1sö elözetes
-...Eközben Hürrem a Dívánt(a gyüláést) kihalgatja. Ezt a nagyurunk sosem bocsájtja meg....------------- Eljött a vég Hürrem részére...---------- Ébredj fel már Rüstem. Nyisd ki a szemeidet. Sokullu lépésről lépésre elfoglalja a helyed.Küldök neked valakit akit elfogadtatsz a Dívánnal. Majd meglátjuk, hogy az a nagy bizalmasod Hürrem miket keverget a hátad mögött...-------------Sokullu Mehmet pasa, Hürrem szultánnal akar beszélni. Az ön szobájában fognak találkozni.---------Ha óhajtja, egy másik helyen beszéljünk pasa, ugyanis most itt titkosan kihallgatnak-Mit mondasz te? Ki hallgatózik?- Hürrem Szultán, hosszú idő óta , önt is és a Dívánt is a titkos szobáiból figyelemmel kíséri-------------------Ne feledd, a sorsod hozzám van kötve-Most már a önnel a sorsainkat a vagyoni érdek kötheti össze szultánám...-Ezen a világon ha egy ember létezik akiben megbízhatok , az te vagy-mondtam neked.-Még mindig az vagyok.-Nem vagy.Senki sincs már akiben bízhatok.
113. rész 2. előzetesSüleyman: Ez a palota már annyi árulást látott… és most a tiedet … ez a legnagyobb mind közül…Fatma: Pontosan tudod, hogy átlépted a határokat, amiket nem lett volna szabad. Nincs visszafordulás. Vége van.Hürrem: Kettőtökön kívül senki sem tudta… Melyikőtök volt?!Sümbül: Ki bérelt fel? Mustafa Herceg?Hürrem: Néhány pasa és bég Mustafa oldalára állt és elindították a támadást. Nyilvánvaló céljuk, hogy Mustafát trónra segítsék. Nagy veszély leselkedik ránk.Canfeda: Hercegem! Megindult a szülés!Selim: Hívd a bábát, azonnal!Hürrem: Süleyman!Beyazit Lalája: Ha valami történne a Szultánnal … ez a legközelebbi tartomány … mint egy madár, elfoglalhatod a trónt!Beyazit: Nekem is az az álmom, hogy trónra kerüljek, és a birodalmat kormányozzam.
113. rész
Selim iszik, Nurbanu viszont szeretné, ha abbahagyná. Selim megnyugtatja, hisz a Szultán is mellette áll. Elmeséli neki, mit mondott az Uralkodó róla a családnak, hogy amíg él, addig ő Manisában marad. Nurbanu nagyon örül ennek, és azt mondja, szerette volna látni, hogy a többiek milyen képet vágtak, mikor ezt meghallották. Selim: „Elakadt a szavuk! Ellenségeskedés volt a szemükben. Végre meg kell értsék, nem vagyok egy könnyű falat!”
Beyazit: „Mi történt volna, anya? Nem hallottad, mit mondott a Szultán? Selim kedvéért beletaposott a büszkeségünkbe!” Hürrem: „Ne vakítson el a dühöd, Beyazit! Ez az egész inkább a testvérednek, Mustafának szól!” Beyazit: „Mit jelentsen ez?” Hürrem: „Az a szándéka, hogy egymás ellen uszít benneteket… A Szultán biztos észrevette ezt, és így figyelmeztette Mustafát.” Beyazti: „Akkor hatalmas hibát követett el… Bárcsak mindannyian annyira ártatlanok lennénk, mint Mustafa bátyám!”
Fatma: „Úgy hallottam, a Szultánnál jártatok. Mi történt?” Mahidevran: „Szultánunk bejelentette, kit óhajt utódjául a trónon … Selimet!” Fatma: „Selim még magán sem tud segíteni… Mit tudna a trónon tenni? De ezt most hagyjuk is… Olyan dologra leltem, amibe még a föld is beleremeg!” Mustafa: „Mi az?” Fatma: „Hürremnek van egy szobája, Mustafa… ahonnan titokban hallgatja végig, mi zajlik a Divánon. És erről senki nem tud! Nem csak mi, de senki a palotában! Sem a Szultán, sem Rüstem!” Mustafa: „Biztos vagy ebben?” Fatma: „Addig én sem hittem el, amíg a saját szememmel meg nem láttam. Szultánunk soha nem bocsájtja ezt meg! Hürrem vége elérkezett!”
Atmaca Piri Reisszel találkozik a hajón. Reis megkérdi, teljesítette-e parancsát, és végzett-e Mihrünissával? Atmaca visszaemlékezik, mi történt az erdőben: Atmaca azzal csalja el a lányt, hogy a palotába viszi Mustafához. A lány nem igazán bízik meg a katonában, azt mondja, inkább meghal, de nem akar elszakadni a Hercegtől. Atmaca: „Az Úr csodával ajándékozott meg… és azt akarja, hogy továbbra is élj… ez a te végzeted. És most menjünk, mielőtt meggondolom magam.” Mihrünissa: „Kik akarnak megölni? Most te végzed el a piszkos munkát?” Visszatérve a jelenbe, Piri Reis nem érti, mi lelte a katonát. Reméli, tud magyarázattal szolgálni. Atmaca azt feleli, hogy Mihrünissa állapotos, és most már nem végezhetnek vele. Reis: „Hogyan lehetsz ennyire biztos, hogy nem csak azért mondta, hogy az életét mentse?” Atmaca: „Felismerem azt, aki hazudik és azt, aki igazat mond.” Reis: „Bármi is történt, el kell végezned a munkádat. Férfiak vagyunk. Nincs helye a személyes érzelmeknek! Ezt te is pontosan tudod!” Atmaca: „De egy ártatlan csecsemőt megölni nem lehet a feladatunk! Meg kell várnunk, míg megszületik!” Piri Reis azt kerdi, hogy mégis hogy akarja a problémát megoldani? Most, hogy kiderült, hogy meg akarják ölni a nőt, hogy tartják csendben?
Hürrem: „Még mindig nem fogom fel, hogy tehetett ilyet Selim?” Rüstem: „Nincs ok az aggodalomra, Szultánám… Selim Herceg még Saruhan tartomány kormányzója.” Hürrem szerint csak jobban elmérgesedett a helyzet, hiszen Selim és Beyazit kapcsolata rosszabb lett, ők ketten egyre jobban eltávolodnak egymástól, míg Mustafa közelebb került. Rüstem megnyugtatja úrnőjét, hogy majd ő beszél Beyazit fejével. Hürrem viszont azt mondja, Beyazit senkire sem hallgat, ezért amilyen gyorsan lehet, Mustafának magára kell haragítania a Szultánt, különben még Beyazit rámegy! Rüstem: „Valami eszembe jutott, Szultánám… de meg kell várnunk, amíg a Hercegek visszatérnek tartományaikba.”
Hurichihan Beyazittal találkozik a kertben: „Szépet álmodtam veled … de most van vége. Vissza akarnak küldeni Beyhan Szultánához.” Beyazit: „Nem kényszeríthetnek… Nem engedem. Ha azt mondod, engem akarsz, az elég.” Hurichihan: „Akarlak … annyira! De ez lehetetlen, Beyazit. Ha ezt a Szultán megtudja, többé nem fog téged szeretni. Az én szerelmem nem boldogságot hozott neked, hanem mély fájdalmat.”
Atmaca meglátogatja Mihrünissát Barbarossa házában. Közli vele, hogy Mustafa hamarosan indul, és érte fog jönni. Mihrünissa kérdezi, hogy a férfi fél-e, hogy elmondja Mustafának a történteket. Atmaca azt feleli, hogy meg van hozzá a joga, de bízik annyira a lányban, hogy nem árulja el. Mihrünissa viszont nem bízik meg benne. Hiszen már egyszer megpróbálta megölni, és mikor ismét nem lesz állapotos, biztos megpróbálja megint. Miért bízna benne ezek után? A férfi azt mondja, hogy az életébe kerülhet ez a döntése, hogy nem ölte meg. Hozzáteszi, hogy a lánynak éreznie kellene ennek az egyéb jelentését… Mihrünissa erre nem reagál. Atmaca megkéri, készülődjön, odakint várja.
Beyazit: „Én nem vagyok olyan, aki titkolózik előtted, testvérem. Mint minden Hercegnek, nekem is az az álmom, hogy trónra kerüljek, de ha nem ez a sorsom, ha nem ez a végzetem, akkor tudd, hogy ebben az esetben azt kívánom, te legyél a kiválasztott!” Mustafa: „Allah a megmondhatója, hogy az én szívemben is te élsz, Beyazit! Ha nem én leszek a következő uralkodó, azt szeretném, hogy te vedd át a trónt. Imádkozni fogok ezért.” Cihangir: „Mostantól nagyon óvatosnak kell lennetek! Mert az incidensek után apánk nagyon figyeli minden lépteiteket. Egy apró hiba is súlyos következményekkel járhat.” Beyazit: „Én már annyi hibát elkövettem, hogy nem is hiszem, hogy ennél többet is el lehet követni! … Most Hurichihan miatt vagyok szomorú.” Cihangir: „Hurichihan Uskupe-be megy Beyhanhoz. Idővel elfelejti mindezt, és szomorúsága is enyhül.” Beyazit: „És én hogy felejtsek? … (Mustafához) Csak egyet szeretnék kérni tőled. Ha elfogadod, nagyon boldoggá teszel.”
Süleyman szobájában… Hürrem: „Beszéltem Beyazittal. Tanult a leckéből. Biztos vagyok benne, mostantól óvatos lesz. Nem volt okos döntés idejönnie engedély nélkül, de tudod, nem volt rossz szándék benne, csak a szíve húzta ide.” Süleyman: „Ez az ügy le van zárva, Hürrem. Hurichihan Beyhanhoz utazik, így soha többé nem találkoznak.” Hürrem: „Nekem is ez a kívánságom. De látnunk kell a realitást. Ez egy játszma, Süleyman. Azt hiszed, hogy Hurichihan ok nélkül utazott fiunk tartományába? Ki tudja, mit művelt ott és fúrta be magát a fiam agyába?” Süleyman: „Mit jelentsen ez?” Hürrem: „Nyilvánvaló, hogy ami az apjával és az anyjával történt… talán a szülei halála miatt telebeszélték a fejét és ezt akarják felhasználni ellenünk. Nem lehetséges ez?” Süleyman: „Te meg miről beszélsz, Hürrem??? Hurichihan a húgom hánya!!!
Kopognak, Selim érekzik: „Nagyuram! Anyám! Útra kelek. Csak kezet kívántam csókolni neked és kérem jókívánságaidat.” Süleyman kezét nyújtja: „Tanultál hibáidból?” Selim:”Az, aki előtted áll, már egy megváltozott Selim, aki kész arra, hogy méltó legyen hozzád, és segítségeddel és támogatásoddal minden kihívással szembe fogok tudni nézni.” Süleyman: „Az igazságszolgáltatásodnak olyan élesnek kell lennie, mint a kard.” Selim: „Mivel kedvenc ágyasom állapotos, szeretnélek meghívni és vendégül látni téged és anyámat egyaránt, mikor gyermekünk megszületik. És ha megtennéd, hogy felolvasol az Adhanból, azzal nagyon boldoggá tennél.” Süleyman: „Természetesen elmegyünk.”
Mustafa megáll egy parkoló kocsi előtt, és meglátja Atmacát és nejét. Mustafa kérdi, hogy minden rendben van-e? Mihrünissa azt feleli, hogy többé ne hagyja magára. Mustafa azt mondja, ne szomorkodjon, mert mostantól soha többé nem válnak el. Mustafa megköszöni Atmacának, hogy vigyázott nejére, és biztonságban tudhatta nála. Atmaca azt feleli, hogy neki ez a kötelessége, hogy a Herceget és a családját védje. Mustafa közli velük, hogy még egy ideig a fővárosban kell maradnia, mert hirtelen adódott egy lehetőség, amit muszáj megragadnia. Talán még hasznot is hozhat számukra. Atmaca érdeklődését felkeltette ezzel. A Herceg azt mondja, majd Fatma Szultána levélben fogja őt értesíteni, hogy mi lesz a feladata. Yavuznak is szól, hogy tartson Atmacával.
2.rész
Mihrimah palotájába Rüstemhez Zal érkezik. Tájékoztatja urát, hogy Sokullu éppen Hürrem Szultánát fogadja irodájában. Rüstem: „Ki akarta a találkozót?” Zal: „Csak ennyit tudok.” Kopognak. Fatma érkezik. Zal azon tűnődik, hogy ez most jó vagy rossz-e nekik. Rüstem szerint, rögtön kiderül. Fatma belép, közben Rüstem kérdezi, hogy Mihrimah Szultánához jött-e, mert ő nincs a palotában. Fatma azt feleli, hogy nem, őhozzá jött, mert mondanivalója van. Rüstem gyanakvóan tekint a beszélgetés elé.Sokullu: „Már egy ideje szerettelek volna felkeresni, de nem volt lehetséges.” Hürrem: „Tudod, mi történt. A Hercegeim itt voltak, el voltam foglalva.” Sokullu: „Persze, Szultánám… Csak meg szerettem volna köszönni… segítségeddel nagyon fontos pozíciót sikerült kapnom, amiről még nem is álmodhattam!” Hürrem: „Mindenki azt kapja, amit megérdemel, Pasám… de ez még semmi… hűségeddel és szolgálatoddal még magasabbra is juthatsz.” Sokullu: „Megtisztelsz, Szultánám… Engedelmeddel, szeretnék megosztani veled valamit. Fatma Szultána néhány nappal ezelőtt látni kívánt a Márvány Palotában. És én azt tettem, ami szükséges.” Hürrem: „Biztos vagyok benne, hogy gratulálni akart neked.” Sokullu: „Azt akarta tudni, melyik oldalon állok.” Hürrem: „És? Mit mondtál? Felfedted előtte?” Sokullu: „Engedélyed nélkül senki előtt nem fedem fel magam… hacsak nem Fatma Szultánának van érzéke ahhoz, hogy meglássa, ki hol áll.” Hürrem: „Legyen így… ha nem jelentjük ki, maradjon kétségek között.” Fatma: „Tudom, ellenségedként tekintesz rám, Rüstem Pasa… de ennek nem kell így lennie.” Rüstem: „Soha, Szultánám… nem érzek ellenségeskedést senki iránt… főleg nem a Szultánák felé! Soha!” Fatma: „Én sem érzek így senki iránt, csak megpróbálok középutat találni. Tulajdonképpen neked is ezt kellene tenned. Különösképp, hogy nincs senki, akihez fordulhatsz.” Rüstem: „Szerencsére, nem az a helyzet, amire utalsz…” Fatma: „Ha Hürremre gondolsz, nos, ő már rég megtalálta új kedvencét… Sokullu Mehmetet! Tegnap még a kapuőrök főnöke volt, ma meg már pasa, a flotta parancsnoka!” Rüstem: „Ez a Szultán parancsa…” Fatma: „Azt hiszed, mindent látsz, ami körülötted történik… de nem így van. Például én is találkoztam Sokulluval. Elmondta? Ahogy feltételeztem, most hallasz erről először.” Rüstem: „Nem az én dolgom tudni, kikkel találkozol.” Fatma: „Hürremnek annyi titka van, ami érint téged!” Rüstem: „Nem akarlak elszomorítani, de Hürrem Szultána és köztem nincsenek titkok.” Fatma: „Ha ez így van, akkor hogy szállt fel ily hirtelen Sokullu csillaga? Ébredj fel, Rüstem! Nyisd ki a szemed! Lépésről lépésre Sokullu átveszi a helyed!” Rüstem: „Ez lehetetlen! Főleg, amíg én itt vagyok!” Fatma: „Én a te helyedben nem lennék ebben olyan biztos. Ne feledd! A te kezeid már piszkosak, míg az övé még tiszták!” Rüstem: „Szultánám, ha megengeded…” Fatma: „Tévedsz, ha azt hiszed, hogy megmenekülsz, mert Mihrimah a feleséged. Ez csak egy kettőtök közötti megállapodás. Államférfi vagy. Nagyon jól tudod, hogy ha a körülmények megváltoznak minden megállapodásnak vége.” Rüstem: „Mit kívánsz tőlem, Szultánám? Mondd ki, amit akarsz. Nem tehetsz minket ellenségekké.” Fatma: „Légy a Divánban holnap délután. Küldök hozzád valakit… fogadd őt. Majd akkor te is megtudod, mit művel Hürrem a hátad mögött.”Hurichihan csomagja bepakolva. Mihrimah: „Így lesz a legjobb mindenkinek, Hurichihan. Egy nap majd te is megérted.” Cihangir: „Bárhová is mész, azt kívánom, légy boldog.” Hurichihan: „A boldogság nagyon távol került tőlem, Cihangir… már nem leszek soha boldog.”Hürrem a szobájában azt kérdi mindenkitől, hová ment Fatma Szultána. Miután senki sem tudja, ezt mondja: „Ezt a napot választotta, mikor Hurichihan távozik körünkből?” Gülfem: „Mi ez az aggódás? Hiányzik talán?” Hürrem: „Nem értem, mi ez az áskálódás a Szultánákkal szemben, Gülfem? Évek óta a szárnyaim alatt élsz itt a palotában.” Gülfem: „Azért élek itt, mert a Szultán így óhajtja.” Hürrem: „Kívánságára, vagy hogy enyhítse a fájdalmát? Gondold ezt át!”Közben Hurichihan megérkezik: „Szultánám, ha valamit vétettem, kérlek, bocsáss meg!” Hürrem: „Ezek a dolgok előfordulnak, mikor az ember fiatal… Az a fontos, hogy ne kövesd el még egyszer ugyanazt a hibát.” Hurichinan: „Gülfem.” Gülfem: „Add át üdvözletemet Beyhan Szultánának. Ahhal akaratával egyszer találkozunk.” Fatma érkezik: „Hurichihan! Annyira féltem, hogy nem érek ide, hogy elbúcsúzhassak tőled!” Hurichihan: „Elmennék anélkül, hogy elköszönjek tőled?” Fatma: „Ne veszítsd el a reményt! Csodák másodszor is történhetnek, annak ellenére, hogy nem várod!” Mihrimah: „Hol jártál, Szultánám?” Fatma: „Kicsit kimentem a palotából… tettem egy túrát a Boszporusz mentén. Mihrimah, legközelebb menjünk együtt!” Mihrimah: „Talán.”Amasyában Mahidevran benyit abba a szobába, ahol Mihrünissa van: „Titokban összeházasodtatok. Szép. El is tudjátok titkolni mindenki elől. De ha itt maradsz, az veszélyes. Hosszan gondolkodtam ezen. A legjobb lenne, ha a saját villádban maradnál. Ha valaki meghallja, mondhatnánk, hogy te döntöttél így.” Mihrünissa: „Ahogy jónak látod, Szultánám. Szívesen leszek bárhol, ahol biztonságban tudhatom a gyermekemet.” Mahidevran: „Megszületéséig maradj a villádban… aztán visszatérhetsz… majd úgy tüntetjük fel, hogy egy ágyas hozta a gyermeket világra.” Mihrünissa: „Gyermekem… másvalaki lesz az édesanyja?” Mahidevran: „Ez az egyetlen megoldás, amit látok.” Nurbanu: „Csak azt mondtam, amit mondanom kellett! Ha a Herceg másik nővel van, akkor soha többé nem lát engem!” Canfeda. „A tűzzel játszol, Nurbanu! Amíg téged őriz a szívében, nem dobhatja ki a Háremet az utcára! Gondolj a gyermekedre!” Nurbanu: „Talán nem tehetek semmit a Háremmel, de ennek a Dilshahnak mennie kell! Csinálj, amit akarsz, csak küldd el! Vagy különben gyilkost csinálsz belőlem! Hol van a Herceg?” Canfeda: „A szobájában, éppen étkezik…” Nurbanu: „Egy másik nő van nála?! Dilshah az, nem igaz?!”Mahidevran Mihrünissával és Mustafával beszélget: „Higgy nekem! Ez a helyes lépés, oroszlánom! Bejelentjük, hogy az egyik ágyasod állapotos.” Mustafa. „Nincs erre szükség, anya. A gyermeknek már van édesanyja, aki itt marad velem.” Mahidevran: „Mihrünissa…” Mihrünissa: „A Validénknak igaza lehet. Ahogy az esküvőnk titkos volt… a gyermekemet is titokban fogom megszülni.” Mustafa. „Lehetetlen, hogy elmenj a palotából! Nem foglak megint elveszíteni! Főleg nem most!” Mahidevran: „Nem megy el végleg… csak a szülésig rejtjük el.” Mustafa: „Idővel úgyis minden kiderül, anyám. Rejtsd csak el addig a napig. Nem akarom, hogy bántódása essék. Egészségéért, tegyél meg minden óvintézkedést.” Miután Mahidevran távozik, Mihrünissa megpróbálja még egyszer meggyőzni. Azonban a Herceg azt mondja, hogy döntése végleges. Miután Mihrünissa visszaadta életét, ha mennie kell, hát megy vele ő is!Selim egy másik lánnyal van, miközben Nurbanunak sikerül belopakodnia a Herceg szobájába. A férfi ráordít, de ő nem törődik vele. Nurbanu: „A gyermekedet viselem a szívem alatt, te meg egy másik nővel hemperegsz!” Selim: „Nurbanu! Már beszéltünk erről! Fogadd már el!” Nurbanu. „Nem!!! Soha nem fogadom el!!!” Canfeda: „Hercegem, bocsáss meg! Nurbanu! Gyere velem!” Nurbanu: „Most van vége! Soha többé nem látsz engem!” Canfeda megpróbálja kivinni, azonban elfolyik a magzatvíz. Selim bábáért kiált. Selim: „Nurbanu! Jól vagy?” Nurbanu: „Hogy lehetnék, mikor ez a nő a szobádban van?” Selim: „Menj ki!” Selim: „Canfeda, segíts az ágyra tenni.” Nurbanu: „Nem! Nem fekszem bele abba az ágyba!” Így Selim parancsot ad, hogy vigyék a szobájába.Mihrimah: „Ne légy ilyen szomorú, Cihangir! El kellett mennie… így volt a legjobb mindenkinek… és neked is!” Cihangir: „Mi köze van ennek hozzám?” Mihrimah: „Láttam, Cihangir… Láttam, hogy nézel rá… teljesen egyértelmű.” Cihangir: „Nem jól látod… De jobb lenne, ha nem beszélnénk a témáról. Az, amit átélt Beyazittal, nagyon elszomorít.” Mihrimah: „A szerelem olyan, mint egy hulló csillag. Ha egy pillanatra elvakít, elvesztél. Csak néhányan szerencsések annyira, hogy egész életükben érezhetik ezt az érzést. Nekem nincs ilyen szerencsém, és úgy tűnik, neked sincs. Talán az a sorsunk, hogy egymást vigasztaljuk, Cihangir.”Rüstem és Sokullu a Divánban. Rüstem tudni akarja, Sokullu mikor látogatja meg a flottát? Sokullu azt mondja, hogy majd a megfelelő időben. Rüstem: „Oh! Fatma Szultánával volt időd találkozni, de a a Birodalom Tengerészeti Flottájával nem?! Mit akarsz elrejteni előlem?!” Sokullu: „Nincs rejtegetni valóm, Pasám. Hürrem Szultána is tudja… Soha… soha nem merészelnék… Csak nem akartalak zavarni lényegtelen dolgokkal.” Rüstem: „Elmehetsz.” Zal érkezik. Rüstem: „Zal Mahmut! Az a fontos ember, akiről Fatma Szultána beszélt… találkozni akarok vele… mondd meg Sümbül Agának is.”Hürrem Mihrmahhoz: „Megoldottad a problémádat Rüstemmel? Már nincs gond, ugye?” Mihrimah: „Amúgy sem volt olyan fontos.” Hürrem: „Jó. Maradj távol Fatma Szultánától. Hallom, sűrűn találkoztok.” Mihrimah: „Csak társalogtunk.” Hürrem: „Az igazat megvallva, kíváncsi vagyok, miről beszélgettetek.” Mihrimah: „Semmi fontosról… Valami fontosat akartam mondani. Aggódom Cihangir miatt, anyám. Tudod, az ő korában… azt hiszem, eljött az ideje, hogy saját háreme legyen.” Hürrem: „Most ez honnan jött ily hirtelen? Mondott neked valamit?” Mihrimah: „Nem kell mondania semmit… nem lehet saját tartománya… be van zárva e palota falai közé.” Hürrem: „A testvéred baját nem lehet egy csapásra megoldani… Jó, hogy beszéltél nekem erről. Majd gondolkodom ezen.” Sümbül érkezik, Mihrimah távozik. Hürrem leszidja, mert állandóan eltűnik. Sümbül tájékoztatja úrnőjét, hogy Rüstem négyszemközt találkozik valakivel a Divánban. Hürrem azt kérdi, ki lehet az? Sümbül nem tudja, csak azt, hogy valami titkos beszélgetés lesz.
3.rész
Amikor Nurbanu felébred, Selimet maga mellett találja. Kérdi a babáról. Selim elmondja, hogy egy egészséges fiúnak adott életet, és mindjárt hozzák. A lány nagyon örül, hogy fiú lett. A Herceg azt mondja, hogy kérhet tőle akármit, amit csak akar. Nurbanu: „Amit csak akarok?” Selim: „Igen.” Nurbanu: „Nincs több nő! Nincs! Soha többé!” Selim elneveti magát. Kopognak, a babát hozzák. Nurbanu örömmel veszi át kisbabáját. Prince (herceg)-nek hívja. Selim: „Nem. Sehzade.” (Ilyenkor jó fordítani…) Nurbanu azt mondja, küldjenek hírt a fővárosba, hogy a Szultán is és Hürrem Szultána is értesüljön örömükről. Selim viszont már réges rég üzent nekik.Fatma a kertben Atmacával találkozik: „Megértetted, mi a feladatod?” Atmaca: „Mi van akkor, ha Rüstem Pasa nem fogad?” Fatma: „Emiatt ne aggódj… fogadni fog. Csak gyújtsd fel a szikrát … nincs is másra szükség.”Yavuz azt mondja Cevhernek, hagyja el a házat. Pénzt ad neki, hogy menjen el a csónakhoz, ami várni fogja, csak menjen el. És ne kérdezzen semmit. A nő szerint, Sümbül keresni fogja, és mondania kell valami indokot, miért megy el. Yavuz ezek után is ragaszkodik ahhoz, hogy tegye azt, amit mondott neki.Hürrem Sümbültől kérdi, megtudott-e valamit Rüstem titokzatos vendégéről. Sümbül azt feleli, hogy körbekérdezett, de még mindig nem tudja, ki az? Fahriye érkezik, hogy eljött az idő, Rüstem a Divánban van, és ha gondolja, akkor induljanak. Zal a folyosón, mikor Atmaca érkezik: „Rüstem Pasához jöttem. Fatma Szultána küldött. A Pasa már vár.” Zal átveszi tőle fegyvereit, majd beengedi. Közben Fatmát értesíti Melek, hogy Hürrem elhagyta a szobáját. Fatma örül, hogy eljött az ő idejük. Hürrem megérkezik titkos helyiségébe.Rüstem: „Gyere közelebb … Te?” Atmaca: „Mustafa Herceg kardhordozója vagyok. Személyes parancsára vagyok itt. Mint tudod, Fatma Szultána már beszélt rólam.” Hürrem is hallja Rüstem szavait: „Fatma Szultána Hürrem Szultána titkairól beszélt. És most ezt te fogod bebizonyítani.” Atmaca: „Ez így van, méltóságos Pasa.” Rüstem: „Ebben az esetben, beszélj! Mik azok a titkok?” Atmaca a mennyezetre tekint. Rüstem: „Beszélj hangosabban, ember!” Atmaca: „Ha megengeded, beszéljünk máshol, mert valaki kihallgat bennünket.” Hürrem bepánikol, sietve távozik a titkos helyiségből. Rüstem: „Mit beszélsz? Ki hallgat ki minket?” Atmaca: „Már hosszú ideje, Hürrem Szultána hallgat ki téged a titkos helyiségéből.” Rüstem: „Hogy merészeled?! Hogy merészelsz idejönni elém, és a Szultánánkról hazudozni?!” Atmaca. „Ez az igazság! Ráadásul erről nem csak te nem tudtál!” Rüstem: „Miféle csapda ez?!” Atmaca: „Ez nem csapda! Nem hazugság! Mustafa Herceg azt akarta, hogy megtudd, hogy a barátaid… Most mennem kell, ha megengeded. A Szultán hamarosan megérkezik.” Hürrem pánikolva siet ki onnan, és legrosszabb rémálma teljesedik be: férje, uralkodója, gyermekei apja áll előtte. Süleyman megtekinti a titkos helyiséget. Sokkolják a látottak.Süleyman a szobájában: „Ha volt valaki, akiben megbíztam, az te voltál.” Hürrem: „Még mindig megbízhatsz bennem.” Süleyman: „Már nem! Elhagytál, Hürrem. Már senkiben sem bízhatok.” Hürrem: „Tudom, hibáztam… nincs rá magyarázat… de jó okaim voltak… Ez a palota már annyi árulásnak volt a szemtanúja, hogy már senkiben sem lehet megbízni. Megértem, a legnagyobb félelmed a hűtlenség. De nekem is. És hogy ezt megakadályozzam, óvintézkedéseket hoztam. Amit teszek, azt teérted teszem… temiattad Süleyman. Higgy nekem.” Süleyman: „Ezek után, hogy bízhatnék meg benned? Imént mondtad, e palota több árulás színhelye volt… mindközül a tied a legrosszabb.” Hürrem: „Süleyman! Esküszöm neked, teérted és a gyerekeink kedvéért csináltam!” Süleyman: „Most menj el.”Fatma kint várakozik: „Próbáld meg elrejteni, ahogy tudod… de én látom, hogy legbelül felrobbansz… Azt hitted, hogy a te oldaladon fog maradni? Ezúttal nem bocsát meg neked.” Hürrem: „A Szultán szerelme még mindig az enyém. Fogalmad sincs mekkora viharokon mentünk mi már keresztül. A fekete felhők beszippanthatnak, de aztán eltűnnek, és újból kisüt a nap. Ez mindig így megy.” Fatma: „Igazad van. De sosem voltál ennyire meggondolatlan. Még sosem lépted át határaidat ennyire. Még sosem vakított el a gőg. Emlékezz csak Ibrahim Pasára! Az ő végzete is a büszkesége volt.” Hürrem: „Ne hasonlíts össze vele! Én nem leszek olyan, mint ő!” Fatma: „Ki tudja, Hürrem? Hiába voltál hatással a Szultánra… átlépted határaidat… nincs visszaút… vége van… eddig tartott.”
-Hercegem...hercegem...hercegem...hercegem... azt hiszem ennyi elég.Önnek el kel készülnie, hogy a Dívánon részt vegyen. Amióta a paytahtból (birodalom központból) vissza jött, egyáltalán nem találom jónak az állapotát. - Isten bizony mindent megteszek amit mondasz. Meg sem moccanok, mint akinek keze - lába összekötve... a szeretet nőről is lemondtam...mit várnál még el tőlem? - Ismeretes előttem az állapota,és nagyon sajnálom de nem tehetek önért semmit. A nagyúr parancsaival szemben tehetetlenek vagyunk. -Ha te az anyámnak semmit sem meséltél volna, ezeket mint nem élnénk most át. -Én Hürrem szultánt csak figyelmeztettem és azt is csak az ön védelmében. Hála a nagyúrnak, mert akár száműzhette is volna magát. -Akár Kütahyában maradtam, akár a világ másik végében lennék, mi a különbség? -Ilyet ne mondjon.Isten éltesse sokáíg, de ha valami történne a nagyúrral, a paytahthoz legközelebb eső tartományban ön van. Akár egy madár azonnal oda repülhet és elfoglalhatja a trónt. Ezt tudnia kell értékelni.
4.rész
Mihrimah palotájában Mihrimaht egy szabó méri le éppen, mikor Rüstem mérgesen beállít, és mindenkit elküld. Mihrimah: „Mi történt?” Rüstem: „Te tudtál a titkos szobáról?” Mihrimah: „Miről beszélsz? Milyen szoba?” Rüstem: „Arról a titkos szobáról beszélek, amit Hürrem Szultána csináltatott magának, hogy titokban kihallgassa a Diván tanácskozásait!” Mihrimah: „Mi történhet még? Hogy tehetett ilyet? Hogy jöttél rá?” Rüstem: „Fatma Szultána fedte fel. A Szultánnal kezdve most már mindenki tud róla! Mihrimah, mondd el az igazságot! Te tényleg nem tudtál erről?” Mihrimah eltolva férje karját: „Miért hazudnék, Rüstem? Most hallom tőled először. Tehát ezért volt, hogy az anyám állandóan eltűnt! Többször is kerestük, mindhiába.” Rüstem: „Ha kihallgatta a Diváni találkozóimat, ennek csak egy oka lehet… hogy nem bízik bennem!” Mihrimah: „Nem erőltette, hogy bizonyítsd, hogy megbízhat benned. Akinek nincs bizonyítani valója, az pont te vagy. Ha nem lett volna meg az oka rá, biztos nem tesz ilyet.”
Fatma a szobájában Gülfemmel és Valériával beszélget. Gülfem: „Hürrem elvesztette az eszét! A Szultán ezt biztos nem hagyja büntetlenül.” Fatma: „Allah tudja, Gülfem. Azt kívánom, hogy Hürrem karjait és szárnyait összetörjük… és ennek az ideje elérkezett!” Gülfem: „Amit eddig is láttunk Szultánám… Hürrem megvédi magát valahogy… és azután mindent megtesz, mi hatalmában áll, hogy megbosszulja.” Fatma: „Te még mindig nem ismersz engem… Nem olyan egyszerű revansot venni rajtam.” Nazenin: „De rajtam vehet, nem igaz?” Fatma: „Amíg ebben a palotában vagy, Hürrem nem tehet veled semmit. Ne aggódj, asszony.”
Közben Hürrem a szobájában azon gondolkodik, vajon hogy derülhetett ki kis titka: „Képtelenség, hogy Fatma Szultána rájött a titkos szobára… kivéve, hogy… kettőtökön kívül senki nem tudott róla!!! Egyikőtök elárult engem!!! Mondjátok meg, melyikőtök az áruló?!” Fahriye: „Szultánám! Én inkább adnám az életemet, minthogy eláruljalak téged!” Sümbül: „Soha! Soha még meg sem fordult a fejemben!” Hürrem: „Senki sem tudott róla, csak ti… Vagy elárultatok, vagy valahol kikotyogtátok!!!” Fahriye: „Allah a megmondhatója, Szultánám, hogy soha senkinek nem beszéltem erről.” Hürrem. „Sümbül Aga! Elmondhattad valakinek, Lokmannak vagy valamelyik agának?” Sümbül: „Hogyan mondhattam volna el egy ilyen dolgot? Hisz a fejembe kerülhet!” Aztán hirtelen eszébe jut, mi történhetet… „Cevher! Cevher!” Hürrem: „Mi történt? Kivel beszéltél?” Sümbül: „Van egy nő… Cevhernek hívják… kelmekereskedő. „ Hürrem: „Ne mondd, hogy beszéltél ennek a nőnek a titkos szobáról!” Sümbül bólogat. Hürrem: „Allah dühe szálljon rád!!! Hogy tehettél ilyet?!” Sümbül: „Bocsáss meg nekem, Szultánám! De nem tudtam… talán nem is ő volt… talán valaki követte… ő jóságos és tiszta… ő nem tehette… ő nem!” Hürrem: „Hol van ez az asszony? Hol van?!”
Süleyman a teraszán van, mikor Lokman bejelenti, hogy a titkos szoba bejáratát lezárták és befalazták.
Hürrem átnéz egy dobozt, majd Sümbülhöz megy. Fahriyének megparancsolja, hogy hagyja őket kettesben, és ne is engedjen be senkit. Sümbül: „Szultánám! Én nem árultalak el. Vagy legalábbis nem állt szándékomban.” Hürrem: „Most te miattad, a pletykás nyelved miatt, elveszítek mindent! Meg leszel ezért büntetve!” Átad neki egy üvegcsét, amiben méreg van. Sümbül azt hiszi, neki kell meginnia: „Nagy a vétkem… ha ezt rendelte a sors, hát legyen.” Hürrem: „Nem ennyire egyszerű, Sümbül. A mérget nem neked szántam… hanem az asszonynak.” Sümbülnek ez még kegyetlenebb…
Sümbül meglátogatja Cevhert. Azt mondja, nem maradhatott tovább a palotában, kimentette magát, hogy a piacra mehessen, hogy láthassa. Cevher szerint, nagyon jól tette, hiszen rá gondolt. Sümbül édességet hozott az asszonynak, amit a házba belépve Cevher meg is kóstol.
Zal Rüstem irodájában. Rüstem azt mondja, hogy van egy asszony, egy kém, Cevher. Habár már foglalkoznak vele ebben a pillanatban, fontos megtudni, kihez hű, kinek szállítja az információkat.
Közben Sümbül az édességgel eteti az asszonyt. Cevher arról beszél, hogy már üzenni akart Sümbülnek, hogy az egyik nagynénje lebetegedett, és el kell utaznia egy kis időre. Sümbül: „Úgy érted, elmész.” A nő hirtelen rosszul kezdte érezni magát. Sümbül: „Úgy érted, el fogsz menni. Tulajdonképpen, elmenekülsz.” Cevher: „Gyere velem, Aga! Menjünk el innen! Egy messzi vidékre! Ahol senki nem talál ránk! Te szerettél engem és én is szerettelek téged! Ha minden más hazugság volt, ez az igazság! Nem lehet gyerekünk, de az élet megold mindent! Viszünk magunkkal néhány árvát, és együtt felneveljük őket, mint a saját gyerekeinket!” Köhögni kezd, majd folytatja: „Ők a mi gyerekeink lesznek! Boldog család leszünk! Veled együtt! Agám! Sümbül Aga!” Sümbül: „Ki tette ezt veled? Kinek dolgozol? Mustafa Hercegnek?” Cevher: „Mustafa Hercegnek semmi köze ehhez!” Sümbül: „Ki az? Ki???” Cevher: „Nem tudom! Nem tudom! Nagy hatalma van! Mustafa Herceget akarják a trónra ültetni! Rüstem Pasa és Hürrem Szultána ellensége!” Sümbül: „Mondj egy nevet!” Cevher: „Yavuz.. Yavuz… Sümbül… Szerettelek!”
Ahogy végigmegy a piacon, kiül rá a mély gyász.
Kutahyában Beyazit gyakorol, két karddal, több ellenféllel. Lala figyeli őt, majd végül megszólal, hogy a Divánban már várják. Hozzáteszi, hogy mióta visszatért a fővárosból, nem néz ki valami jól. Beyazit: „Csak azt tettem, amit mondta. Hagytam elmenni azt a lányt, akibe szerelmes vagyok. És most mit kívánsz még tőlem?” Lala: „Nagyon sajnálom a történteket. Nem tehetünk semmit. El kell fogadnunk a Szultán döntését.” Beyazit: „Ha te, nem árultál volna el anyámnak semmit, akkor mindez meg sem történik!” Lala: „Én csak figyelmeztettem Hürrem Szultánát, hogy védjen meg. Allahnak hála a Szultán nem száműzött.” Beyazit: „Nos, itt vagyok Kutahyában! Mi a különbség?” Lala: „Nem kellene így beszélned. Mert ha, Allah ne adja, de a Szultánnal történik valami, akkor a fővároshoz legközelebbi tartomány Kutahya. És mint egy madár, rárepülhetsz a trónra... Értékelned kéne ezt.”
Hürrem Sümbüllel és Fahriyével beszélget a szobájában. Hürrem: „Meghalt?” Sümbül: „Abból, amit megértettem… Mustafa Hercegnek dolgoznak. De a Herceg nem tud erről. Ez az asszony is nekik dolgozott.” Hürrem: „Kik ezek az emberek?” Sümbül: „Az asszony erre nem tudott felelni. Viszont adott egy nevet … Yavuz. Ez minden.” Hürrem: „Itt ülünk bénán, miközben hiénák vannak körülöttünk! Még nem is ismerjük ellenségeinket! Vagy azonnal megtesszük lépéseinket, vagy már túl késő lesz.
Cevher háza előtt asszonyok egy csoportját találja Yavuz. Kérdi tőlük, hol van Cevher, mire az egyik azt mondja, hogy meghalt. Úgy találtak rá. Yavuz azt kérdi, hogy kik ők? Azt felelik, hogy ők ugyan nem ismerték jól az asszonyt, de egy férfi kereste fel őket, pénzt adott nekik, és megkérte őket, hogy gondoskodjanak a temetéséről. Aztán a férfit többé nem látták.
Mihrimah az anyja szobájában van, mikor Cihangir megjelenik. A Herceg csodálkozik, hogy nővére egyedül van ott. Mihrmah azt mondja, édesanyjuk éppen Rüstemmel tárgyal. Cihangir: „Nem tudom megérteni, hogy tehetett ilyet az anyánk?” Mihrimah: „Még mi meg sem születtünk, mikor e palota falai között háború dúlt az anyánk ellen… Nehéz még elképzelni is, min ment keresztül. Mit kellett átélnie. Szolgaként érkezett… és minden, ami felett uralkodik, azt saját maga érte el. Természetes, hogy a mai napig nem bízik meg senkiben.” Cihangir: „Ez igaz. És mert nem bízik senkiben sem, ezért mindent, amit eddig elért, most elveszíti. Rabja lett a vágyainak és ambícióinak. Ez a két dolog hozza el végzetét, és még észre sem veszi!” Mihrimah: „Csendet, Cihangir! Soha többé ne merészelj így beszélni a családodról! Megértettél?”
Hürrem: „Ennek az incidensnek az okozója Mustafa volt, Rüstem.” Rüstem: „Úgy érted, hogy Mustafa miatt hallgattál ki engem titokban? Így érted?” Hürrem: „Pontosan ezt akarták! Megpróbáltak egymásnak ugrasztani minket és te beleestél a játékukba! Ez az ellenségeink hasznára válik! Ne feledd! Sorsod hozzám van kötve!” Rüstem: „A te sorsod meg hozzám van kötve, Szultánám. Nem nyerheted meg ezt a háborút egyedül.” Hürrem: „Mit jelentsen ez? Hogy beszélhetsz velem így?” Rüstem: „Évekig hűséges voltam hozzád. Egyszer sem árultalak el. Ha igen, kérlek, mondd el. Amíg engem hallgattál, nem bizonyosodtál meg erről? Mikor csaptalak be? Mikor fordítottam hátat? Veszélyeztetve életemet, megmentettem a te életedet! Nem áldoztam fel az életemet teérted?” Hürrem: „Ennek semmi köze hozzád. A gyerekeim jövőjéről van szó. Ezért minden óvintézkedést meg kell tennem. Már annyiszor visszajöttem a halálból4 Hányszor égettek meg! Tömlöcbe dugtak két hosszú évre! A fiamat is elvették tőlem! Ó, fiam! Kitépték a szívemet! És te? Hol voltál ekkor, Rüstem? Miért nem mentettél meg? Ha teszek valamit, annak oka is van. Ezt soha ne felejtsd el! Nem volt hiábavaló… de most már nagy fenyegetés alatt állunk.” Rüstem: „Szultánunk ezt biztosan nem fogja megbocsátani.” Hürrem: „Nem csak ezt, Rüstem. Néhány Bég és Pasa el fog indulni, hogy Mustafa nevében tegyenek valamit. Anélkül, hogy tudott volna róla, egy nő volt a kémje. Egy kígyót engedtek be közénk! Céljuk egyértelmű: tönkretenni minket és Mustafát felsegíteni a trónra.” Rüstem. „Kik ők? A nő elmondta?” Hürrem: „Csak egy nevet említett… Yavuz. Ez minden.” Rüstem: „Zal Mahmut figyeli a nő házát.” Hürrem: „És kivel beszéltél a Divánban?” Rüstem: „Atmacával, Mustafa Herceg vadászával. Zal azt mondta, két ember védte Mustafát. Ő az egyikük. Nem ismeri a másikat.” Hürrem: „Nyomozd ki azonnal! És szabadulj meg Atmacától és Yavuztól!” Rüstem: „Az, hogy elém állt, azt jelenti, hogy van még valaki, akiben megbíznak. A te ellenségeid az én ellenségeim is, Szultánám. Ha kettesben beszélünk, csak egy kívánságom van: bízz bennem. Csak ennyi.” Hürrem: „Nem tartanék olyant, akire nem bízom a lányomat.” Rüstem: „Ebben az esetben, ez is megtörtént.”
5.rész
Itt a vége. Sírjatok ti is!
Yavuz Atmacával találkozik: „Cevhert meggyilkolták. Későn érkeztem.” Atmaca: „Ez nem jó… Nem megmondtam, hogy küld el az asszonyt?” Yavuz „Megtettem! Vártam is rá a kikötőben, de nem jött!” Atmaca: „Siessünk. Reis már vár.” Több férfi is elkezdi követni őket. Észreveszik. Elkezdődik a harc. Yavuz előhúzza tőrét, de túl picinek tűnik, hát eldobja. Puszta kézzel harcolnak, míg a végén minddel végeznek. (Török ninják!!! :-D)
Rüstem a Szultán előtt áll, és azt mondja, hogy habár nem fog tetszeni neki, de valamit el kell mondania. Süleyman csupa fül. Több kereskedő is panaszkodott Mustafára. Vesztegetésről talált jelentéseket, melyek közül többet is a Herceg elé terjesztettek, de a Herceg elutasította azokat. Rüstem azt mondja, hogy nem hiszi el a panaszokat, mert mindenki tudja, hogy mennyien szeretik Mustafát, és ezek alaptalan vádak, talán olyanoktól, akik megbuktak és most csak rosszindulatúak. Rüstem felajánlja, hogy levelet küldet a tartományba, hogy beszéljenek a helyi kereskedőkkel, hogy mi az igazság. Süleymannak tetszik az ötlet, hozzáteszi, hogy kíváncsi, ki akarja megszégyeníteni Mustafát?
Atmaca közli Reis-szel, hogy Cevher meghalt. Reis: „Reméljük, nem beszélt.” Atmaca: „Biztos, hogy beszélt.” Reis: „Akkor Hürrem és Rüstem is tud már rólatok.” Atmaca: „Valószínűleg igen, de semmit nem tudnak bizonyítani.” Reis azt tanácsolja, hogy jól nézzenek körül, főleg Yavuz! Utasítja őket, hogy térjenek vissza a Herceghez, de mindenekelőtt bizonyosodjanak meg arról, hogy nem követik őket. Atmaca: „Van már hír a palotából?” Reis: „Nem, minden csendes. De ezúttal, Hürrem Szultána nem ússza meg!”
Mihrimah palotájában Zal már várja Rüstemet. Elújságolja neki, hogy parancsát teljesítve, emberei követték azt a bizonyos Yavuzt. Azonban ő és társa végzett az embereivel. Rüstem: „És ki volt a másik? Talán, Atmaca?” Zal: „Nagyon valószínű.” Rüstem: „Minden információt szerezz meg nekem erről az Atmacáról! Ki ő? Honnan jött? Mindent!” Majd hozzáteszi: „Ez volt a második hibád. Még egy, és fejedet vétetem!”
Lokman és Afife egy levelet ad át a Szultánnak. Selimtől érkezett. Afife érdeklődik, hogy jó hír-e? A Szultán azt feleli, hogy Selimnek fia született. Afife elkezd imádkozni a kicsiért, majd megkérdi, hogy Hürrem Szultána meglátogathatja-e, ahogy azt korábban kívánta?
Hürrem készülődik, és közben nagyon boldog a Selimtől érkezett hír miatt. Abban bízik, hogy ez a csodás hír majd enyhíti a Szultán haragját. Afife megérkezik hozzá, és közli vele, hogy a Szultán nem óhajtja látni.
Taslicali egy levelet ad át Mustafának azzal, hogy Fatma Szultána küldte. Mustafa azt mondja, hogy ahogy várta, Hürremet leleplezték, és közeleg a vége. Taslicali szerint, indulniuk kell. Mihrünissa nem érti… Mustafa elmagyarázza, hogy vendégük van. És, hogy ki is ő, majd meglátja.
Mahidevran kérdi Fidantól, hogy talált-e már egy ágyast, akire ráfoghatják, hogy állapotos? Fidan megnyugtatja úrnőjét, hogy igen, meg van a személy. Ne aggódjon, megfenyegette, így biztos nem tesz nekik keresztbe. Mihrünissa érkezik Mahidevranhoz a hírrel, hogy a titkos szobát megtalálták. Igaz, még nem tudni, mi lesz Hürremmel, lehet, hogy lefejezik. Majd közli, hogy Mustafa elhagyta a palotát, hogy üdvözölje vendégét. Mahidevran sem tudja, ki lehet az. Mihrünissa azt feleli, biztos, hogy barát. Mahidevran erre azt mondja, hogy a legnagyobb károkat barát tudja okozni … tanácsként szánja ezt Mihrünissának.
Rüstem a Divánban levelet diktál. Amasyába, hogy magyarázzák meg a Mustafa vezetése alatt kialakult helyzetet. Másik levelet is irat: Amasya környékén élő kormányzók és kereskedők segítségét kéri. Ha tudomásuk van valamilyen incidensről, problémáról, ami a környéket érinti, akkor jelentkezzenek. Megkérdi tőlük, hogy elégedettek-e Mustafa Herceg kormányzásával? Megkéri őket, hogy kétségek nélkül válaszoljanak levelére, valamint, hogy személyesen neki küldjék a választ.
Rüstem elújságolja Hürremnek, hogy a levelet már biztos mindenki megkapta, tehát, hamarosan kapják a válaszokat. Hürrem kételkedik, hogy ez bejön-e? Rüstem azt feleli, hogy csak Allah a megmondhatója ennek, de abban reménykedik, hogy a válaszlevelekkel nagy csatát tudnak megnyerni. Hürrem azt mondja, hogy a legnagyobb aggodalma a Szultán. Hogy a csend nem jó jel. Ráadásul, már napok óta nem beszél vele, sőt, rá sem néz. Rüstem megnyugtatja, hogy Selim meghívta mindkettőjüket Manisába, és ez az út segíteni fog kapcsolatuk rendezésében. Barátok, ellenségek is látni fogják, hogy mindezek ellenére sem esik össze.
Kutahyában levél érkezik Mustafától. Lala rögtön át is adja Beyazitnak, aki feltépi a levelet, és falja a sorokat. Végül azt mondja, hogy Manisába kell mennie álruhában, mert Mustafa hívja. Lala: „De hogy lehetséges ez? Ez veszélyes!” Beyazit: „Nagyon fontos lehet, ha engem hív. Készülődnünk kell!” Lala: „Nem lehet! A biztonságod miatt nem engedhetlek!” Beyazit: „Miért? Mit fogsz tenni? Ismét panaszkodsz az anyámnak? Megyek és kész!” Lala: „Én mindig melletted állok… még ha a fejemet is veszik, akkor is. Csak egy célom van, hogy megvédjelek. Semmi más. De ha ennyire ragaszkodsz, hogy elmenj, akkor ez kettőnk között marad.”
Manisában az újdonsül szülők nagyon élvezik babájukat. Nurbanu: „Milyen gyönyörű! Milyen nevet adsz neki?” Selim: „Majd a Szultán nevezi el. És ha nem jön, akkor majd megírja.” Nurbanu: „Úgy néz ki, mint te, nem? Az orra… a szeme, a szemöldöke… mint a tied. Canfeda azt mondja, hogy ha egy asszony nagyon szereti a férfit, akkor a gyermek úgy fog kinézni, mint az apja.” Selim: „És talán olyan szerencsés, mint te.” Nurbanu közben odaadja gyermekét Canfedának. Nurbanu: „Olyan boldog vagyok!” Selim: „Én is!”
Hürrem a szobájában azt kérdi, jött-e hír a Szultántól. Fahriye megrázza a fejét: „Szultánunk szerelme és tisztelete a tied… Ezek a napok hamar elszállnak.” Hürrem: „Allah tudja! Hol van Sümbül?” Fahriye: „Nincs jó állapotban.” Hürem: „Mi van vele?” Fahriye: „A szerelmi bánat teljesen tönkretette.”
Sümbül a szobájában fekszik az ágyon. Mikor Hürrem lép be a szobájába, megpróbálja magát összeszedni. Hürrem: „Nem akarlak zavarni, Sümbül.” Leül mellé. Sümbül: „Nem akartam ilyen állapotban eléd járulni.” Hürrem: „Várj kint, Fahriye. (Hürrem megfogja a kezét.) Hogy vagy, Sümbül?” Sümbül: „Ezt most kérded először? Lehet, hogy haldoklom?” Hürrem: „Micsoda szavak ezek? Nélküled félkarú vagyok! Nélküled el vagyok veszve, és a Hárem is! Hamar rendbe kell, jöjj!” Sümbül: „Nehéz, Szultánám… nagyon nehéz. Akkora a fájdalmam itt legbelül, amit semmi sem gyógyíthat meg. Nincs megoldás rá.” Hürrem: „Elhanyagoltalak valaha? Amíg a fiaimmal és ellenségeimmel küzdöttem, nem is láttalak… meg sem kérdeztem, hogy vagy… elkéstem?” Sümbül: „Miket beszélsz, Szultánám… nincs későn, elég, hogy most kérded… minden történetet el kell mesélni… Emlékszel még a gyermekkorodra, Szultánám? Én igen… volt gyermekkorom… messze innen… boldogságban… Már elfelejtettem, melyik házban születtem, honnan származom. Hogy volt-e anyám, apám, testvéreim. Mindent elfelejtettem, Szultánám. Még a nevemet is elfelejtettem. De arra emlékszem, hogy kisfiú voltam… mikor még egy másik élet lehetősége voltam.” Egy férfi megragadja, és elrabolja. Berakják egy szobába, a többi fiú közé. „Mennyi fájdalmat éltem ott át! Megesküdtem, soha többé nem szenvedek! Szívemet bezártam egy dobozba, mondván, soha többé nem adom oda senkinek! Évekkel később kinyitottam ezt a dobozt. Odaadtam szívemet valakinek, és megtanulhattam, mi az szeretni.” Hürrem sírva: „Szívedet tőrrel vájták ki… el kell távolítanunk ezt a tőrt, amit beléd döftek… enyhítjük a fájdalmadat, Sümbül és jobban leszel.” Sümbül: „Túl késő, Szutánám… és most miattam, te is fájdalmat élsz át… ha tartottam volna a számat, most nem lennél ekkora bajban… büntess meg… legalább megfizetek a bűneimért.” Hürrem: „Nem büntetlek meg… hanem megjutalmazlak hűséges szolgálatodért. Szabad vagy, Sümbül. Választhatsz nevet magadnak. Mostantól te választhatsz sorsot magadnak.” Sümbült ez sokkolja. Hürrem: „Jól van. Most aludj. Hosszú éjszaka elé nézünk.”
Hürrem másnap reggel felébred, és felöltözik. Süleymanhoz megy, aki a teraszán van: „Süleyman!” Nincs válasz. Hürrem: „Süleyman láttalak álmomban. Úgy ébredtem, hogy rád gondoltam. Te vagy boldogságom csillaga. Nem jött még el az ideje, hogy ennek véget vess?” A néma Süleyman odébbáll, és a könyvét kezdi olvasni. Hürrem: „Nyilvánvaló, hogy még mindig mérges vagy rám. Mit tehetnék, hogy megbocsáss nekem? Süleyman? Szultánom! Szívem királya, mondj valamit, válaszolj!” Süleyman a kandallóhoz lép, Hürrem elé áll. „Nem látsz engem, Süleyman? Nem hallasz? Süleyman! Figyelj!” Rákiált, de semmi. Ekkor felébred. Felöltözik, és Süleymanhoz megy. Az agáknak mondja, hogy engedjék be, mert találkozni akar az uralkodóval. Az aga azt feleli, nem teheti. Hürrem nem érti, miért nem teheti, ekkor Fatma válaszol: „Nem lehet… mert nincs itt. Korán hagyta el a palotát, hogy Manisába menjen. Ráadásul, nincs egyedül… Nazenin ment vele.”
