah lép be és üdvözlik egymást. Bali távozik.
Mihrimah: Aggódtam érted. Jól vagy?
Szulejmán: Gyermekedért aggódj, Mihrimah. Ne gondolkodj rajtam és tedd ezzel magad szormorúvá.
Mihrimah: Hogyan mosolyoghatnék, mikor te boldogtalan vagy? Beszéltem Rüstemmel. Ha engedélyezed, szeretnék még egy darabig itt maradni.
Szulejmán: Két lelkem volt egész életemben. Az egyiket elvesztettem, de a másik Allah-nak hála velem van.
Eközben Amasyában:
Mustafa: Ennek a gyönyörű birodalomnak a királya vagy. Segíts, ne elnyomj.
Fidan lép be és Mustafa Yahya-t kéreti. Megkérdi, adjon-e át neki bármilyen üzenetet, de Mustafa nem tartja szükségesnek. Fidan közli vele, hogy Mahidevran írt egy levelet és egy héten belül érkezik. Érdeklődik, hogy kérjen-e ágyast Mustafa számára, de a herceget untatja a téma és megkéri, hogy távozzon.
Manisában Mehmet Ilyas-t hívatja.
Ilyas: Készülj el Ilyas, miután találkoztam az én Lala-mmal, kimegyünk a piacra. Csatlakozni akarok az ellenőrzéshez.
Ilyas távozik és egy aga jön be.
Aga: A vadászok feje.
Ezt követően suttog valamit, mire Ilyas bólint. Egy elhagyatott részére megy az erdőnek és egy köpenybe öltözött nő fordul felé. Mahidevran az.
Mahidevran: Hogy áll a helyzet? Senki sem gyanakszik rád igaz?
Ilyas: Ne aggódj Szultánám. Elnyertem Mehmet herceg bizalmát.
Mahidevran: Rendben. Azért jöttem, hogy parancsomat a saját számból halld. Eljött az idő Ilyas. Az idő, hogy Mehmet élete véget érjen.
Az éjszaka közepén Bali Bey szobájában Bali és Matracki beszélgetnek.
Bali: A háború ötlete jónak bizonyul, Nasuh Efendi. Szultánunk végre visszatér az életbe.
Matracki: Igazad van, de Rüstemnek tényleg kinyílt a csipája ez alkalommal.
Bali: Ne nevezd őt nevén, Nasuh Efendi!
Szulejmán a szobájában Hürrem levelét olvassa.
"Még ha nem is látom többé áldott arcát, szeretni fogom, még mindig szeretni az életemnél is jobban, Szulejmán. Nem számít, mi történik velem ennek okán, készen állok elviselni. Még ha életem is az ára ezért a szeretetért. A te hitvány ágyasod: Hürrem Haseki.
Eközben Bali szobájában:
Bali: Mihrimah Szultána érkeztével nekem távoznom kell.
Matracki: Tégy belátásod szerint. De ha elmész, a helyzet csak romlani fog. Rüstem fogja átvenni a hatalmat.
Bali: Minden kő alatt rejtőzik valami szörnyűség... És én nem is akarom látni Rüstem képét.
Matracki: Meg kell tanítanunk neki, hogy hol a helye.
Egy érdekesen festő aga lép be és értesíti Balit, hogy fontos információkat kaptak.
Eközben Szulejmán saját szobájában alszik. Álmodik... Egy fánál áll és ahogy ránéz egy kéz súlyát érzi a vállán. Úgy hiszi, hogy Hürrem az, de valójában Hatice. Követi őt, valahonnan füst jön. Tovább sétálnak és megkérdezi őt Szulejmán, miért van itt és most hová vezeti őt, mikor Hatice megáll, visszanéz bátyjára, majd le a földre és Hürrem ruhái vannak a földön. Szulejmán felébred, könnyekkel a szemében. Bali Bey lép be.
Bali Bey: Szultánom, kérlek bocsáss meg, de fontos ügyben kereslek. Beszéltem neked Murat agáról, emlékszel? Az ember, ki a hamis levelet hozta. Megtalálták.
Szulejmán megkérdezi, merre van és Bali Bey közli, hogy majd holnap érkezik. A Szultán megkönnyebbül, Allah-nak ad hálát.
Szulejmán: Meghallgatta imáimat. Most megtudhatom, hogy hol van! Malkocoglu, bármit kérsz, a tiéd!
Bali: Ha a szíved egy kis örömöt is lel, számomra az a legnagyobb ajándék.
Reggel Rüstem a Szultán szobájához érkezik, de egy aga közli vele, hogy elment a börtönbe.
Bali erősen üti az embert, aki állítása szerint már semmire sem emlékszik, túl sok idő telt el. Bali egy tőrt ránt elő és közli, hogy majd ő eszébe juttatja. Beleteszi a tőrt a férfi kezébe.
Bali: Kit szolgálsz? Beszélj!
A férfi közli, hogy nem tudja és hogy Balinak meg kellene ölnie őt.
Bali: Túl sokáig vártam erre a pillanatra. Beszélni fogsz! Minden egyes pillanatban, mikor nem beszélsz, fájdalom fogja átjárni a tested! Megérkezik a Szultán.
Szulejmán: Tudod ki vagyok én? Ha igen, válaszolj a kérdésemre. Hol van Hürrem és mit tettél vele?
Valaki kopog Sah palotájának ajtaján és Hüsrev lép be rajta.
Sah: Történt valami?
Hüsrev: Nem tudok mindent, de ma reggel valami biztosn történt. Valakit elkaptak. Szerintem köze van Hürrem Szultánához.
Eközben a férfi váltig állítja, hogy nem tud semmit, nem tudja hol van Hürrem és hogy semmit nem követett el az üggyel kapcsolatban. Bali addig folytogatja, amíg Szulejmán utasítja rá, hogy hagyja abba.
Murat aga: Azt a parancsot kaptam, hogy hozzam el a levelet.
Szulejmán: Ki parancsolta ezt?
Murat aga: Ali aga.
Szulejmán megkérdezi, hogy Ali aga még is kicsoda és hogyan tudják megtalálni. Rüstem érkezik meg.
Rüstem: Én tudom Szultánom, kikérdeztem. Egy Hatice Szultána agái közül.
Eközben Hatice idegesnek tűnik és Sah megkérdezi, ki az a személy, akit elkaptak. Hüsrev azt feleli, nem tudja. Ali aga érkezik és Hatice fülébe suttog, aztán távozik. Hatice is megpróbál távozni, de Gülfem megkérdezi, történt-e valamit rossz. Hatice közli, hogy felmegy és pihenni szeretne. Mindenki aggódva figyel. Hüsrev közli, hogy elmegy a palotába és kideríti, hogy mi történt. Gülfem és Sah egymásra néznek aggódva.
Hatice az emeleten, az ágya szélén ülve kétségbeesett arcot vág. Szulejmán eközben lovára ül és semmivel sem foglalkozik, aki meg akarja őt állítani. Hatice várakozik... tisztában van vele, mi fog történni.
Szulejmán megérkezik.
Sah: Ez nem hangzik jól. Menj Haticéhez.
Gülfem: Rendben, én is aggódom.
Szulejmán belép, mindketten meghajolnak előtte.
Szulejmán: Hol van Hatice?!
Sah: Minden rendben van?
Szulejmán: Hol van?!
Sah: A szobájába ment pihenni.
Szulejmán elmegy.
Gülfem: Allah ments meg minket!

Hatice palotájában Mahidevran azt mondja:
Mahidevran: Ma végre kikerültünk a gyanú alól.
Hatice: Még nem Mahidevran. Ki tudja Bali Bey mit mondott a Szultánunknak. Még mindig semmi hír.
Gülfem: Még is mit mondhatna Szultánám?
Hatice: Semmit. Nincs itt semmi. Senki nem kérdezett tőled semmit?
Gülfem: Bali Bey engem nem hívott. Talán később akar velem beszélni, nem tudom...
Sah: Egy kazán ég a háremben... Nincsen boldogság többé senki számára.
Ekkor Mercan megérkezik. Sah látja tekintetét és megkérdi, mi történt.
Mercan: Rüstem kihallgatott Hürrem Szultána tartózkodási helyéről. Képes lett volna megölni...
Sah: Hogy merészeli ezt tenni? Azonnal értesítsd a Szultánt!
Mercan: A Szultánunk most fájdalomban van szerelme miatt. Semmi jó nem sülne ki belőle. Amúgy is jól vagyok.
Hatice: Akkor hogyan engedtek el?
Mercan: Hír jött Duzgun aga érkezéséről.
Szulejmán eközben sétál a csarnokban. Rüstem közli vele, hogy Duzgun megérkezett és Bali Bey vele van.
Duzgun: Eltévedtem az erdőben. Sérült voltam, eszméletemet vesztettem. Mikor kinyitottam a szemeimet egy házban voltam. Súlyos sérüléseket szenvedtem és eltartott egy ideig a gyógyulás. Amint jobban lettem, visszatértem az útra.
Bali: Mi történt a Szultánánkkal? Láttad meghalni?
Szulejmán ekkor belép a szobába és megkérdi, hogy hol van Hürrem. Duzgun közli, hogy nem tudja.
Szulejmán: Hogy lehetséges, hogy nem tudod? Nem veled volt?!
Duzgun: Igen, vele voltam, de megtámadtak minket! Mindannyiunkat megtámadtak kardokkal! Magammal akartam vinni Szultánánkat az erdőbe, de mögénk kerültek és elragadták őt tőlem. Nem láttam mi történt vele. Túl sok sérülésem volt és nem volt más választásom, mint futni.
Szulejmán: Elfutottál?! Elfutottál?! Elfutottál?!
Rüstem: Ki volt az? Ki támadott meg titeket?
Katona: Nem láttam. Arcuk el volt takarva. Nem mondtak semmit sem.
Szulejmán: Menjünk innen!
Mustafa megkérdi Bali Bey-t, hogy mi történt, aki így felel:
Bali Bey: Duzgun aga megérkezett. Meg fogja nekünk mutatni, hol történt minden.
Mindkét herceg csatlakozni akar hozzájuk, de nem engedélyezik nekik.
Mehmet: Mi történt anyámmal?!
Bali: Ahogy gondoltuk, megtámadták. De nem tudjuk mi is történt.
Hatice palotájában Mahidevran azon elmélkedik, mit fog Duzgun aga mondani.
Sah: Kíváncsi vagyok hogyan került elő ennyi idő után.
Hatice: Talán köze van hozzá valahogy.
Sah: Imádkozom, hogy ez ne csak Hürrem egyik játéka legyen.
Gülfem: Nem hinném. Nem hagyná el a gyermekeit.
Eközben Mehmet Cihangirral beszél és elmondja neki, hogy a Szultán távozott az éjjel de remélhetőleg hamarosan visszatér majd az édesanyjukkal.
Cihangir: Már elmondtam apánknak, hogy anyánk életben van és vissza fog térni hamarosan.
Mustafa: Szultánunk a támadás feltételezett helyszínére ment egyelőre. Nem biztos, hogy azonnal megtalálja majd.
Mihrimah ép be a szobába és érdeklődik, hogy hol van Duzgun aga és hogy említett-e bármit is az anyjukról. Mehmet elmondja neki, hogy apjuk távozott az este és remélhetőleg anyjukkal tér vissza biztonságban.
Az erdőben Szulejmán megkérdi, hogy ezen a ponton támadták-e meg őket.
Duzgun: Elég sötét volt, de errefelé kellett, hogy történjen.
Rámutat egy sziklára, amiben Hürrem elesett menekülés közben. Mélyebbre vezeti őket az erdőben.
Szulejmán: Ez lenne az?
Duzgun: Igen, Szultánom. Itt láttam őt utoljára. Ennél a fánál jártunk, mikor ránk találtak.
Szulejmán: Szóval ez az a hely, ahol egyedül hagytad őt. Az életed árán is meg kellett volna védened. Vigyétek innen. Mindenki oszoljon szét. Minden házat és farmot kutassatok át.
A következő jelenetben Sah Szultána és Gülfem lépnek be Hürrem szobájába azon tűnödve, hogy Duzgun aga mondott-e bármi fontosat.
Mihrimah: Miért aggódtok ennyire? Attól tartotok, amit mondani fog?
Sah: Ne játsz a türelmemmel Mihrimah! Azért vagyok itt, hogy segítselek!
Mihrimah: Biztos vagyok benne, hogy erről van szó! Ne haragudj hercegem, de nincs több energiám erre!
Mustafa: Allah adja, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba. Kérlek ígérd meg nekem, hogy bármilyen hírt is kapunk, erős maradsz. Gyermeked van és testvéreid. Most van a legnagyobb szükségük rád, ahogyan a Szultánunknak is.
Mihrimah: Nem! Még mindig életben van!
Az erdőben Szulejmán megtalálja Hürrem gyűrűjét.
Szulejmán:
"Én pézsmám, parfümöm. Egyetlen Hürremem. Szerelmem, világító holdem.
Te, ki oly közel álsz hozzám. Aki tudja titkaim. Te, ki velem létezel, én gyönyörű Szultánám!
Életem, gabonám, isteni italom, mennyországom...
Tavaszom, minden boldogságom. Napom, rózsám. Ó, én nevető rózsám!
Én fám, az egyetlen, ki vigyáz ám. Rózsás kertem...
Vágyam, legértékesebb gyöngyöm.
Reggelem, minden beszélgetésem, én estém!
Virágom, cukrom, én kincsem!
Belső békém ezen a világon!
Én szerettem, Yusufom! (József próféta, akit a legszebb teremtett emberként tartanak számon)
Én Isztambulom, Karamanom (egy másik provincia az Ottomán Birodalomban), szerelmem, ki többet ér mindennél, melyet Anatolia és Róma magába foglal.
Én Badakhshanom, Kipchakom, Baghdadom, Khorasanom.
Én gyönyörű hajú szerelmem, nyíl formájú szemöldököddel, égő, csintalan szemeiddel. Függő vagyok.
Ha meghalnék, te lennél érte a felelős, hisz megkínoztál azzal, hogy beléptél életembe. Segíts én gyönyörű szerelmem!
Ajtódnál állandóan bókolok, dícsérlek, mintha csak kötelességem volna.
Szívem tele van gyásszal, szemeimbe könnyek gyűlnek, én, az az ember, ki szeret téged
1543. év jön el.
A palotában Fahriye megkérdi Cihan Hatun-t, miért hagyta el a szobáját.
Cihan: Meguntam, hogy egész nap a szobámban üljek! Sétálni akartam egy keveset. És látni akartam Mehmet herceget.
Fahriye: A Díván gyűlésre ment, később láthatod.
Eközben a Díván gyűlésen Mehmet imádkozással kezd.
Amasyában Fidan megkérdezi Yahya-t, hogy a herceg a szobájában van-e, mire azt feleli, hogy korán távozott.
Yahya: Senkit sem akar a közelében tudni. Nincsen jó állapotban. Még velem sem beszél.
Fidan: Mi fog történni? A háremét is elhanyagolta. Remélem semmi rossz nem történik a hatunok között. Mint tudod, Ayse és Rumeysa Szultána késekkel járkálnak...
Yahya: Tudod mi a dolgod. Ne adj senkinek esélyt. Mikor tér vissza Mahidevran Szultána?
Fidan: Nem mondott semmit. Visszatér majd, miután látogatását tette Meyhan Szultánánál.
Yahya: Nem értem, milyen szükség szülte ezen találkozó létrejöttét.
Egy aga lép be a szobába és értesíti Yahya-t, hogy a herceg őrei nélküle tértek vissza.
Mehmet és Ilyas esznek.
Ilyas: Álmaid fényessé teszik népünk jövőjét. Kívánom, hogy egy napon valóra váljanak.
Mehmet: Remélem, ám legnagyobb álmom az, hogy elérjem anyámat. Bárhogy, készítve egy sírt neki és imádkozni hozzá... Testvéreim is hiányolom, főleg Cihangirt, olvastad utolsó levelét?
Ilyas: Igen, olvastam. Ha adnának rá engedélyt, már irányíthatná a nemzetet!
Cihan Hatun lép be a szobába és Ilyas távozik. Mehmet megkérdi tőle, hogy van, mire azt feleli, hogy egészséges, gyermekük is az, egyfolytában mozgolódik.
Amasyában Yahya megtalálja Mustafát az erdőben.
Yahya: Jól vagy? Mivel Rüstem a nyomodban van, nem kéne egyedül lenned.
Mustafa: Van valami hír?
Yahya: Barbarossa Pasha meg akar hamarosan látogatni.
Mustafa: Mond neki, hogy ne jöjjön. Mint tudod, látogatásáért fizetnie kéne. Miután elvesztettem a testvérem és az apámat, még valaki elvesztése nem jelentene túl sokat számomra. Emlékszel még mit mondott nekem? "Ha apád valóban lenézne rád, nem tartana Manisában." Amasya nem az én tartományom Yahya, ez az én börtönöm. Azt javaslom, hogy távozz egy jobb jövő reményében.
Eközben Isztambulban Hatice meglátogatja Szulejmánt. Szulejmán megkéri, hogy üljön le.
Hatice: Már régen el akartam jönni hozzád, de nem volt bátorságom. Tudom, mekkora fájdalmat élsz most át, ahogyan azt én is átéltem. Elveszteni valakit, kit jobban szeretsz önmagadnál is... Tűz ég benned, akár egy gyertya. Még ha egy óceánt is innál meg, nem segítene semmit sem. Semmi sem tűnteti el, amíg csak lélegzel. Mindent feléget és elpusztít, ami jó benned.
Szulejmán: Menj vissza a palotádba Hatice.
Hatice: Hatice-mnek szólítottál régen, a kincsednek... Tudom, már semmi sem lesz olyan, mint régen. Mindketten elvesztettünk életeket. Érjen hát véget ez a tél. Legyünk újra testvérek. Kérlek engedj be a mennyországodba. Szeretném, ha szeretnél... Mostantól melletted állok és soha nem hagylak egyedül!
Mihrimah szobájába lép be Rüstem.
Mihrimah: Hallottam, hogy abbahagytad Validém keresését. Már mind megfeledkeztetek róla!
Rüstem: Kémeink őt keresik mindenütt. A Szultánunk depressziós, már nem foglalkozik a nemzet ügyeivel manapság, mindenm Hadim Szulejmánra és Husrev Pashára hagyott. Távol tartanak engem. Nem túl fényes a jövőnk. Mind elvesztettük hatalmunkat Hürrem Szultánával. A katonák a Szultánunkról beszélnek. Ha nem teszünk semmit, el fogják távolítani a Szultánunkat és Mustafa herceget helyezik hatalomra! Maradj a Szultánunkkal, segíts neki régi énjéhez visszatérni, különben a következmények szörnyűek lehetnek!
Eközben a Dívánban.
Barbarossa: Az ausztriai, az olasz és a spanyol katonák együtt dolgoznak.
Ebusuud: Úgy tűnik Ferdinánd még mindig a magyar trónt akarja.
Barbarossa: A helyükre kell tennünk őket!
Ebusuud: Igen, igazan van. Akárhányszor kihírdetjük a háborút, ezek a hitetlenek bújdosni kezdenek!
Rüstem: Azonnal értesítenünk kellene erről a Szultánt! Megtehetem, ha ezt óhajtjátok.
Hüsrev: Ne keveredj olyan dolgokba, melyek nem tartoznak, főleg mikor a Nagy Vezír is itt van!
Rüstem: Vigyázz a szádra!
Hüsrev: Tán tőled kérdezzem meg, milyen szavakat használhatok?
Hadim Szulejmán: Pashák! Semmi szükség, hogy ilyen felesleges vitákba bonyolódjunk! Már értesítettem Szultánunkat.
Szulejmán belép a Dívánra.
Szulejmán: Pasháim, mivel a helyzet kritikus, csatlakozom hozzátok a Dívánban.
Hatice palotájában Hatice belép és Sah eltűnődik, merre járt múlt éjjel.
Hatice: A palotában voltam a bátyámmal. Beszéltünk, amíg a nap fel nem kelt. Megbeszéltünk mindent. Annyi év után boldogan ébredtem fel. A szemeim előtt olvadt el. Mindketten elég fájdalmon mentünk keresztül. Itt az idő, hogy újjáélesszük magunkat saját porainkból. Testvérek vagyunk, ugyanazon szülőktől. Ahogy te is és Beyhan meg Fatma. Egy család vagyunk... Akármin is mentünk keresztül a múltban, ezen nem fog változtatni.
Sah: Ezt mondogattam neked annyi éven át. Senki sem szabadna, hogy közénk álljon...
Eközben a Dívánban:
Szulejmán: Értesítsd a Ruméliai kormányzót, hogy küldjön erősítést Budapestre.
Barbarossa: Van itt még egy gond Szultánom. A magyarok lázadnak a Habsburgok ellen Vácon, Visegrádon és Esztergomban. Tőled várnak segítséget Szultánom. Előnyt kellene kovácsolnunk a helyzetből.
Hüsrev: Valóban. Könnyen irányíthatnánk azokat a területeket is.
Hadim Szulejmán: Sok kastély lett bevéve arrafelé és sok közülük gyenge.
Szulejmán: Van bármi hír Zsigmondtól?
Rüstem: Utasításodra várnak Szultánom. Ez lenne a megfelelő alkalom, hogy megleckéztetsd Ferdinándot.
Szulejmán: Kitűnő. Egyet értek veled. Kezdjétek meg a hadjárat előkészületeit.
Még sok van hátra a rész teljes fordításából, de láttam, hogy a Haticével folytatott párbeszéd érdekel sokakat, így most gyorsan megcsinálom, mielőtt rohanok tovább.
Szulejmán belép a szobába, ahol Hatice vár rá és a nevét kiabálja. Nem a szobában van, hanem az erkélyen áll, fehér ruhában. Szulejmán kimegy hozzá:
Szulejmán: Azt mondják te raboltattad el Hürremet. Igaz ez?
Hatice: Amióta csak az életem része vagy, mindig fontos helyet foglaltál el a szívemben. Allah áldja apánkat és anyánkat, de még náluk is jobban szerettelek. Mindig te voltál az első nekem. Mindig elcsodálkoztattál...
Szulejmán: Hol van Hürrem?!
Hatice: A lelkiismeretedet szerettem a legjobban. Csodáltam igazságodat. Szikla szilárd volt mindennek dacára.
Szulejmán: Beszélj Hatice, mit tettél vele?!
Hatice: Mindig is tisztelted a szerelmet. Ennek köszönhetően, mások nem tetszése ellenére is hozzá adtál Ibrahimhoz. Ezért nem csak adósod vagyok, de a te árnyékodban találtam meg a legnagyobb szerelmet is. Valóra váltottad az álmaimat, azok az évek olyanok voltak, akár egy álom... Azthittem mindig olyan lesz, hogy egy tündérmesében élek és boldog vagyok. Aztán jött Hürrem. És az álom véget ért. Megváltoztatott mindent, még téged is. Elvette az igazságos, becsületes bátyámat tőlem. Szemei nem láttak mást, csak őt. Se anyánkat, se engem, se Ibrahimot, se Mustafát... már senki sem volt becses a számára. Édesanyánk ebbe a fájdalomba halt bele, aztán pedig Ibrahim... Belegondoltál egyszer is, mit élt át azon az éjszakán? Aludtál, amíg a kivégzők kötelet hurkoltak a nyaka köré. Belegondtál egyszer is, mit érzett? És te mit gondoltál, bátyám? Éreztél bármit, amíg a szobádban aludtál?
Szulejmán: Ugyan azt, amit te is!
Sah és Gülfem utánuk erednek, hogy lássák, merre mentek (erkély).
Szulejmán: Pár napja eljöttél hozzám, hogy vissza akarod kapni a bátyádat. Akkor hittem neked...de te?
Hatice: Mostmár kvittek vagyunk. Csendben maradtam, nem mondtam semmit. Soha nem is akartam elmondani. Azt akartam, hogy fájdalmat érezz. Ahogyan én is azt éreztem.
Szulejmán: Megkaptad, amit akartál, most pedig mond el, mit tettél Hürremmel!
Hatice: Rajtam kívül senki sem tudja, éppen ezért soha sem fogsz rájönni!
Hatice elájulni készül, Szulejmán elkapja őt és látja az üvegcsét kiesni a kezéből.
Szulejmán: Mit tettél Hatice?
Hatice: Én....
Megérkezik Sah.
Hatice: Emlékszel mit mondtál? Hogy majd minden elmúlik, majd mindent elfelejtesz, helyre fogsz jönni.
Gülfem és Sah figyelnek.
Hatice: Emlékszel mit mondtál nekem? Az idő múlandó. Rendbe fogsz jönni. El fogod felejteni. Az idő el is telt bátyám, rengeteg idő... De sosem jöttem helyre. Nem tudok felejteni. Biztos lehetsz benne, hogy te sem leszel erre képes. Hürremnek ugyan úgy nem lesz sírja, ahogy Ibrahimnak.
Hatice meghal.
Szulejmán: Hatice, Hatice!
A Szultán kiabál, sír.
Szulejmán: Térj észhez Hatice...
Összeesik Haticével a karjai között és sírva magához öleli.


Frissítve: körülbelül egy hónapja